Csak nem írok róla.
Kedden az oroszórám után gyorsan megnéztem a Dexter évadzárót, még mindig szenvedek tőle, bár melyik évadzárótól nem (sticks and stones may break your bones but tv shows will crush your soul to a million pieces). Szerdán végrevégre eljutottam krimózni a barátaimmal, most már nagyon hiányzott a társasági élet. Teljesen véletlenül belekeveredtünk a kocsmakvízbe, és teljesen véletlenül nyertünk egy üveg zubrovkát, így az este hosszabbra sikerült, mint eredetileg terveztem.
Pénteken majdnem elmentem korán a munkahelyemről, aztán mégsem, szerencsére fél kilenckor is van Veszprémbe vonat, és még tele sem volt, pedig lélekben felkészültem rá. Egy fülkében utaztam egy lánnyal, aki még akkor is szállítmányokat szervezett telefonon, meg is beszéltük, hogy békés ünnepeket a faszom, és aztán együttérzésből adott nekem fejfájáscsillapítót.
De így szombaton legalább már itthon ébredtem, enkezemmel legyártottam a zserbót, meg segédkeztem a többi sütiben, most pedig kajakómába merevedve leülök, és tovább olvasom az Utas és holdvilágot, még mielőtt felhív valaki valamilyen munkaügyben.
Ezt mondtátok