Utolsó munkanapom utáni szabadágomat töltöm, ilyenkor átkerülök egy rendezetlen állapotba, ami többek között azzal is jár, hogy elfelejtek enni. Az elmúlt két napom olyan volt, mint amiről mostanában álmodni szoktam: nem bírok elindulni, hol a bérletem, hol a kulcsom, nem találom a telefonom. Egy bolt címét egy facebook üzenetből ki akarom nézni, de elfelejtem, kikapcsolom a gépet, öltözködés közben a telefonom próbálom visszakeresni, de azon pont meghal a facebook app, ezért újra bekapcsolom a gépet, a percek meg csak pörögnek, már rég el akartam indulni, és még mindig itthon vagyok. Iszonyúan frusztrál, Salzburg óta nem volt időm rendet rakni, na ma felszívtam magam és elpakoltam a számtalan felesleges cuccot, ami a vízszintes felületeket borította (és ami miatt nem találtam semmit sem).
Egy csomó minden el akartam intézni, még mielőtt hazautaztam Veszprémbe pihenni, folyamatosan mentem valahova, jöttem valahonnan, az Oktogonnál majdnem pánikba estem, hogy nem nyílik az ajtó, mire szóltak, hogy a másik oldalon tudok leszállni, az új napszemüvegem a kozmetikusnál felejtettem, vissza kellett mennem érte, de legalább a tüdőszűrés szerint "fertőző tüdőgümőkórban nem szenved".
Amúgy az utolsó munkanapomon délután kettőkor még oktatást tartottam, aztán kinn álltam a vízszintesen eső havas/jeges esőben, vártam a vonatot, ami késett, és miközben széjjelázott táskám, az állomást néztem, ahol télen mindig lefeszegetik a padokról a fát tüzelőnek, ahol annyiszor álltunk 35 fokban, hófúvásban, szakadó esőben, és arra gondoltam, hogy nem jövök vissza többé a szögesdrótokkal körülvett ipartelepre, ahol kilépéskor minden nap átnézték a táskámat, és hogy ez egyszerre fog hiányozni, meg nem is.
Ezt mondtátok