AnnGel blogja

Nem magával a vérvétellel van problémám, hanem hogy korán reggel, kávé és reggeli nélkül kell ostoba néniket lekönyökölnöm a picsába. Én tényleg nem értem ezt a rendszert. Az Örsön 7-tól volt vérvétel, húztál sorszámot, felvették az adatokat, és aztán levették a vért. Persze ha 7-re mentél oda, akkor már 65-en voltak előtted, ezért fél 7-re jártam mindig. Persze fél 7-kor még nem lehetett sorszámot húzni, be sem lehetett menni az épületbe, hanem az előtérben ácsorogtunk, próbáltuk számon tartani, ki ki után következik, majd amikor kinyíltak az ajtók, akkor egymást taposva rongyoltunk a sorszámhúzó felé. Szóval sorban álltunk ahhoz, hogy sorszámot húzhassunk.

A Péterfy Sándor utcai kórházban is hasonló a helyzet, de legalább van elég ülőhely. Fél 8-kor kezdődik a felvétel, 7-kor ott vagyok, de fél 8-ra már baromi sokan várakoznak, és zúdulnak rá az ablakokra. Tényleg nem tudom, hogyan lehetne megoldani, esetleg lehessen már sorszámot húzni korábban is vagy nem tudom, nem a várakozás frusztrál, mert leszarom, hanem az, hogy nem tudok közben olvasni, mert feszülten figyelem, hogy mikor startoljak rá az ablakokra, és ki az a pöcs, aki elém akar állni, és ezért én is taposok és könyöklök, egy leszek a sok ostoba közül, és ez a rossz.

Aztán lehet, hogy én vagyok a hülye, és ha 8-ra megyek oda, akkor egy lélek sincsen ott és pikkpakk sorra kerülök, na meg persze elkésem munkából.

Kihasználom, hogy van légkondi a lakásban, tegnap is órákig ment, de nem segített, forgolódtam egész éjjel, bár nem biztos, hogy a melegtől. Biztosan sokat segítene, hogy ha leköltöznék a galériáról a kanapéra, szerintem ki is próbálom ma éjszaka, hátha úgy jobban alszom.

Megpróbáltam becsületesen venni e-bookot, de a csökevény Sonyval nem sikerült (regisztrációnál vagy kanadai, vagy amerikai lehetek), ezért megvettem Kobo store-ból, amire aztán öt percig azt hittem, hogy nem fogom tudni mégsem használni (ideges öt perc volt), aztán mégis, a végén pedig rájöttem, hogy papíron olcsóbb lett volna (de azt meg költöztetni kell). Persze le is torrentezhettem volna a picsába, de tényleg tényleg pénzt akartam adni érte.

A tegnapi nap tanulsága pedig az, hogy többet nem telefonálok Anyuval kajakészítés közben, mert ma reggel vettem észre, hogy a fagyasztóban között ki egy fej saláta.

Nagyon hanyagul vezetem ezt a szegény blogot mostanában, pedig aztán volt itthon Vid, mentünk diszkóba (!!!), aztán könyvhét másnap és teraszparti, vasárnap meg séta a pasimmal, és bazsalikomos lime fagyi (meg pofátlan galambok). Rá vagyok gyógyulva a lakberendezési cikkekre, képekre, mit lehet kihozni egy teraszból, milyen legyen a gardrób, meg különben is, milyen lesz ott élni, együtt élni, és nem két helyen tárolni a cuccaimat. Költözésig persze van még néhány hét, hazautazás és tánctábor.

Aztán voltam otthon is, mindenkit az asszertív kommunikációs tréningen tanultakkal traktáltam (ne kérdezd meg, mi az, mert húsz percig fogok beszélni róla), az árnyékos teraszon fetrengtem, madarak üvöltöttek körülöttem, mindig harangozott valamelyik templom, és befejeztem a Hunger Games második kötetét. Megnéztem Öcsém felújított szobáját, irigykedtem, aztán basztattam az érettségi miatt, te jó ég, azénkicsiöcsém nemsokára egyetemista.

Mostanában felpörögtem olvasmányok terén magamhoz képest, elég vegyes, az utóbbi időben elolvastam Fekete Istvánól a Tíz szál gyertyát, Háy Jánostól A mélygarázst, Paolo Bacigalupitól a Hajóbontókat, Suzanne Collins Hunger Games sorozatának a második kötetét, és már a harmadik felénél tartok. Ezzel persze együtt jár, hogy sorozatnézésileg megcsappantam, még mindig nem fejeztem be a The Walking Deadet, bele sem kezdtem a Game of Thronesba, Mad Manbe se, borzasztó.

Közben reggel és este besülök, nap közben pedig megfagyok, szóval a szokásos.

Miután hónapokig azon sírtam, hogy kurva sok a munkám, szarul jön ki, ha most meg az zavar, hogy kevés?

Izomlázam meg még továbbra sem múlt el, valahányszor felhúzom a nadrágomat/kinyitok egy ajtót, hangosan felszisszenek.

Találtunk lakást, így a következő másfél hónapot nem azzal kell tölteni, hogy jaj hol fogunk lakni, hanem azzal, hogy költözzünk már. Ablakunkból a templomra látunk, szomszédban egy elhagyatott régi épület áll, a ódon falakról potyog a vakolat, a belső kert felé vezető ajtót zárva találtuk, és a liftben van -1-es szintet jelölő gomb, amit nem mertünk kipróbálni, mert ki tudja, hova visz minket.

Lesznek itt még jó sztorik.

Sok hónap (sőt, év) halogatás után végre elmentem tegnap rúdtánc órára. Ma gondot okoz ajtót nyitni, lehajolni, lépcsőzni, megemelni egy bögre kávét, de nem számít.

Ma este megyünk albérletet nézni. Hétfőn is voltunk már egyben, de a képen jobb volt, mint élőben. Fasza helyen volt, nagy is volt, konyha is szép, de nem éreztem jól magam benne. A mai ismerős ismerősétől lenne, képek alapján jó, ára jó, a hely is megfelel, remélem tényleg szép, és akkor már nem kell izgulnom, hogy hova költözzünk, és hogy milyen kompromisszumokat kell kötni.

Tudom, hogy süt a nap és ilyenkor vétek otthon ülni, de nagyon jól esik. Ma négy és fél órán keresztül néztem a sorozataimat, befejeztem a The Office-t (és nem is lesz több, fáj a szívem), és bedaráltam a Cougar Town első évadját. Aztán csak kimerészkedtem a szabadba, egészen a szemközti boltig, de elég is volt a külvilágból mára. Csináltam borsófőzeléket, ami jó, mert szeretem, és régen nem ettem már, de most van egy lábossal, boldog vagyok.

Megbeszéltem az ingatlanossal, hogy szóljon már azelőtt, hogy bejárna a lakásomba (megbeszéltük, hogy szabadon mutogathatja az érdeklődőknek, amikor csak akarja), most végre szólt előtte, erre meg felkapcsolva hagyta maga után a villanyt. Hülyék mindenütt.

Csütörtöki sörözésen nagyon ügyesen csak keveset ittam, viszont hiába, mert nem aludtam eleget, így a pénteket a monitorom mögött zombulva töltöttem az irodában. Próbáltam némi produktív munkát végezni, kevés sikerrel, de később aztán felidegesítettek, ami egész hatékony ébresztő.

Most éppen sorozatnézés és olvasás között vacillálok, nehéz döntés, na.

Elég pipa vagyok erre a hülye hideg időre, mert már beleéltem magam, hogy szandálban és szoknyában lehet mászkálni, meg söröket inni kiülős helyeken. Közben kicsit örülök is, mert már azt hittem, hogy a tél után azonnal nyár lesz, és kár a tavaszért, de ez most inkább ősz, és ez nem jó.

Hétvégén hazautaztam Veszprémbe, és szombaton a családdal részt vettünk a szentkirályi félmaratonon. Vagyis beneveztünk, és a "csak egy kört futunk" opciót választottuk. Amit aztán végig sétáltunk, de legalább a nap sütött, és mezőn voltunk, meg fák között időnként. Vasárnap meg Anyut kergettem az őrületbe azzal, hogy táskát akartam venni, meg nem is, de még nem tudom, milyet, de nem vörösésfeketét, mert szeretnék kimozdulni ezekből a színekből, de ez túl formátlan, az nem tetszik, az nagyon kék, az nagyon zöld. Végül lett táskám, amiben el is fér minden, a pasim meg is jegyezte, hogy elfér benne három napi hideg élelem, illetve ezt már fel sem engednék kézipoggyászként, HAHA.

Végül annyi mindent hoztam fel vasárnap, hogy az ebook readerem otthon felejtettem, három hétig nem megyek haza, így kénytelen leszek papírkönyvet olvasni (gasph). Befejeztem a Girl who circumnavigated Fairylandet, elkezdtem Fekete Istvántól a Tíz szál gyertyát, sorozatok terén rászoktam a Cougar Townra, Vid pedig holnap hazajön, úgyhogy !!!!!

Vettem egy ASUS Tranformert és most baromi boldog vagyok. A régi netbookom már lassú volt és hülye, ezért már nagyon le akartam cserélni, az android meg tökéletes arra, amire használni akarom (net és filmezés). Telepítettem rá a Plants vs Zombiest, úgyhogy lehet, hogy a hétvége maradék felében növényeket fogok ültetni.

Most nyugodtabb időszak következik, mivel szeptemberig nem lesz szimplás fellépés, a fesztivál is csak októberben lesz, úgyhogy most lesz időm kiheverni az ötféle koreót, amiben benne voltam. A szombati szimpla tökéletesen sikerült, a duó és a szóló is hiba nélkül ment, barátnőmmel nagyon szépek voltunk. Nagyon örülök, hogy végül összeszedtem magam, és új koreót raktam össze két hét alatt, de ki is merített, mert folyamatosan ezen járt az eszem.

A hétvége maradék részében bobozni voltunk Visegrádon, csak sajnos a fél világ szintén ugyanezt a programot választotta, este pedig megnéztük a pasimmal a Black Swant, amiről már el is felejtettem, hogy mennyire beteg. Hétfői program a Nagy Gatsby (ami jó, és kedvet kaptam a könyvhöz is), aztán fűben heverészés a Kopaszin.

Szerdán elmentem sörözni a kollégákkal, de nem úgy tűnik, hogy lenne bármi közös témánk vagy érdeklődési körünk. Biztos kell még egy kis idő, hogy ne érezzem magam ennyire idegennek, addig pedig elvagyok magam. Hiányzik a régi társaság, de ez tuti csak ilyen első munkahely iránt érzett nosztalgia.

Nem történnek mostanában izgalmas dolgok, ez nem azt jelenti, hogy semmi sincsen, csak nemtom. Olyan apróságok feldobnak, hogy nyílt velem szemben Tesco, így nem kell 5 percet sétálnom a másikhoz, hanem csak ide szembe 2 percet. Sírni fogok, mikor el kell innen költöznöm. Szombat esti partyhardként pedig vettem magamnak egy cidert a sorozatnézéshez, beraktam a fagyasztóba, majd teljesen megfeledkeztem róla. Szomorú cider. Meglepően produktív volt a hétfői napom, spontán iszogatás munka után, aztán otthon másfél óra alatt befejeztem a koreográfiámat, azóta sem csináltam semmi értelmeset.

A munkahely továbbra is csodás, ami nem jelenti azt, hogy ne rohamoznának meg nosztalgiahullámok a régivel kapcsolatban, de ilyenkor csak megkérdezem a pasimat, hogy mi a helyzet, és kapásból nem vágyom már rá annyira. Amúgy pont múlt héten volt egy olyan pont, amikor rájöttem, hogy az egész épületben nincs egy olyan ember sem, aki konkrétan dolgozna, hanem mindenki támogat valamit, és messze vagyunk a kézzel fogható üzlettől. Hogy ez most jó-e vagy sem, majd kiderül.