Nagyon hanyagul vezetem ezt a szegény blogot mostanában, pedig aztán volt itthon Vid, mentünk diszkóba (!!!), aztán könyvhét másnap és teraszparti, vasárnap meg séta a pasimmal, és bazsalikomos lime fagyi (meg pofátlan galambok). Rá vagyok gyógyulva a lakberendezési cikkekre, képekre, mit lehet kihozni egy teraszból, milyen legyen a gardrób, meg különben is, milyen lesz ott élni, együtt élni, és nem két helyen tárolni a cuccaimat. Költözésig persze van még néhány hét, hazautazás és tánctábor.
Aztán voltam otthon is, mindenkit az asszertív kommunikációs tréningen tanultakkal traktáltam (ne kérdezd meg, mi az, mert húsz percig fogok beszélni róla), az árnyékos teraszon fetrengtem, madarak üvöltöttek körülöttem, mindig harangozott valamelyik templom, és befejeztem a Hunger Games második kötetét. Megnéztem Öcsém felújított szobáját, irigykedtem, aztán basztattam az érettségi miatt, te jó ég, azénkicsiöcsém nemsokára egyetemista.
Mostanában felpörögtem olvasmányok terén magamhoz képest, elég vegyes, az utóbbi időben elolvastam Fekete Istvánól a Tíz szál gyertyát, Háy Jánostól A mélygarázst, Paolo Bacigalupitól a Hajóbontókat, Suzanne Collins Hunger Games sorozatának a második kötetét, és már a harmadik felénél tartok. Ezzel persze együtt jár, hogy sorozatnézésileg megcsappantam, még mindig nem fejeztem be a The Walking Deadet, bele sem kezdtem a Game of Thronesba, Mad Manbe se, borzasztó.
Közben reggel és este besülök, nap közben pedig megfagyok, szóval a szokásos.
Ezt mondtátok