Már otthon átöltözni, szandálban csatogva átvágtatni a próbaterembe. Óra után a Kis Parázs előtt ücsörögve várni a pad thaiomat, aztán az esti melegben hazasétálni. Szeretem a nyárnak ezt a részét, az estét a városban, amikor fúj egy kicsi szél, de a beton még visszasugározza a meleget.
Szeretek itt lakni, és biztos, hogy az új helyen is jó lesz, de attól még hiányozni fog.
Kedvenc életképem mostanában, hogy a szomszéd macskája már úgy megkedvelt annyira megtűr, hogy a lábtörlőmön alszik, mikor hazaérek délután. És minden egyes alkalommal felháborodik, amiért neki arrébb kell mennie. A szemközti fa pedig már egészen ránőtt az ajtómra, pedig minden nap elmondom neki, hogy ne legyél buta fa, itt fal van, ne nőjél erre.
Öcsémet pedig felvették a Műegyetemre <3
A rendkívül elleszenves urológus szerint tartózkodjak a fűszeres ételekről, a tömény alkoholtól és 30 foknál melegebb vízről még csak ne is álmodjak, felejtsem el ezeket a melegvizes fürdőhelyeket.
Rövid mérlegelés után úgy döntöttem, hogy akkor én inkább maradok felfázós.
Közben költözési lázban égek, fejben már dobozolok, megszerveztem a költöztetőket, megrendeltem a UPC költöztetést, a héten kapok dobozt és ikea szatyrot is. Már nagyon mennék, mert már fáraszt ez a ki hol alszik rohangálás, rakjak el ruhát, ma inkább nem megyek át, alig vagyok otthon, koszos már minden, manemtudokátmennimertmosnomkell. De most már csak szűk két hét.
Még múlt héten felfáztam ebben a jó időben, holnap megyek vissza az urológiára, de ez is hatalmas szerencse, hogy megtehettem, hogy munkából elugrom a kórházba, mikor éreztem, hogy valami nem oké. Meg mostanában hétfőnként francia kertmozizni járunk a Holdudvarba, szabadtéri filmvetítésnek tök jó a hangulata, meg mostanában szúnyogok sem nagyon vannak már (nem úgy, mint az első alkalommal, amikor lerágták a lábamat tövig). Tegnap feliratkoztunk tombolára, és a pasim nyert is (így ezzel én is, mert parfüm is volt a csomagban). Nem emlékszem, hogy bármikor is nyertem volna bármit, nagyon feldobott.
Ezen kívül végére értem a Walking Deadnek, de nem kezdtem bele másba, pedig már a Dexter is megy !!??!4!
Nem is tudom, mi van mostanában, olyan hamar elmennek a hetek. Mindjárt vége a nyárnak, és hipp-hopp itt a tél.
Kicsit kár, hogy nem szeretek fényképezni, (bár ha szeretnék, sem rendezgetném és nézném vissza), így maradnak a mentális képek. Bánki tó, napsütés, fetrengés a füvön, kezemben Marija Morevna és a Halhatatlan. Szállás Alsópetényben (nem árulom el, melyik, nehogy úgy járjunk, mint a kedvenc fürdőnkkel*), gyönyörű ház, modern felszerelés, némi parasztromantika, zöld fű, árnyékos pavilon. Vacsora, fesztivál, Rotfront koncert az első sorból. Reggeli, strand, vizibicikli, esti séta a templomdombon.
Dolgok, amikre vissza lehet emlékezni egy hétfő reggeli meeting alatt.
*ami olcsó volt és kevesen is voltak; aztán elkezdtünk róla mindenkinek lelkendezni, és hamarosan kilógott a sor az utcára.
amikor hajnali háromkor arra ébredek, hogy nagyon fáj a hasam, és nem elég, hogy nem tudok tőle aludni, de nagyjából járni sem. Ebből következik, hogy a gyógyszerkeresést megszakítva inkább lefekszem a hűvös konyhakőre és sírdogálok egy kicsit, amíg nyüszögésemre fel nem ébred a férfi, megtalálja a görcsoldót, ami minden idők leghosszabb 15 perce alatt hat is végre.
Miért, ó miért, eddig ilyen nem volt, legalábbis ennyire nem, ezért ez elég borzasztó.
De legalább lejárt a próbaidőm.
Hétvégi hazautazás, Öcsém szülinapolás, aztán hétfőn biztosnak hitt albérlettel szarakodás ezért azt lemondás, napokon át albérlet keresés, ezzel álmodás, lakásmegnézés, tökéletest megtalálás, lefoglalózás. Közben francia filmvetítés a mutáns szúnyogok között, amik lerágják tövig a lábamat, péntektől meg szabi, tánctábor, jóga, strand, tánc, activity, jóga, tánc, strand, haza.
Befejeztem az új Neil Gaimant, most a Jassie Lamb testamentumát olvasom, amit gyűlölök, de elküzdöm magam a végéig. Sorozatot pedig hetek óta nem néztem, kivéve a Once Upont, mert az közös. Nagyon le vagyok maradva, mi lesz így velem??
Igazságtalan vagyok a fogaimmal. Sosincsen velük semmi bajom, nem kellett még egyiket sem kiműteni, gyökérkezelni, nagyon ritkán kell fúrni, szóval alapvetően egy szavam sem lehetne rájuk, nagyon rendesek. Ettől függetlenül persze lehetne már holnap délután öt óra, mert akkor megyek a fogorvoshoz, jelenleg gyógyszerezem magam, de így is nagyon fáj.
Addig sem áll meg az élet, mostanában mintha megnyúltak volna a napok, hirtelen rengeteg dologra jut időm, nem tudom, mi változott. Kedden reggel vérvétel, aztán munka, munka után oroszórám volt, aztán összepakoltam, átmentem a pasimhoz, megcsináltam másnap ebédre a salátát és a szendvicseimet, megnéztem egy once upon a time-ot, és még mindig csak tíz óra múlt, időben le tudtam feküdni. Tegnap szintén: munka után elugrottam átvenni az all you can move kártyámat, aztán rúdtánc (ahol most nagyon durván lilára vertem magamat), utána még lecsót főztem, vacsoráztunk, sorozatot néztünk, és még mindig csak tíz óra.
Elképesztő ez kérem szépen.
Akkor ne maradjon ki a buliból a bölcsességfogam sem. Gyűlöllek bölcsességfog.
Nem az a baj, hogy hamar lemerül, mert akkor vennék új aksit, hanem hogy már minden szartól kifagy. Akarok küldeni egy sms-t, kifagy, leteszek egy hívást, kifagy. Be van kapcsolva, kifagy. A Viber is mióta frissült, kicseszetül lassú rajta, és tudom, hogy ez viszi előre a világot, hogy egyre erősebb szoftverek vannak, és azokhoz egyre erősebb harvdert kell vennem, hiszen a mobilgyártóknak is élniük kell valamiből, és tudom, hogy egy kétéves telefon má öregnek számít, de komolyan már.
Csütörtök éjjel is fogta magát és kifagyott, emiatt nem ébresztett pénteken, amikor eredetileg vérvételre mentem volna, én pedig édesdeden aludtam negyed 10-ig, amit nem is értek, mert még hétvégén is felébredek ennél korábban magamtól.
Ezt mondtátok