Igazságtalan vagyok a fogaimmal. Sosincsen velük semmi bajom, nem kellett még egyiket sem kiműteni, gyökérkezelni, nagyon ritkán kell fúrni, szóval alapvetően egy szavam sem lehetne rájuk, nagyon rendesek. Ettől függetlenül persze lehetne már holnap délután öt óra, mert akkor megyek a fogorvoshoz, jelenleg gyógyszerezem magam, de így is nagyon fáj.
Addig sem áll meg az élet, mostanában mintha megnyúltak volna a napok, hirtelen rengeteg dologra jut időm, nem tudom, mi változott. Kedden reggel vérvétel, aztán munka, munka után oroszórám volt, aztán összepakoltam, átmentem a pasimhoz, megcsináltam másnap ebédre a salátát és a szendvicseimet, megnéztem egy once upon a time-ot, és még mindig csak tíz óra múlt, időben le tudtam feküdni. Tegnap szintén: munka után elugrottam átvenni az all you can move kártyámat, aztán rúdtánc (ahol most nagyon durván lilára vertem magamat), utána még lecsót főztem, vacsoráztunk, sorozatot néztünk, és még mindig csak tíz óra.
Elképesztő ez kérem szépen.
Ezt mondtátok