amikor hajnali háromkor arra ébredek, hogy nagyon fáj a hasam, és nem elég, hogy nem tudok tőle aludni, de nagyjából járni sem. Ebből következik, hogy a gyógyszerkeresést megszakítva inkább lefekszem a hűvös konyhakőre és sírdogálok egy kicsit, amíg nyüszögésemre fel nem ébred a férfi, megtalálja a görcsoldót, ami minden idők leghosszabb 15 perce alatt hat is végre.
Miért, ó miért, eddig ilyen nem volt, legalábbis ennyire nem, ezért ez elég borzasztó.
De legalább lejárt a próbaidőm.
Ezt mondtátok