Nem történnek mostanában izgalmas dolgok, ez nem azt jelenti, hogy semmi sincsen, csak nemtom. Olyan apróságok feldobnak, hogy nyílt velem szemben Tesco, így nem kell 5 percet sétálnom a másikhoz, hanem csak ide szembe 2 percet. Sírni fogok, mikor el kell innen költöznöm. Szombat esti partyhardként pedig vettem magamnak egy cidert a sorozatnézéshez, beraktam a fagyasztóba, majd teljesen megfeledkeztem róla. Szomorú cider. Meglepően produktív volt a hétfői napom, spontán iszogatás munka után, aztán otthon másfél óra alatt befejeztem a koreográfiámat, azóta sem csináltam semmi értelmeset.
A munkahely továbbra is csodás, ami nem jelenti azt, hogy ne rohamoznának meg nosztalgiahullámok a régivel kapcsolatban, de ilyenkor csak megkérdezem a pasimat, hogy mi a helyzet, és kapásból nem vágyom már rá annyira. Amúgy pont múlt héten volt egy olyan pont, amikor rájöttem, hogy az egész épületben nincs egy olyan ember sem, aki konkrétan dolgozna, hanem mindenki támogat valamit, és messze vagyunk a kézzel fogható üzlettől. Hogy ez most jó-e vagy sem, majd kiderül.
Ezt mondtátok