AnnGel blogja

20:59 Beléptem az első kismama-related csoportba facebookon.

Edit:

21:16 Ki is léptem belőle.

Tegnapi ultrahangon azt mondta a doki, hogy beszéljem meg a gyerekkel, hogy lassan ideje lenne fejjel lefelé befordulnia, és nem a fenekén ülnie. Még meg sem született, de már micsoda elvárások vannak vele szemben.

Rólam viszont kiderült, hogy a cukrom nem javult, sőt, úgyhogy marad a diéta. Enélkül a receptes blog nélkül amúgy konkrétan meghalnék, mostanában mindent innen sütök és főzök, a dokitól kapott mintaétrend nem túl bizalomgerjesztő (káposztafőzelék natúr szelettel??), ezen meg tök jó kaják vannak, meg sütik, ó a sütik. Az a szerencsém ezzel a diétával, hogy a zsírra viszont nem kell figyelnem, így sajt, túró, hús és tojás korlátlanul fogyasztható, szóval éhen nem halok, nem arról van szó.

Ezen kívül pedig tegnap bővítettem a fonalgyűjteményemet, kezd kezelhetetlenné válni a helyzet:

Elég sokáig félbemaradt, de ma befejeztem a horgolt zsiráfot a gyereknek. Rájöttem, hogy elég szívatós figurát választottam így elsőnek (mármint első amiguruminak), mert van teste, feje, végtagok, orr, fül, szarv, foltok, és ezeket mind rá kell varrni, ami nem mindenhol sikerült szépen.

De ennek örömére már készül is egy tökegyszerű medve, nagy merészen narancssárga-zöld színekkel, hadd érje ingert azt a gyereket.

Tudom, hogy ennyi idő a világon nincsen, de teljesen rákattantam a makraméra, mármint még nem próbáltam egyszer sem, de már kerestem videókat meg mintákat, mert ilyen dolgokat lehet vele csinálni, és ilyet én is akarok, nynnynnnnrgghnynn.

Pénteken egészen váratlanul úgy alakult, hogy szabadulni mentünk a Mindcrime szabadulószobájába, és remekül szórakoztunk. Ez volt a második alkalom, hogy ilyen helyen voltam, és szerintem sosem fog kiderülni, hogyan boldogulnék, mert eddig mindig a zseni barátainkkal mentünk, akik iszonyú gyorsan és fáradhatatlanul pörögnek, és akkor sem adják fel, amikor számomra már tökre reménytelennek tűnik. Én még általában a szobában tátom a számat, mikor ők már megtalálják az első lakatot és kulcsot.

Nemrég megnéztük a The Lobster-t, ami abszurd és nyomasztó és szörnyű, mégis azóta is mindenkinek ezt emlegetem. Egy olyan alternatív valóságban játszódik, ahol azokat az embereket, akiknek nincsen párja, elviszik egy hotelbe, ahol 45 napjuk van megtalálni szerelmüket. Amennyiben ez nem sikerülne, állattá változtatják őket. A párkeresést nehezíti, hogy csak akkor működhet a kapcsolat, amennyiben van valami közös bennetek: mindketten rövidlátók vagytok, vagy bicegtek, szép hangotok van, vagy rendszeresen vérzik az orrotok. Tényleg iszonyú ez a film, de azért nézzétek meg.

Pár napja vettem észre, hogy most már tényleg légszomjam van, amikor lehajolok, ülök, vagy többet eszem. Időnként fájdogál a derekam, és egy egyórás bevásárlás után a lábam is. És három hét múlva még fellépek, jesszus. Nagyon örülök neki, hogy ragaszkodtam két havi szünethez, még tényleg egy csomó mindent akarok intézni, te jó ég, semmi sincsen még készen, meg azt sem tudom, mit kell csinálni egy gyerekkel. Még azt gondoltam, hogy pár hétig simán aktív leszek, de már most időnként úgy érzem magam, mint egy partra vetett bálnácska.

Ezen kívül kicsit megfáztam és a torkom sem teljesen jó. Némileg várható volt, mert az irodában is sokan voltak betegek, meg a férjem is döglődött a múlt héten. Na de ezzel a lendülettel pedig találtam egy piaci rést: nincsenek olyan cukormentes torokcukorkák és köptetők, amiket ajánlanának terhesség idején is.

Kicsit melankolikus vagyok, mert pénteken volt az utolsó napom, elbúcsúztattak a kollégák. Rengeteg ötletes ajándékot kaptam, amiből rájöttem, hogy basszus, rengeteget beszélek (a kollégáim meg figyelnek).

• Ikeás plüssjáték: mikor pár hete voltunk gardróbszekrényt venni, akkor nagyon megtetszettek a gyerekrajzok alapján készült plüssök, de megálltam, és nem vettem, mert mégsem kezdhetek már el ennyire korán ennyi hülyeséget venni.
• Hibiszkusz nélküli gyümölcstea: ezek szerint valamikor azt is elmeséltem, hogy sajnos nem nagyon bírom a gyümölcsteákat, mert ég tőle a gyomrom, és hogy ez állítólag a hibiszkusz miatt van (amiből kb minden teában van).
• Diabetikus étcsoki desszertek, pl étcsokiba mártott kesudió: mert imádom az étcsokit, a kesudiót, de most nem nagyon ehetek cukrot.
• Egy kinyomtatott és bekeretezett grumpy cat kép "ok, ciao." felirattal: van egy gyűlölt olasz munkatársam, akivel problémás együtt dolgozni. Nem válaszol, időnként nem tárcsáz be a megbeszélésekre, ha elérem telefonon, akkor persze, mindjárt küldi, aztán mégsem, rosszul beszél angolul, szóval stressz x1000 ha ő is benne van egy projektben. Kedvenc mozzanatom tőle, hogy amikor végre válaszol valamire, akkor a mail sokszor csak ennyiből áll: "Ok, ciao," vagy a hosszabb verzió: "Ok for me, ciao".
• Body shopos csomag: erre szerintem csak ráhibáztak, de milyen ügyesen.

Szóval azóta is ezen röhögök, hogyan derülhetett ki rólam ennyi minden, egy jó ideje együtt dolgozunk már persze, de akkor is, ennyi minden elpofázni magamról tényleg nevetséges. Pedig szoktunk dolgozni is!

Na jó, ez a vádligörcs iszonyú idegesítő. Amikor szerencsém van, akkor felébredek még azelőtt, hogy teljesen összehúzná a görcs, de ma nem volt ekkora mákom, és mire észbe kaptam, addigra már nem tudtam magamnak visszafeszíteni. Felébresztettem a férjemet, hogy segítsen, a nagy együttérzésében azonnal vissza is aludt, én meg még legalább tíz percet kínlódtam, mert valahányszor lazítottam, újra elkezdett görcsölni. Hát ezt a hülyeséget, komolyan már, erről tényleg nem volt szó.

Közben elkezdtem kipakolni a céges szekrényemből, kezembe kerültek a beléptetős papírok meg az első jegyzeteim három évvel ezelőttről. Befejeztem az utódommal az átadás-átvételt, töröltem a rendszeres megbeszéléseimet, összeírtam egy címlistát, hogy kinek küldök ki goodbye note-ot, meg elkezdtem a búcsúzkodást, mert valakivel nem is találkozom jövő héten már. Egészen elérzékenyültem, szeretem itt az embereket, jó itt dolgozni, szórakoztató kollégákkal vagyok körülvéve, közös ebédek meg időnként bundás kenyér reggelik. Aztán persze közben kapom a leveleket, meg jönnek elő új ügyek, új problémák, és ilyenkor rájövök, hogy de marha jó, hogy ezzel már nem kell foglalkoznom, jaj de nem fog hiányozni. Azt hiszem erre szokták mondani, hogy mixed feelings.

Múlt héten fordult elő először, hogy valaki észrevette a hasamat a metrón, és átadta a helyét. A terhesség továbbra is irtó jó buli, van egy teljesen kitapintható gyerek a hasamban, minden este azzal szórakoztatom magam, hogy figyelem, mit csinál. Persze vannak kellemetlen mellékhatásai így a 30. hét környékén, például ráül a hólyagomra, és akkor folyamatosan úgy érzem, mindjárt bepisilek. Aztán nem tudom, hogy a gyerek, vagy pedig valami más miatt, de múlt héten minden éjjel rosszul aludtam. Felébredtem, forgolódtam, görcsölt a vádlim, férjem horkolt, nem tudtam visszaaludni ésatöbbi. De most végre végigaludtam az éjszakát, igaz, hogy keveset, de legalább egybe, olyan vagyok, mint egy csecsemő. Mert hogy egyik éjjel még üvöltöttem is, mikor begörcsölt a lábam.

Már csak két hetet dolgozom, szüleim minden alkalommal csodálkoznak, hogy ilyen korán abbahagyom a munkát, hát mit fogok csinálni, nem lesz ez így sok? A gardróbszekrényt leszámítva semmi más bútort nem vettünk még, semmi ötletem nincsen a szoba dekorálására, virágokat szeretnék ültetni a balkonládákba, be akarom fejezni a horgolt zsiráfot, asztalossal is csináltatni kell pár dolgot, meg légkondit beszereltetni, hetente többször szeretnék tornára járni, meg még fellépésem is lesz, ja és úgy képzeltem, hogy majd az erkélyen üldögélek és olvasgatok, élvezem a szép időt és a nyugalmat, napközben meg piacon vásárolok és vacsorával várom a férjem, vagy nem, mert mozdulni alig tudok majd már. Ja és persze azt sem tudom, mire van szüksége egy gyereknek, semmi cucca nincsen még, nem olvastam még el egy gyereknevelős kölcsönkönyvet sem, azt sem tudom, mit kell egy szülésre vinni. Remélem, hogy nem fogok koraszülni, elég nagy kiszúrás lenne, szóval ennyit arról, hogy mivel fogom tölteni az időm.

Aztán mi volt mostanában. Frankofón filmnapok, fura francia filmek, aztán ismerős ajánlására megnéztük a Lobstert, de egészen szörnyű volt (pedig csekkoltam vele, hogy nincsen benne gyerek/szülő szenvedés, betegség, halál, erőszak, és ez tényleg nem volt benne, de akkor is). Ezt a hetet direkt nyugisra hagytam, múlt héten kicsit megszaladtak a programok, és nem bírok most már minden nap csinálni valamit. Így múlik el a világ dicsősége.

Hétvégén megnéztünk a Budapest design vásárt, ahol impulzusvásároltam ezt a képet, fogalmam sincsen, hova tegyem, így egyelőre a hálószobában van a kihasználatlan könyvespolcon (egyelőre még több hely van, mint könyv). We need to talk about Kevin-t olvasok, ami érdekes választás, gyerekvállalás, anyaság, ezzel kapcsolatos nehézségek és kételyek, de majd olvasok utána valami könnyűt.

Chopok csodálatos volt, mármint a szállásról nézve persze, esett a hó, sütött a nap, volt köd is, szóval teljesen kimaxoltam a telet. Pályaszállásunk volt, az ablakból látni lehetett a pályát és a felvonókat, napközben pedig tele volt a hely ebédelő síelőkkel. Három napig csak punnyadtam, 8-kor kelés, reggeli, napközben olvasgattam, délután 1-2 körül egy kis alvás, férjemék fél 5 körül visszajöttek a síelésből, egy kis wellness (kinti jacuzzi!), este vacsora, aztán fekvés korán, mert hát fárasztó napunk volt (nekem főleg!).

Befejeztem a Fraktálherceget, elkezdtem majd egy nap alatt bedaráltam a felét a Ready Player One-nak. Azóta be is fejeztem, zseniális, nagyon izgultam rajta. És elég fura volt órákon keresztül ülni és olvasni egy olyan világról, ahol egy virtuális térben történik a cselekmény, mármint érted, ülök egy hüttében és arról olvasok, hogy valaki játszik egy (játékon belüli) játékkal, nagyon inception.

Már csak négy hetet dolgozom - van már utódom is, elkezdtem a betanítást, szenved is egy kicsikét, de majd belejön, én meg remélem, hogy az utolsó hetemen már minden megy, mint a karikacsapás, én meg feltett lábbal netezgethetek.

Mi van még? Pár hete kiderült, hogy diétáznom kell a cukrom miatt, amitől teljesen összetörtem, mert mióta terhes vagyok, azóta nagyon rákattantam a joghurt-banán-túrórudi szentháromságra (megspékelve némi fornetti-vel). Ez nyilván meg is magyarázza az értékeket. De aztán azóta eltelt néhány hét, és kiderült, hogy nem olyan nagy tragédia, mármint nyilván továbbra sem tolhatok túrórudit, de azóta tök jó szendvicskrémeket meg zabkásákat, kekszeket csinálok magamnak, új recepteket próbálok ki, szóval nem is rossz ez. Nem mintha nem bírnék letolni egy bic macet bármikor, de ez úgyis csak átmeneti, lehet, hogy annyira megszokom, hogy nem is fog hiányozni (na persze, HAHAHA).

készenlétben ülni a gép előtt délelőtt 11-kor, amikor megnyitják a jegyvásárlást a Katona április előadásaira - és jegyet kapni a Top Dogsra, ami 11.10-kor már sold out.

Érzed az adrenalint? Woho!!