Kicsit melankolikus vagyok, mert pénteken volt az utolsó napom, elbúcsúztattak a kollégák. Rengeteg ötletes ajándékot kaptam, amiből rájöttem, hogy basszus, rengeteget beszélek (a kollégáim meg figyelnek).
- Ikeás plüssjáték: mikor pár hete voltunk gardróbszekrényt venni, akkor nagyon megtetszettek a gyerekrajzok alapján készült plüssök, de megálltam, és nem vettem, mert mégsem kezdhetek már el ennyire korán ennyi hülyeséget venni.
- Hibiszkusz nélküli gyümölcstea: ezek szerint valamikor azt is elmeséltem, hogy sajnos nem nagyon bírom a gyümölcsteákat, mert ég tőle a gyomrom, és hogy ez állítólag a hibiszkusz miatt van (amiből kb minden teában van).
- Diabetikus étcsoki desszertek, pl étcsokiba mártott kesudió: mert imádom az étcsokit, a kesudiót, de most nem nagyon ehetek cukrot.
- Egy kinyomtatott és bekeretezett grumpy cat kép "ok, ciao." felirattal: van egy gyűlölt olasz munkatársam, akivel problémás együtt dolgozni. Nem válaszol, időnként nem tárcsáz be a megbeszélésekre, ha elérem telefonon, akkor persze, mindjárt küldi, aztán mégsem, rosszul beszél angolul, szóval stressz x1000 ha ő is benne van egy projektben. Kedvenc mozzanatom tőle, hogy amikor végre válaszol valamire, akkor a mail sokszor csak ennyiből áll: "Ok, ciao," vagy a hosszabb verzió: "Ok for me, ciao".
- Body shopos csomag: erre szerintem csak ráhibáztak, de milyen ügyesen.
Szóval azóta is ezen röhögök, hogyan derülhetett ki rólam ennyi minden, egy jó ideje együtt dolgozunk már persze, de akkor is, ennyi minden elpofázni magamról tényleg nevetséges. Pedig szoktunk dolgozni is!
Ezt mondtátok