Na jó, ez a vádligörcs iszonyú idegesítő. Amikor szerencsém van, akkor felébredek még azelőtt, hogy teljesen összehúzná a görcs, de ma nem volt ekkora mákom, és mire észbe kaptam, addigra már nem tudtam magamnak visszafeszíteni. Felébresztettem a férjemet, hogy segítsen, a nagy együttérzésében azonnal vissza is aludt, én meg még legalább tíz percet kínlódtam, mert valahányszor lazítottam, újra elkezdett görcsölni. Hát ezt a hülyeséget, komolyan már, erről tényleg nem volt szó.

Közben elkezdtem kipakolni a céges szekrényemből, kezembe kerültek a beléptetős papírok meg az első jegyzeteim három évvel ezelőttről. Befejeztem az utódommal az átadás-átvételt, töröltem a rendszeres megbeszéléseimet, összeírtam egy címlistát, hogy kinek küldök ki goodbye note-ot, meg elkezdtem a búcsúzkodást, mert valakivel nem is találkozom jövő héten már. Egészen elérzékenyültem, szeretem itt az embereket, jó itt dolgozni, szórakoztató kollégákkal vagyok körülvéve, közös ebédek meg időnként bundás kenyér reggelik. Aztán persze közben kapom a leveleket, meg jönnek elő új ügyek, új problémák, és ilyenkor rájövök, hogy de marha jó, hogy ezzel már nem kell foglalkoznom, jaj de nem fog hiányozni. Azt hiszem erre szokták mondani, hogy mixed feelings.