AnnGel blogja

Floridáról kéne írnom, arról, hogy hideg volt, elfagytak a pálmafák, ellenben láttam aligátort. Meg filmekről, mert megnéztem az Up in the Air-t nomeg az Alice-t 3D-ben, de a Velencei tó nádasát is kár lenne kihagyni a beszámolóból, és talán sor kerül ezekre is, de előbb meg kell osztanom: tegnap voltam Assessment Centeren, és fölvettek, április 6-tól vége a léha munkanélküli életnek.

Még mindig külföldön vagyok, és majd lesz nagybeszámoló, de azt mindenképp már most ki kell emelnem, hogy Floridában az emberek döbbenetesen kedvesek. Lehet, hogy csak munkaköri kötelesség, hogy mindenki mosolyog és érdeklődik, de mikor öcsémékkel már 20 perce nyomjuk a rockbandet a kiállított xboxon, akkor sem azért jön oda az eladó, hogy kidobjon minket, hanem hogy szurkoljon.

És még e-book readert is vettem.

Az Avatárban az volt a furcsa, hogy bár sztorija fájdalmasan agyonhasznált klisékből épült fel, valahogy mégsem volt kurvaszar. Amikor meg kellett hatódni, akkor meghatódtam, mikor lelkesnek kellett lenni, lelkes lettem, a maradék felében pedig a számat tátottam, izgultam és szurkoltam. Bár teljesen kiszámítható volt, mégis hatott rám, ma is többször eszembe jutott, még az álmaimba is beépült.

A 3D pedig nagyon sokat hozzátett, bár legközelebb nem felejtem el betenni a kontaktlencsét, mert a két szemüveggel kissé kényelmetlen volt.

Szívesen megnézném még egyszer, éljenek a világító erdők meg a kék lények.

Továbbra is programozni tanulok, szarul, de büszkén, lassan, de biztosan haladok, túlléptem a "Hello world!"-ön, legutóbb pedig meghatároztam két szám legnagyobb közös osztóját.

Legyőztem a Perdido pályaudvar, végállomást China Miéville-től, jelenleg tudományos-fantasztikus novellákat olvasok az '50-'60-as évekből (thx Vid), ahol a bájosan retró gépek szalagokat nyomtatnak, illetve kockarobotok mászkálnak fel és alá. Mindeközben Arany János balladákat hallgatok folkmetálosítva (hegedű és, zúzás, orrhangú énekléssel kísérve).

Munkaügyben továbbra sem hív senki, meghúztam a csípőmben egy izmot, aminek a létezéséről eddig nem is tudtam, ma végre megnézem az Avatart, és szombaton hajnalban elrepülök messzire rokonlátogatni.

A konditermi női öltözők gimnáziumi testnevelésórák előtti szünetekre emlékeztetnek. Óra előtti (!) dezodorozás, "fú, adsz nekem is?" - majd felemeli a karjait, a másik pedig befújja a hónalját. Vannak dolgok, melyek nem hiányoznak.

Csütörtökön agnus mesélt egy blogról, amiben egy nő azt részletezi, hogyan lett tökéletes feleség egy év alatt, én pedig lelkesen felkiáltottam, hogy ilyet én is akarok, majd rászóltam a pasimra, hogy vegyen el. A témát nem tudtuk tovább tárgyalni, mert alie megjelent egy mobilinternettel, amit nekünk ad, mert hát látta a blogbejegyzéseket, hogy kajtatunk a jel után, mint az állatok, és neki úgysem kell, használjuk mi. ( :leborul: ) Pasim erre elmondta, ő amúgy szívesen fizet netért, csak nem akar hűségnyilatkozatot kötni, mert két év az túl hosszú idő, mire agnus együttérzőn felém fordult, hogy ha a pasimnak netes hűségszerződésekkel kapcsolatosan is aggályai támadnak, akkor elképzelhető, hogy ez a "vegyél el" dolog sem fog annyira könnyen menni.

Hétvégén pedig hideg volt, fújt a szél, kacsák ücsörögtek a befagyott Balatonon, mi pedig medencék és szaunák között mászkáltunk, majd korán elaludtunk.

A kedvenc délelőtti életképem az, mikor a pasim a gép előtt gályázik, én pedig jó asszony módjára a kanapén programozok, illetve körbejárom a lakást szomszédtól elkóborló wifi jel után kutatva. Kutatásomat siker koronázza, így történhet az, hogy nyitott ablaknál pokrócba takarózva gubbasztunk, és a netbookot a párkányon egyensúlyozva drukkolunk a jelnek.

Kedden megjelent egy ajánlat, műszaki menedzsert kerestek, nyelvtudás, excel tudással, jelentkeztem rá, a HR-es cég 20 perc múlva visszahívott.

Vác gond-e?
Nem.
Diploma megvan?
Van.
De a papír is, kézben?
Ja nem, még kb egy hónap, mire elkészül.
Tehát nincsen diploma, pedig a cégnek diplomás jelentkező kell...
.........he? Nekem van olyanom, tudok erről igazolást szerezni az egyetemtől, csak nem tudom, mikor.
Oké, ha sikerült ezt kideríteni, hívjon vissza.

Másnap telefon a suliba, kiderült, hogy még nincsen kódom, legkésőbb jövő héten lesz, akkor tudok papírt igényelni. HR-est felhívom.
Jövő héten tudok igazoló papírt mutatni.
Hát... egyeztetek a kollegákkal, hogy elfogadjuk-e, majd visszahívom.

Nem hív vissza.

Csütörtökön hoppá, kódot kaptam, telefon a suliba, akár már aznap kérhetek igazolást. HR-est felhívom újra, figyeljen, akár már ma tudok arról papírt mutatni, hogy nekem diplomám lesz. Rendben, egyeztetek kollegákkal, visszahívom. Visszahív, hétfőn egész napos AC Vácon, de előtte pénteken menjek be hozzájuk interjúra.

És ekkor elgondolkodtam azon, vajon mennyire esélyes műszaki menedzserként visszahívást kapnom azokról a helyekről, ahol nem azt írják, hogy "műszaki menedzser" (sokan nem is tudják, hogy van ilyen), hanem a kiírásban "gazdasági és/vagy informatikusi végzettség"-et jelölnek meg követelményként*. Mert abból a HR-esből, aki annyira ragaszkodik a kiíráshoz, hogy nem akarja a jelentkezésemet továbbküldeni, mert nincsen diplomám (de vaaaaaan aaaargh), kinézem, hogy gondolkodás nélkül félredobja az önéletrajzomat, mert nem egyezik meg szó szerint a kiírással.

(A történet vége amúgy az, hogy pénteki interjú nagyon jól sikerült, a HR cég továbbküldte az anyagomat a megbízó céghez, de nem hívtak be hétfőre. Hogy azért, mert nem feleltem meg, vagy azért, mert elfogyott az AC-n a hely, nem sikerült kiderítenem. Az álláshirdetés még mindig kinn van.)

*Műszaki menedzser: a tananyag fele ugyanaz volt, mint a közgazdászoknak (pl. mikro-makro, menedzsment, statisztika, vállalati pénzügyek, vállalati gazdaságtan, gazdaságpolitika, környezetgazdaságtan), a maradék pedig reál és mérnöki alaptárgyak (teljesség igénye nélkül: informatika, mechanika, matek, vegyipar, építőmérnöki alapismeretek, gépészet, térinformatika, digitális technika), ezen kívül utolsó félévekben pénzügyet tanultam válaszott modulként (kötvény, részvény, megtérülés, kockázatelemzés, portfóliók). Nem teljesértékű mérnök, nem teljesen közgazdász, de egy olyan kiírásnál, ahol határterületre keresnek embert, szerintem az ilyen végzettség megfelel.

Nem ejtettem még szót az Alexandra és a teremtés növendékei c. könyvről, mert egy hálátlan dög vagyok (bezzeg a fejőséva milyen hosszú posztot kapott). Még záróvizsgára készülés mellett olvastam, és az rám a legkevésbé sem jellemző, hogy tanulás mellett még könyvet is faljak, általában már csak sorozatot vagyok képes nézni. Kivétel ennél a könyvnél.

Rég olvastam olyan sztorit, ami ennyire elkapott volna, amire ennyire kíváncsi voltam, és folytatni akartam. Nem azért, mert olyan hű, de kalandos; a hangulat elviszi a hátán az egész történetet. A főszereplő lány, Szaska, egy Torpa nevű kisváros, egy furcsa iskola, ahol nem tudni, mit tanítanak. Néha azt hiszed, érted. Ahogy beszippant, összeállnak a fejedben a darabok, egy pillanatra látod az egészet, a kapcsolatokat, az ok-okozatot. Aztán felnézel a könyvből, és minden szétesik, felületesen olvasva ismét csak töredékek hevernek előtted. Végre egy történet, aminek nem egyértelmű a vége, végre egy rejtély, ami nem nyilvánvaló. Csak az utolsó pár oldalon érteni meg, mi történik, mint ahogy a Különleges Technológiák Főiskolájának hallgatói is csak harmadévben jönnek rá, mit és miért tanulnak.

A fülszöveg a Harry Potter sorozattal von párhuzamot, de ez ennél sokkal nyomasztóbb, sokkal betegebb, sokkal borúsabb, a boldog pillanatok, is keserédesek. Remélem lesz folytatása, de erősen kétlem. Új kedvenc.

Rokonlátogat, megbetegszik, gyógyul, cikkír (két hét lemaradás pótolva), hétfőn szablyára megy (izomláz), kedden táncol (extra izomláz), délelőttönként Apasit dolgozni nem hagy, rengeteget olvas (Perdido pályaudvar), C++-t tanul (már a negyedik leckénél járok, "Hello World!"), sorozatot néz (Office és Carnivale), Zumázik (addiktív), számítógép leállás, pánikol, szétszedi (azóta is szétszedve, de működőképesen hagyva), takarít, rendet rak, borozik, Marlenkát eszik.

A héten 0 db normális állásajánlat bukkant fel (gyász), honlapra feltöltött önéletrajz alapján két hívást kaptam (egy értékesítés és előző munkámhoz hasonló állásajánlatot), ezeket lemondtam (nem értékesítek, és nem szeretnék abban dolgozni, amit otthagytam). Kaptam e-mailben egy visszautasítást is, jónak hangzó melóról (állásajánlat még mindig kinn van), de csak azért sem török le.

Eddig élvezem. Érdekes, hogy még mindig bennem van, hogy "jaj, hogy elment az idő, nekem meg még tanulnom kellene". Majd elmúlik.

Rengetegszer álmodom, valamikor egészen összefüggőt, máskor pedig rövid jelenetek folynak egymásba, logikai kapcsolat nélkül. A különböző témájú álmokban mindig felfedezek egyfajta mintázatot, és bár valamelyik jelentése teljesen egyértelmű, másokkal nem tudok mit kezdeni. Lássuk a motívumokat.

1) Dolgok a sötétben

Valami van, amiről csak én tudok. Patkányok a könyvespolcok alatt, melyek ha kiszöknek, vége a világnak. Amikor előbújnak, villával szúrom át a koponyájukat.

Valami rejtőzik a kertben, de a küszöbön belül biztonságban vagyok. Valami van kinn, és nekem időnként ki kell mennem, de rohanok vissza, mielőtt elkap.

A sötét sarkokból figyelnek, és tudom, hogy mindennek vége. Rettenetesen félek.

Néha csak én tudok róluk egyedül, néha mások is. De ha többen vagyunk, sem tudunk tenni semmit sem.

2) Természetfeletti/UFO

Fekszem az ágyban, és átlebeg a falon egy alaktalan fénylő valami. Állok a buszmegállóban, és megpillantok az égen elsuhanni egy fényes tárgyat.

Hitetlenkedek és félek.

3) Látás

Ismeretlen helyen vagyok, ismeretlenek vesznek körül, el akarok menni. Nem tudok egyenesen nézni, szemeim fennakadnak, csak a plafont látom velük. Nehéz így futni.

4) Fények

Félek a sötétben, és azt gondolom, ha világosabb lesz, biztonságban leszek. De nem sikerül, mert minden lámpa kiégett, vagy ha működnek is, fényük gyenge.

5) Idő

Megfoghatatlan. Egy pillanattal ezelőtt még ráértem, most meg már késésben vagyok. Mindenről lemaradok, viharos gyorsasággal este lesz, én meg még nem csináltam semmit, nem indultam el, pedig már rég máshol kellene lennem.

6) Emberek

Akiket szeretek, és akikben bízok, megváltoznak, megbántanak. Veszekedünk, otthagyom, egyedül megyek tovább, és mélységesen meg vagyok sértve. Annyira erős az érzés, hogy ébredés után hosszú percekig sem múlik.