Továbbra is programozni tanulok, szarul, de büszkén, lassan, de biztosan haladok, túlléptem a "Hello world!"-ön, legutóbb pedig meghatároztam két szám legnagyobb közös osztóját.

Legyőztem a Perdido pályaudvar, végállomást China Miéville-től, jelenleg tudományos-fantasztikus novellákat olvasok az '50-'60-as évekből (thx Vid), ahol a bájosan retró gépek szalagokat nyomtatnak, illetve kockarobotok mászkálnak fel és alá. Mindeközben Arany János balladákat hallgatok folkmetálosítva (hegedű és, zúzás, orrhangú énekléssel kísérve).

Munkaügyben továbbra sem hív senki, meghúztam a csípőmben egy izmot, aminek a létezéséről eddig nem is tudtam, ma végre megnézem az Avatart, és szombaton hajnalban elrepülök messzire rokonlátogatni.