Ezt mondtátok

  • AnnGel: @quetzcotla: köszönöm a tippet meg a kommentet <3 jó tudni, hogy nem vagyunk egyedül (2024.06.18. 14:15)
  • quetzcotla: epp visszazugolvasok par evet, es gondoltam magamban, milyen hasonlo szituaciok ezek, mint nekem a... (2024.06.18. 13:22)
  • AnnGel: @isolde: de jó, nagyon menő vagy! (2023.07.24. 23:46)
  • isolde: Tök jó! Én 42 évesen csináltattam az első tetoválást. (2023.07.24. 16:41)
  • isolde: @AnnGel: itt Norvégiában azt az elméletet tolják, hogy a szülőknek haveroknak kell lenni, mert ha ... (2023.06.10. 14:07)
  • Utolsó 20

2024.04.15. 21:37 AnnGel

Vegyesek amúgy a napok, időnként jobban mennek, máskor meg tök kilátástalan ez a gyereknevelés, pszichológust keresek a fiamnak, de senki nem tudja vállalni, még várólistára sem tudunk kerülni, felháborodott ovis anyuka ír nekem messengeren, hogy viselkedjen már normálisan a gyerekem, szóval jah.

Aztán meg vannak napok, amikor meg remekül elvannak az udvaron, meg végigcsöngetik a szomszédokat, hogy kinél vannak otthon gyerekek, és tollasoznak, vagy együtt sütünk, és a sütit osztogatják a lépcsőházban, és nem kell minden egyes dologért folyamatosan könyörögni. És valahogy nincsen átmenet.

Na mindegy.

Lett egy újabb tetoválásom, meg láttuk a Dűne 2-t, ültettem virágokat, hétvégén Mars terraformáltunk, júniusban három fellépésem lesz két különböző táncstílusban, és ezekre készülök, találtam a közelben thai masszázs helyet, elkezdtünk egyre bátrabban vendégeket hívni magunkhoz estére, és a gyerekek tényleg simán lefekszenek aludni, és mi meg tudunk társasági életet élni (új dimenziók nyílnak meg), voltunk színházban, standupon, imprón, szabadulószobában, jaj meg Piranban is egy hosszúhétvégét, szóval kb ez volt az elmúlt másfél hónap. Szóval amúgy jók a dolgok, csak nem mindig, és amikor nem, akkor meg nagyon elkeserítő, de nem vagyok annyira magam alatt, vagy nem sokáig. És a hétköznapi nehézségekben sokszor meglátom a derűt, és jópofák a gyerekek is, és nem azt érzem, hogy mindenki csak teher, szóval működnek a gyógyszerek, na.

Szólj hozzá!

2024.04.15. 20:54 AnnGel

további idióta álmok

egy szobában vagyok bezárva három napig, ahonnan nem tudok jelezni senkinek, de tudom, hogy kiengednek 72 óra eltelltével, de állandóan visszakerülök oda és kurva ideges vagyok, mert tök unalmas ott, és semmit sem lehet csinálni

egy szekta tagja vagyok, és tudom, hogy ha valami rituálét megcsinálok, akkor nagyobb esélyem lesz szabadulni, de azt is tudom, hogy a rituálén lehet, hogy megmérgeznek

Szólj hozzá!

2024.04.08. 11:24 AnnGel

Nagyon élvezem, mikor a gyerekek érvelnek, és igazuk is van.

Én: lányom, mit gondolsz, amikor átjön a barátnőd, akkor tudtok az öcséddel hármasban játszani egy kicsit?
Ő: ő az én barátnőm. Amikor a ti barátaitok jönnek át, akkor mindig azt mondod, hogy nem azért jönnek, hogy velünk játsszanak. Akkor én is mondhatom, hogy barátnőm nem azért jön, hogy az öcsémmel játsszon.

Lányom: anya, az nem igazság, hogy amikor öcsém beteg, akkor ő mehet mamiékhoz, amikor én vagyok beteg, akkor meg itthon vagyok, és te dolgozol.
Én: öcséd még kisebb, amikor nagyobb lesz, akkor majd mellette is tudok dolgozni. Te elég jól elfoglalod magad, és tudok melletted dolgozni.
Lányom: akkor majd nem foglalom el jól magam, hogy ne tudjál dolgozni.

Jogos!

Szólj hozzá!

2024.03.22. 15:14 AnnGel

Az utóbbi egy hétben visszatért kicsit a szorongásom, persze tényleg sok dolgom volt, sok apró elintéznivaló (macskának időpont vérvételre, gyereknek időpont pszichiátriára, jelentkezni tavaszi egynapos táborba, jelentkezéslapot kitölteni, gyerek igazolását krétába feltölteni, írni az iskolaigazgatónak, a gyerekektől kikérdezni, milyen legót kérnek a nyuszitól, anyámhoz ezeket a legókat rendelni), nagyobb elintéznivalók (vérvételre menni, kontrollra időpontot kérni) és nem is ez a baj, hanem az, hogy hiába csináltam meg ezeket, mégis az van bennem, hogy biztos van még valami dolgom, valami elintéznivalóm, és érzem a feszítő érzést, miközben tudom, hogy nincsen éppen semmi. mármint a szokásos háztartásvezetésen ja és persze a munkahelyemen kívül, ja meg 5 napja nem pakoltam ki a bőröndből, na mindegy.

Van bennem szégyenérzet is, hiszen annyival egyszerűbbnek kéne lennie az életnek, nem? Van robotporszívónk, meg szárítógépünk, mosogatógép, online rendelem a heti bevásárlást, a gyerek menzáját, rászoktam az aboutyoura, mert rendelek több méretet, ami nem jó, azért házhoz jön a futár, hogy elvigye tőlem vissza a csomagot. Eleve nagyrészt itthonról dolgozom, és nem kell tömegközlekednem napi másfél órát a munkahelyemre meg vissza. Hol van ez az idő, hova tűnik?

Szólj hozzá!

2024.03.11. 11:15 AnnGel

Biztos valamelyik bogyó mellékhatása, de régebben kb kéthavonta egy álmomra emlékeztem, most meg minden nap, és olyan random szarságokat álmodok, hogy már le kéne írnom.

  • valami posztapokaliptikus világban vagyunk és egy vasútállomás épületében élünk a családdal, a gyerekeink még kisebbek, és nézek ki az ablakon, hogy hova tűnt a világ meg az élet, ami eddig volt
  • egy órási panelban lakunk, ahol a nappalink (!) valamiért osztatlan közös tulajdon, úgyhogy bárki szabadon mászkálhat, és a szomszédok egyik este konkrétan egy bált rendeznek a nappalinkban, és én kiakadok, hogy így nem lehet élni
  • valahol külfödön vagyok céges úton, és a taxis kiállít egy 2000 eurós számlát és ragaszkodik hozzá, hogy ennyibe kerül az út, én meg visszanézem a mobilomról, hogy mennyit fizettem pár napja ugyanezért az útért, és 25 eurót (álmomban mobilt használni mindig iszonyúan idegesítő, mert nem úgy működik, ahogy akarom), és ezért megvertem (!) a sorfőrt, aki verés közben egy kisgyerekké változott (no comment)

Nagyon izgalmas.

 

Szólj hozzá!

2024.02.26. 09:22 AnnGel

Hú, baromi sűrű heteink vannak, kicsit összecsúsztak a dolgok as usual, mármint ezek jó dolgok, csak aztán jönnek barátok, hogy mikor találkozzunk, és két hét múlvára tudunk időpontot egyeztetni, meg hú, menjünk szabadulószobázni, és akkor azt nézem, hogy az első szabad szombatunk március 23.

Megnéztük a Katonában az Extázist, imádtam, hasonló volt, mint a Magányos Emberek, ugyanaz a a rendező, és bejárható a színpad, a szünetekben felmehetsz a színészek közé, akik még a szerepben vannak, esznek, megkínálnak levessel, vagy együtt táncolunk, na szóval nagyon tetszik ez a koncepció, és persze a darab is jó volt.

És a Katonának a boltjában találtam egy csodálatos Artucci fülbevalót, amit kétforintosból csináltak, zseniális és persze azonnal meg kellett vennem, imádom.

Továbbra is járok erre a hiphop-modern táncra szerdánként, megtanultam a havi koreót, rohadtul küzdök, és gyakoroltam itthon is, de sikerült, és nagyon büszke vagyok magamra és a testemre, hogy ez így megy neki. Rohadt gyors, és sokat megyünk le a földre meg aztán felállunk a földről, szóval tiszta kardio. És nagyon érdekes ilyet táncolni 15 év törzsi hastánc után, mert teljesen máshogy kell forogni, ennek balett alapjai vannak, úgyhogy féltalpon forgunk nyújtott lábbal, miután 15 évig azt hallgattam, hogy soha ne forogj nyújtott lábon, szóval it feels illegal.

Aztán megnéztem egy karika órát (nem azt, ami itt van a közelben, hanem egy belvárosi, ahol közvetlenül a törzsi hastánc órám előtt van, na most az egy másik kérdés, hogy mennyire frankó dolog 60 perc légtorna után még táncra menni, de nagyon más mozgásforma, szóval bírható, de legfőképpen pont munka után de még törzsi előtt van, és attól két sarokra, szóval na), és kiderült, hogy vegyes aerial, nem csak karika, hanem volt silk is, és mióta ki akarom próbálni a silket!!!! És kipróbáltam, és rohadt nehéz, és az edző segített rám tekerni az anyagot, és kettő másik ember segített lejönni belőle, de a kettő között ment a pózolás meg lettek jó fotók, szóval olyan, mintha értenék hozzá.

A hétvégéink amúgy úgy néznek ki a következő hetekben, hogy lesz olyan, hogy Veszprémben vagyunk, aztán lesz olyan, hogy picit külföldön, csak egy hétvégére, ja de megyünk egyik pénteken színházba is, meg vannak a negyedévente találkozós barátaink, akikkel egész télen nem sikerült találkoznunk, na de majd márciusban, aztán mintha lenne egy szabad hétvégénk, de utána húsvét, szóval jah.

Szólj hozzá!

2024.02.05. 14:49 AnnGel

Az esküvő aztán szuper volt, bár nagyon fárasztó, mert reggeltől ott voltunk készülődni meg sminkelni, és volt egy csomó holtidő, amikor nem volt dolgunk, de nem volt egy kanapé, hogy addig is vízszintesbe helyezzem magam. 

Voltam endokrinológusnál, és nagyon mérges vagyok rá, mert leszólta a gyógyszeremet, amit 15 éve szedek, felírt helyette egy "kicsit drágább" másikat, ami konkrétan 12x-esébe kerül a régi gyógyszeremnek. Hozzá sem megyek vissza.

Aztán tök jól kitaláltam magamnak, hogy a felszabadult szerdámat majd mivel fogom tölteni, hogy ha úgy alakul, akkor elmegyek karikára, meg találkozom barátokkal, erre pont találtam egy tánckurzust, ami nagyon érdekel, és nahát pont szerdán van, és jó helyen, úgyhogy múlt héten megnéztem az órát, és már a bemelegítésen meghaltam kicsit, majd két napig pusztított az izomláz, de nagyon menő koreográfiák vannak, és az engem nagyon motivál, úgyhogy jó lesz.

A másik, amit sokat nézegettem, hogy van tőlünk 3-4 km-re egy légtorna stúdió, és annyira szerencsétlen a tömegközlekedése a környékünknek, hogy ezt a távolságot bkv-val megtenni annyi idő, mintha az egészet legyalogolnám. Viszont péntek reggel van ott karika, és el tudnék rá menni a gyerek iskolájától egyenesen, már ha persze nincsen meetingem, mint a héten, na de hogy a viharba jövök onnan haza, és ilyenkor mindig előjön az, hogy rettegek a forgalomtól, ezért nem vezetek és nem biciklizek, és mennyivel könnyebb lenne az élet, ha nem fosnék, mert ez a távolság amúgy kocsival 10 perc, szóval jah. Megpróbálok majd ilyen bérelhető elektromos rollerrel menni, vagy nemtom.

A hétvége pedig egészen majdnem pihentető volt, egy csomót olvastam (most éppen A hömpölygő sírt, és kb letehetetlen), meg horgoltam, időnként a kettőt egyszerre, amíg a gyerekek a telefonunkon kockultak (azzal nyugtatom magam, hogy feladatokat oldanak meg, szóval igazából tanulnak).

Szólj hozzá!

2024.01.22. 17:34 AnnGel

Amúgy meg egy csomó dolog tök jó, vagy hát több dolog jó, mint nem jó. Ezt jól megmondtam.

Egy barátnőm esküvőjére készülünk, koszorúslány vagyok, ezzel járó ruhapróbákkal, közös tánccal, lánybúcsúval, közös dekorkészítéssel, és amennyire azt gondoltam volna, hogy utálnám az ilyet, most mégis szeretem. Az én esküvőmnél nem voltak ilyenek, de most jól esik, és a menyasszony többi barátja is jó fej. Nagyon más világ, mint én, de rengeteget röhögünk ordenáré poénokon, és ez jó.

Munkában elindult egy projekten belüli kisebb projekt, amire jelentkeztem, hogy kifejezetten szeretnék én lenni a kontaktszemély, és érdekel, mi lesz ebből, erre most kíváncsi vagyok, jó lehetőség és érdekel. Így viszont a munka is felpörgött, több a dolog, és különösen rosszul jönnek ki a betegségek, és most éppen persze megint beteg mindkét gyerek. De most lelkesít a munka, szeretek érteni dolgokhoz, szeretem magam okosnak érezni, akarom ezt most.

Megint lelkesít a horgolás, befejeztem egy pár ujjatlan kesztyűt, és holnapután indul a Scheepjes Dawn Chorus CAL, amihez megvettem a fonalakat.

Visszagondolok a karácsony előtti stresszes időszakra, és nem értem, mit éreztem akkor, vagy miért éreztem rosszul magam. Túlzásnak tűnik. Milyen fura.

Közben időnként tökre csoffadtnak is érzem magam, vizsgálatokra járok, el van mászva a pajzsmirigyem, a vasam, magnézium, D vitamin, szedjek háromféle dolgot a másik három mellé, de ne egyszerre, mert gátolják egymást, ja meg szelént is. Ilyenkor mindig emlékeztetem magam arra, hogy az evolúciónak csak annyi volt a célja, hogy életben maradjak addig, amíg fel nem nevelem a gyerekeimet, de az már nem volt fontos, hogy ezt végig jó egészségben, szóval nem én csinálok valamit rosszul.

De minden nap van valami szép meg jó, szeretem, ahogy a téli nap besüt délelőtt a nappaliba, szeretem azt is, mikor a ködtől nem látni semmit, hogy találok valami jó zenét, amit megint unásig hallgathatok, hogy köztünk alszik a macska, és cuki.

 

Szólj hozzá!

2024.01.15. 11:29 AnnGel

Mentálhigiéné

Karácsony előtt csúcsosodtak a szorongáshegyek, megint megbetegedtem, aztán a fiam is, és otthon zokogtam, hogy nem igaz, hogy ennyi sem jár nekem, hogy legalább egyedül legyek beteg, hogy csak fekhessek napokig, szóval gyorsan kiszerveztük a beteg gyereket a nagyszülőknek, hogy ne veszítsem el a maradék józan eszemet. A pszichológussal sem tudok mit kezdeni, vagy hát ő velem, de hát miért szorongok, mit érzek ilyenkor, honnan jöhet ez az érzés, hát nem tudom, de nem érzem már, hogy az segítene, hogy a miérteket keressük, nekem eszközök kellenének, hogy ne pörögjek, ne feszüljek rá minden szarra, meg valahogy túl kéne majd élni egy autizmus/adhd-gyanús gyerekkel az iskolarendszert, szóval nem érzem úgy, hogy mindjárt minden könnyebb lenne.

Szóval viharos gyorsasággal sikerült foglalnom időpontot még az ünnepek előtt pszichiáterhez, gyógyszereket még nem próbáltam, de úgy gondoltam, hogy itt az ideje. Még nagyon az elején vagyunk, meg eléggé megkavarnak a mellékhatások, de azt például már észrevettem, hogy a bizonytalan programok már nem basszák annyira az agyam, mint előtte. Nagyon sokszor előfordul, hogy megtervezünk egy gyerektelen hétvégét, de közben betegek lesznek a nagyszülők, és egész héten lóg a levegőben, hogy meggyógyulnak, nem gyógyulnak, akkor mi lesz hétvégén, hogy tervezzünk. És most végiggondolom, hogy mi az A verzió, mi a B, és utána megnyugszom, jól van, majd a kettő közül lesz valamelyik. És ez eddig folyamatosan rágta az agyamat, állandóan az járt a fejemben, hogy jaj nem tudom, mi lesz hétvégén, és csak most látom, hogy ez rengeteg energia.

Persze ezzel a pszichológus meg nem ért egyet, mert szerinte így megdolgozhatatlanná válnak az érzéseim, mert a gyógyszer miatt akkor hurrá nem szorongok (annyit) meg nem sírok, ami előtt kicsit értetlenül állok. Tényleg rengeteget beszéltünk már ezekről, és hiába tudom meg látom, hogy mi miért történik, mit hoztam honnan, attól még a problémáim nem oldódtak meg, és én most már tényleg csak szeretném kipróbálni, hogy mitől lenne könnyebb.

Na mindegy, az is opció persze, hogy most tartok egy kis szünetet, aztán max keresek mást, csak akkor is meh.

Szólj hozzá!

2023.12.11. 15:48 AnnGel

Na végül elcsúszik fiam felmérése egy hetet, ezért a szülőkonzultáció januárra marad, és nagyon zavar, hogy már lesz eredmény, de mi csak hetekkel később tudjuk meg.

Most megint maga alá temettek a teendők, időnként arra riadok, hogy biztos van valami elintéznivaló, amiről nem tudok (fényképrendelést leadni? megvettem minden karácsonyi ajándékot, amit szántam a gyerekeknek??) befizetnivaló, amit elfelejtettem, de most már próbálom elengedni, hát tényleg az a szolgáltató, aki azt várja, hogy minden hónap elején magamtól viszem borítékban a forinta kiszámolt összeget az oviba, az meg is érdemli, hogy aztán hajkurásszon engem a befizetéssel. Aki emailen szól és ad egy számlaszámot, azt azonnal befizetem, az emailt archiválom, kész, meg is vagyunk. De tegnap pl a Luca-napi vásár jutott eszembe, jaj, a gyerekek vigyenek magukkal eladható dolgokat, amiket árulnak, de szerencsére ez meg már egy olyan téma, amit tudtam delegálni, lányom összeválogatott egy szatyor régi játékot, beviszi, kész.

Közben lelkiismeretfurdalásom is van, mert pl a mikulásgyáras gyűjtésre nem vittünk semmit, egyszerűen nem tudok ezen is gondolkodni, készülni, pakolni, bevinni.

És akkor ilyenek jönnek teljesen váratlanul, hogy a lányomnak furulyameghallgatása lesz a zeneiskolában egy hétköznapi napon délelőtt 11-kor, én meg így pislogok, hogy ez egy dolog? Ilyen van? Ezt így rajtam kívül vajon mindenki tudta előre? Úgyhogy akkor az a nap nagyjából megy a levesbe munka szempontból.

És aztán persze szűrővizsgálatokra is járok, de most továbbutaltak ultrahangokra, meg további vérvételre (nincsen baj, csak alaposabban meg akarnak nézni valamit), arra is időpontot foglalni, összelogiksztikázni, nem elfelejteni.

És akkor szerda reggel elkezd hányni kicsi fiam, miközben én sem vagyok túl faszán, és pont táppénzre terveztem menni. Amúgy (ha már romanticizálás) nagyon idilli volt vele ez a néhány nap, a nappaliban a kinyitott kanapén feküdtünk, kinn esett a hó, a tévében giccses-karácsonyi hangulatvideók mentek, időnként bealudtunk, a futár minden nap hozott valamit (könyvet, illatgyertyát), szóval nekem ez lesz a karácsony, ennél karácsonyibb hangulatom már nem lesz.

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása