AnnGel blogja

Még pénteken Pesten megállított egy nyikhaj fiatal srác a punk haverjával (bőrkabát-bakancs kombóval még értem, hogy kinéznek maguknak, de most farmerdzseki, magassarkú, lila blúz, mégis engem szúrtak ki, talán érzik, nem tudom), hogy adjak neki 45 Ft-ot. Elmondtam neki, hogy én is szoktam inni, csak én éppen megkeresem rá a pénzt, nem pedig másoktól tarhálok (ettől hirtelen öregedtem tíz évet azt hiszem), de aztán meggyőzött, hogy ő dolgozik ám, csak most kezdte, és még nem kapott fizetést. Aztán adtam neki mégis, nehogy rajtam múljon a péntek esti szórakozás, de istenem, öregszem, hülye felnőtt lettem.

Tegnap nosztalgiáztunk egy kicsit, mikor bátyám elkezdett száraz kukoricaszemekkel dobálni, én pedig kiabáltam, hogy Anyaanyaanya a Balázs dobááááál. Szüleim felsóhajtottak, hogy milyen régen hallották már ezt (és ez milyen jó), majd Anyu a rend kedvéért visszakiabált, hogy Balázs, ne szekáld a húgodat!

Ilyenkor szerintem mindenki örül, hogy felnőttünk.

Üljetek le, várjál, hozok széket. Van elég? Hagyjad, majd eszek később, jó lesz itt nekem a konyhában. Hagyjad, üjjé le, ne, te üjjé le, dehogyis Juditkám, hagyjad csak, üjjé már le ide, arrébb húzódunk, elférsz. Nem, hagyjad csak, inkább mondjad, mit kérsz inni.

Itt a jó leves, egyetek, erösset nem kérsz? Egy kis főtt húst bele? Valami töményet? Isten-isten, hű ez jó volt, vigyázzá forró, még egy keveset? Egyé ám még, vammég, hozzak még? Várjál, hozok, nem, nem kell ám, dehogynem, egyé még, ízlik?

Mi van veled, milyen a munka, nem kérsz húst? Keveset esző te lány, tessék, itt ez a szíp szelet, meg tudod enni, krumplit hozzá? Van ám pörkűtt is, jajj Juditkám, megint mennyit főztél, igazán nem kellett volna, dehogynem, ne hülyéskedj, szívesen teszem, nem teher ez.

Annám, még egy keveset? Barátodat mikó hozod el? Egyél ám, van még, csak a konyhában, szelek még húst, mindjárt hozom, várjácsak. Nem kértek inni? Hozok inni várjá. Ne, ne hozd, üljél már le Judit, hozzuk mink magunk, de finom ez a hús. Sört nem kértek?

Hozom a süteményt, jó zserbó, nem kérsz zserbót, egyél ám, csak kostúd meg, ugye hogy jó. Kávét? Barátodat mikó hozod?

A legutóbbi céges bulin annyi rágcsa megmaradt, hogy azóta is azt esszük benn az irodában. Ma végre elfogyott, azt hittem, sosem lesz vége, a bőröm romokban hever, a hasamat elcsapta, de mégsem tudtam abbahagyni. Közben álmos vagyok folyamatosan, próbálok a székben összekucorodva elbújni a monitor mögé, de túl feltűnő, pénteken már rám szóltak, hogy legalább csináljak úgy, mint ha dolgom lenne. Ma is iszonyú kínok között bányásztam a táblázatokat, mégis meglepően hamar végeztem velük, azóta is azon aggódok, vajon mit hagytam ki, mert ennél tovább szokott tartani.

A hétvégén nem pihentem ki magam, úgy kezdődött, hogy csütörtökön későn tudtam elaludni, amitől pénteken fáradt voltam, de estére házibuliba hívtak, ahonnan hajnali háromkor értem haza. Szombaton egész délután Cthulhu szerepjáték (izgalmak, Tindalosz kutyája, izék, sanity vesztés!), vasárnap hatórás tánc workshop, zomb, zomb, zomb.

A könyvemmel nem igazán haladok, felénél járok, pedig már két hónapja elkezdtem. De legalább mással haladok: Parks and Recreation-t nézek hetek óta, a harmadik évadnál járok. Múltkor láttam egy férfit a vonaton, aki úgy nézett ki, mint Ron Swanson. I'm not interested in caring about people. I once worked with a guy for three years and never learned his name... Best friend I ever had. We still never talk sometimes.

Három táncosvideó van fenn rólam a neten (kettő a youtube-on, a harmadik a dailymotion-ön, mert a youtube letiltotta copyright jogok miatt, argh), a teljes nevemmel, meg minden. Nyilván azért teszem fel, mert büszke vagyok rá, szeretném mindenkinek megmutatni, sztárrá válni, ilyenek. Néhány munkatársamnak is megadtam a linket, azoknak, akik tényleg érdeklődtek, mert tukmálni azért nem akartam.

Ezek után teljesen értetlenül állok az előtt, mikor valaki azt mondja nekem, hogy "Ugye tudod, hogy a fél részleg a videódat nézni??" hol vádlóan, hol jujj-most-súgok-egy-titkot stílusban. Mindenki úgy viselkedik, mint ha valami titkos pornófilmet találtak volna rólam. Amikor pedig mondom, hogy milyen jó, pont ezért tettem fel, akkor álmélkodó pillantás a válasz. Nem tudom, nem értem az embereket.

Ismét felmondott egy kedvenc kolléga, ha így folytatjuk, akkor a legkevésbé sem lesz szórakoztató munkába járni. Már tíz perce gyászoltam a dolgot, amikor leesett, hogy ő a helyettesem, így kezdhetem betanítani a rettenetes táblázatokat valakinek, hacsak nem akarom a közeljövőben minden szabadságomat csütörtök-péntekekre korlátozni. Nem igazán tolonganak a jelentkezők.

Most egy hónapon keresztül minden nap öt percet fogok azzal tölteni, hogy vádlón nézek rá, de azt hiszen, ez nem segít a helyzeten.

Két évvel ezelőtt húsvét hétfő volt éppen. Ilyenkor már idegesen próbálgattam a ruháimat, legyen csinos, ne túl meleg, de ne túl lenge, mivanhaestehideglesz. Sütött a nap, mint most, de jobb volt az idő, és azon izgultam, hogy vajon miről fogunk beszélgetni. Ötkor találkoztunk, aztán hirtelen fél nyolc lett, lement a nap és kivilágították a hidakat. Elsétáltunk egy kávézóba, ahol fél tizenegy lett, aztán egy másikba, ahol éjfél és kiraktak minket.

Hát valahogy így.

És akkor ma volt az a nap, amikor mindenki szembesül a bulin készült képekkel. Arcbavakuzott, izzadt fejű emberek tömkelege, gyönyörű rajta mindenki, nem is értem, miért jó ez, ki kéne tiltani a fényképezőgépeket az ilyen bulikról.

Ettől teljesen függetlenül elszakadt nálam a cérna, a mögöttem ülő kolléganő folyamatosan panaszkodik vagy sopánkodik, ezzel terrorizál már három hónapja. Ma mikor ismét belekezdett, felálltam, és fejemet fogva azt ismételgettem, hogy "én ezt nem bírom, komolyan, hogy lehetsz ennyire negatív, ezt nem bírom ki", aztán kivonultam.

A Kin Dza Dza grúz filmet pedig említettem az orosztanárnőnek, akiről kiderült, hogy egy időben ő ezt szinkrontolmácsolta moziban (élő hangalámondás!!), és mennyire mély ez a film, és a jelentés, és a kommunizmus, és társadalom. Nem akartam neki mondani, hogy csak vodkával bírtuk ki, és időnként nyűszítettünk.

(Najó, annyira nem volt rossz, bár lehet, hogy csak az idő szépíti az emlékeket.)

Két napig fájt a derekam a csapatépítő buli után, este tíztől hajnali négyig táncoltam, és azért ehhez mégsem vagyok szokva. Valamikor három körül megszólalt a Mizu is, amitől majd elsírtam magam, aztán már csak a szobából hallottam, hogy a maradék kemény mag Tenacious D-re nyomja.

Mindezek után aludtam kevesebb, mint négy órát, hazaértem, aludtam kettőt, elmentem táncpróbára, amitől felébredtem*, későn feküdtem le, későn keltem és így tovább. Szerencsére a szombati grúz filmnézős medúzatalálkozóra már összeszedtem magam, sivatag, rozsdás űrhajó, koo, zavaros történet, zseniális. Aztán kinecteztünk, meg mozikvíz, elalvás a kanapén, kajamérgezés, vodka, nem feltétlenül ebben a sorrendben.

Ma pedig átválogattam a ruháimat, a meleg nadrágokat száműztem a beépített szekrénybe, összeszedtem egy nagy szatyornyi elajándékozandó cuccot, a mai napra elég is ennyi izgalom.

*a felébredésben sokat segített, hogy megkaptam a legutóbbi fellépésemről a videót, feltöltöttem youtube-ra, ami copyright jogok miatt letiltotta, majd feltöltöttem egy másik megosztóra, aztán facebookra is, és aztán hajnali egy lett.

Viharos szélben nem a legjobb választás a bokáig érő bőrkabát, de legalább póz. És esőszaga volt tegnap a levegőnek, amitől a fejemben hirtelen tavaly nyár lett, amikor minden nap esett majd meleg volt és fülledt.

Álmos vagyok, félő, hogy el fogok szunyókálni egy kupacnyi sárga postiten. Lehet, hogy többet kellett volna aludni, de tegnap Nappali Őrséget néztünk, és bár sokáig tartott, tökre megérte.

Ezen kívül pedig kezdem unni az Urogin ízét, a napi sok-sok teát, a kamillát kifejezetten gyűlölöm, szóval már elmúlhatna a felfázásom, meg pihenni is kéne, hogy leszek így a csütörtöki csapatépítésen a bulikirálynő?