Üljetek le, várjál, hozok széket. Van elég? Hagyjad, majd eszek később, jó lesz itt nekem a konyhában. Hagyjad, üjjé le, ne, te üjjé le, dehogyis Juditkám, hagyjad csak, üjjé már le ide, arrébb húzódunk, elférsz. Nem, hagyjad csak, inkább mondjad, mit kérsz inni.

Itt a jó leves, egyetek, erösset nem kérsz? Egy kis főtt húst bele? Valami töményet? Isten-isten, hű ez jó volt, vigyázzá forró, még egy keveset? Egyé ám még, vammég, hozzak még? Várjál, hozok, nem, nem kell ám, dehogynem, egyé még, ízlik?

Mi van veled, milyen a munka, nem kérsz húst? Keveset esző te lány, tessék, itt ez a szíp szelet, meg tudod enni, krumplit hozzá? Van ám pörkűtt is, jajj Juditkám, megint mennyit főztél, igazán nem kellett volna, dehogynem, ne hülyéskedj, szívesen teszem, nem teher ez.

Annám, még egy keveset? Barátodat mikó hozod el? Egyél ám, van még, csak a konyhában, szelek még húst, mindjárt hozom, várjácsak. Nem kértek inni? Hozok inni várjá. Ne, ne hozd, üljél már le Judit, hozzuk mink magunk, de finom ez a hús. Sört nem kértek?

Hozom a süteményt, jó zserbó, nem kérsz zserbót, egyél ám, csak kostúd meg, ugye hogy jó. Kávét? Barátodat mikó hozod?