Tegnap nosztalgiáztunk egy kicsit, mikor bátyám elkezdett száraz kukoricaszemekkel dobálni, én pedig kiabáltam, hogy Anyaanyaanya a Balázs dobááááál. Szüleim felsóhajtottak, hogy milyen régen hallották már ezt (és ez milyen jó), majd Anyu a rend kedvéért visszakiabált, hogy Balázs, ne szekáld a húgodat!
Ilyenkor szerintem mindenki örül, hogy felnőttünk.
Ezt mondtátok