És akkor ma volt az a nap, amikor mindenki szembesül a bulin készült képekkel. Arcbavakuzott, izzadt fejű emberek tömkelege, gyönyörű rajta mindenki, nem is értem, miért jó ez, ki kéne tiltani a fényképezőgépeket az ilyen bulikról.

Ettől teljesen függetlenül elszakadt nálam a cérna, a mögöttem ülő kolléganő folyamatosan panaszkodik vagy sopánkodik, ezzel terrorizál már három hónapja. Ma mikor ismét belekezdett, felálltam, és fejemet fogva azt ismételgettem, hogy "én ezt nem bírom, komolyan, hogy lehetsz ennyire negatív, ezt nem bírom ki", aztán kivonultam.

A Kin Dza Dza grúz filmet pedig említettem az orosztanárnőnek, akiről kiderült, hogy egy időben ő ezt szinkrontolmácsolta moziban (élő hangalámondás!!), és mennyire mély ez a film, és a jelentés, és a kommunizmus, és társadalom. Nem akartam neki mondani, hogy csak vodkával bírtuk ki, és időnként nyűszítettünk.

(Najó, annyira nem volt rossz, bár lehet, hogy csak az idő szépíti az emlékeket.)