AnnGel blogja

Nem mintha Achmed-et bárki is überelni tudná, de azért aranyos. Köszi Garou :)

Ma azt hittem egy csajra, hogy az osztálytársam, csak mikor megszólítottam, jöttem rá, hogy nem. Mentségemre legyen mondva, a csajt eddig 1x láttam. Ezek az arabok tökugyanolyanok, főleg, hogy kendő van a fejükön. Mi, én, vérciki? Á, dehogy.

8-kor keltem, most fél 5 van, egy KV meg egy mandulás kroááásszan van bennem, de nem érzem magam éhesnek. Ez normális? Sebaj, meghízni így tuti nem fogok.

És Qrva fáradt vagyok megint, csak tudnám, mitől. Ez így nem buli, nagyon nem az.

Még 11 nap.

Ma reggel csak annyira voltam kómás, hogy lazán "jó reggelt"-et köszöntem a buszsofőrnek. Így, magyarul. Nájsz.

Utálom, mikor nem veszik észre a szarkazmust a hangomban... annyira megszoktam, hogy mindig az ellenkezőjét mondom mindennek, most meg minden mondatom után magyarázkodok. Ma is: "igen, és erre városnézés közben eleredt az eső... nagyon élveztem." "Mi? Élvezted, hogy esett az eső?" És mikor elmondom nekik, hogy nem úgy értettem, hanem, akkor úgy néznek rám, mintha véres késsel hadonászva bizonygatnám, hogy teljesen normális vagyok.

Elegem van, hogy hányingerrel ébredek napok óta. Most is fáj a fejem, a gyomrom is, és nincsen kedvem enni semmit sem. Blöe.

És megtaláltam az antikváriumban The Hitch Hiker's Guide to the Galaxy-t, így visszavihettem a suliba a könyvtáras példány. Öröm é' bódottá.

... avagy mit csináltam hétvégén. Hosszú lesz, popcornt elő :)

És még Savaria karneválról is lemaradok, hacsak nem döntök mégis úgy, hogy szombat éjjeli megérkezésem után (éjfélkor száll le a gép) vasárnap már Szombathelyre akarok menni. Ami persze nem lenne lehetetlen, de skippelnem kéne hozzá a családot, a kis szarost, meg a *cenzúrázva*, akarom mondani, a kettesben egymásnak örülést Garouval. Argh.

Apu e-mailje:
"A térdem szerdán megműtötték, már egész jól tudok menni vele, a legnagyobb problémám, hogy 10 napon keresztül egy injekciót kell magamnak beadni. Én erre nem vagyok képes (nem vagyok öngyilkos szamuráj, aki hasba tudja magát szúrni). Anyád sem képes rá. Még szerencse, hogy Ramóna (leendő sógornőm) gyilkos hajlamokkal rendelkezik és Ő beadja, addig amíg Anyád lefogja a kezemet."

Micsoda jelenet! Képzelem, hogy naponta egyszer a család apraja-nagyja összegyűlik, lefogják Apámat, Ramóna pedig gonosz kacajjal döfködi a tűt abba az ominózus térdbe, és élvezi, hogy trancsírozhat. Trancsíííííír.

Ma pedig voltam Windsorban, már vissza is értem du. 3ra (otthoni idő szerint 4re), és forró fürdő utáni, ágyban seggmeresztésemet töltöm. Rohadjanak meg az időjárás-előrejelzést készítők, köszönöm. Beszámoló majd lesz.

Néha szeretnék másmilyen lenni.

Én már csak azt nem értem, hogy tényleg olyan kibekúrtul megerőltető visszaírni, hogy "nem, nem érdekel a kiadó szobád bazzeeeeeg"?
Nézegetem rendszeresen a bérletet keresők hirdetéseit, írtam is már párnak, de egy sem válaszolt.
Mikor én hirdetek, akkor minden érdeklődőnek mindig válaszolok, még ha nem alkalmas jelölt, akkor is, hogy bocs, de nem. Ez nem alap? Hogy megtiszteljük ennyivel a másikat? Főleg, hogy egy válasz megírása kb 1 perc?

És nincs is annál jobb, mikor várod már, hogy írjon, csippan az MSN, villan az ablak, igen, ez Ő, és erre azt látod, hogy csak egy vírus próbálja magát továbbküldeni... hehe.

innen