... avagy mit csináltam hétvégén. Hosszú lesz, popcornt elő :)
Najó, hogy karöltve, az túlzás, meg nem is vele, hanem a viaszszobrával találkoztam, de mindenesetre hatásvadász cím volt, nem? Az képen látható elvetemült vigyoromért elnézést kérek...
Nade legyen valami rendezettség a beszámolóban, így kezdjük ott, hogy:
Péntek
Suli szervezte látogatás Madam Tussauds-ba, ami jó, mert occsóóbb, és még sorban sem kell állni. Hamar bejutottunk, voltak viaszszobrok, amikre fogjuk rá, hogy élethűek voltak. Nem ártott volna mindenhova kiírni, ki is van ott, mert néhány csak akkor felismerhető, ha tudod, ki az. Nem csináltam sok képet, mert annyian voltak benn, mint a nyúlszar, és többségük az említett matériáéval megegyező értelmi szinten állt.
Család pózol egy szobor mellett, apuka bénázik, hátrébb áll, tapogat, mint az a bizonyos tót azon a bizonyos p*nán, ahelyett, hogy végre kattintana, és húzna a retekbe, mivel 10 másik ember vár még rá. De ez még nem elég, az elkészült fényképet ott és azonnal vissza kell nézni, igen, a szobor előtt, hogy mások véletlenül se férhessenek hozzá. Így tényleg csak a kedvencekkel lett fotóm, Johnny Depp-el, Will Smith-el (igen, a kép jobb szélén a leányzó nagyon utál), Jim Carrey-vel. Profi fotósok is csináltak képeket, amiket később meg lehetett venni, potom 10 fontért. A Will Smith-es nagyon jól sikerült, de ennyiért inkább nem kértem.
Volt ijesztegetős része is a kiállításnak, aminek csak egy baja volt: nem ijesztett meg. Sötétben botorkálva vártam, hogy rámugorjon egy kimaszkírozott egyed, de mindig vagy néhánnyal előttem, vagy néhánnyal mögöttem esett áldozatul valaki. Kár. Viszont úgy kerregtek, hogy Szívem Szőrös Csücskének predator-kerregése halvány lepkefing volt hozzájuk képest. Amennyiben tényleg a színészek adták ki a hangot, akkor maximális respect nekik.
Az képek (csak 10 db) megtekinthetők itt.
Szombat
Imádom az itteni családot, amikor említettem nekik, hova szeretnék menni, azonnal hívták a vonattársaságot, hogy megkérdezzék, hogyan juthatok egy legegyszerűbben Windsorba, ahova egész napost kirándulást szerveztem magamnak.
Másfél óra, egy átszállás, könnyű séta, és máris ott vagyunk. Sorbanállás (anélkül nem is lenne az igazi), 14 font lecsengetése után benn is vagyunk.
Időjárás előrejelzés: 21 °C, napsütés, kevés felhő. Kabátot nem vittem, de felöltöztem rétegesen (hátha), meg elraktam az esernyőmet is, ha mégis nekiállna cseperegni. Naná, hogy végig esett. Végig. És a szél is fújt.
Kaptunk audio guide-ot, de nem fejhallgatósat, hanem amolyan fülhöztartós fajtát, amivel kifejezetten érdekes volt menni. Fél kézben audio guide, másik kézben fényképező, amíg aztán el nem kezdett esni. Dilemma: a guide menjen a táskába, vagy a fényképező, mert egy kezet teljesen lefoglal az esernyő. Nem volt időm sokat gondolkodni ezen, a természet megoldotta helyettem: olyan szél támadt, hogy minden erőmmel az esernyő ellen kellett harcolnom, míg végül rá nem jöttem, hogy jobban teszem, ha inkább feladom, elrakom, és szépen elázom. Ezek után úgy döntöttem (vajon miért), hogy jobb lesz lépni, így bár szerettem volna még sétálni a városban, a kastély után azonnal hazajöttem, délután 3kor már a forró fürdőmet vettem (9 utáni vonattal mentem).
Képek itt.
Vasárnap
Fél 10re kivakartam magam az ágyból, csekkoltam megint, mint mondanak aznapra (ugyanazt, mint szombatra), de már nem hittem nekik, vittem kabátot (fejlődök), jól tettem.
Látva a napsütést, úgy döntöttem, nem megyek múzeumozni, hanem befizetem magam buszos szájtszíing túúúrra, és onnan csodálom meg a várost. Mindenkinek ajánlom, aki szeretné látni London főbb látványosságait, akár egész rövid idő alatt is (2 óra), kényelmesen, buszon vagy metrón való nyomorgás nélkül. A jegy, amit vettem 24 órán át érvényes, a busznak minden főbb helyen van megállója, ahol leszállhatsz, felszállhatsz (kb 10 percenként jöttek), van idegenvezető, meg minden, tök zsír. És ami még jobb: a sofőröktől lehet venni "fast entry" jegyeket (ugyanannyiért, mint az alap ár) a legnagyobb látványosságokhoz, így megspórolhatjuk magunkak a sorbanállást is. És a jegyárban még benne van 3 gyalogtúra, hajókázás a Temzén, de sajnos ezekre nem jutott idő/erő.
Kihasználtam a fast entry lehetőséget, és ellátogattam a Tower of Londonba, és benn jöttem rá, hogy ez megint egy félnapos program lenne, ha mindent megnéznék, így fájó szívvel, de kihagytam egy csomó mindent, mert szerettem volna még befejezni a buszkörutat. Koronaékszerek természetesen megvoltak (van olyan, hogy koronázási kanál, beszarás), megcsodáltam én is őket a mozgó járdáról, amit azért tettek oda, hogy ne tapadjál le előtte, és hogy haladjon a sor. Ötletes.
Utána kajáltam, és mivel még sosem voltam Subway-ben, gondoltam kipróbálom. Jahogy nekem kell megmondanom, hogy mit kérek a szendvicsbe, éééééértem... és ilyenkor leesik, hogy basszus, nem tudom egy csomó mindennek a nevét. Ciki.
A busztúra utolsó fél óráját elmosta az eső, így hazaindultam, ééééés rossz buszra szálltam fel (eléggé elálmosodtam), amit 3 megálló után észre is vettem. Már értem, miért hangsúlyozta az anyuka annyira, hogy véletlenül se szálljak fel rá: eléggé lepukkant környékre visz. Szóval séta vissza, közben elkezdett zuhogni is. Welcome to London!
És rájöttem még valamire vasárnap: aki legközelebb elsüti a
"Are you from Hungary? That's why you're hungry, hehe!"
poént, az halott ember. Vagy nem, de mindenesetre nagyon csúnyán fogok nézni rá.
(És csak aznap négyen hajottak rám (egyik még vacsorát is ajánlott), pedig magasan zárt garbót hordtam. Érthetetlen. Az akcentus teszi? Már nem merek senkivel sem szóba állni, mert fél perc alatt a nyakamba liheg, brrrr.)
Ezt mondtátok