Apu e-mailje:
"A térdem szerdán megműtötték, már egész jól tudok menni vele, a legnagyobb problémám, hogy 10 napon keresztül egy injekciót kell magamnak beadni. Én erre nem vagyok képes (nem vagyok öngyilkos szamuráj, aki hasba tudja magát szúrni). Anyád sem képes rá. Még szerencse, hogy Ramóna (leendő sógornőm) gyilkos hajlamokkal rendelkezik és Ő beadja, addig amíg Anyád lefogja a kezemet."
Micsoda jelenet! Képzelem, hogy naponta egyszer a család apraja-nagyja összegyűlik, lefogják Apámat, Ramóna pedig gonosz kacajjal döfködi a tűt abba az ominózus térdbe, és élvezi, hogy trancsírozhat. Trancsíííííír.
Ma pedig voltam Windsorban, már vissza is értem du. 3ra (otthoni idő szerint 4re), és forró fürdő utáni, ágyban seggmeresztésemet töltöm. Rohadjanak meg az időjárás-előrejelzést készítők, köszönöm. Beszámoló majd lesz.
Ezt mondtátok