AnnGel blogja

Utolsó nap örömére lerobbantam, Londonbamenés, és London Eye-ra felszállás helyett, fejfájás, szédülés, fáradtság, délután alvás.

Összegezve ez a hét jó volt. Élveztem az órákat, meg minden, bár lehet, hogy az a tudat dobott fel, hogy nemsokára hazamegyek. Néha úgy érzem, elrepült ez a négy hét, de ha arra gondolok, milyen volt itt az első napom, olyan, mintha hónapokkal ezelőtt lett volna.

Jó lesz hazamenni. Hiányzik mindenki.

Vicces, hogy ahhoz képest, hogy nem vagyok a világ végén, kb 10 órát úton leszek, mire hazaérek (najó, csak 9et, csak az időeltolódás miatt tűnik majd 10nek):
16:00 - jön értem a suli szervezte taxi, hogy kivigyen reptérre, jól. Út oda bő egy óra.
20:10 - felszáll a repülő (mi a francot fogok addig csinálni ott??)
23:40 - leszállás (helyi idő szerint)
És innen csak kb 2 óra, és otthon leszek, tehát éjjel 2re.
Jajj.
Sebaj, viszek zenét, viszek könyvet, jó lesz.
Ja, és még nem pakoltam be semmit sem, hehehehehe. Ráér az még...

Fáj a fejem, pedig már vettem be gyógyszert. Hüpp.

Ja, és lett kis blogőrzőm, denevér, mert az dark, meg gót, meg különbenis. A neve J. B., aki ismeri a Dead Like Me sorozatot, talán rájön, miért ;) Lehet neki legyet adni, mókás.

Ma romlott tejjel öntöttem fel a kávémat. Ajánlom mindenkinek, aki gyorsan szeretne felébredni. De a fényképezőmben turkálva rájöttem, hogy nem is írtam hétvégi beszámolót. Hát még ilyet!

El is felejtettem, hogy lefotóztam padtársam kézírását (avagy miért mókás a kínai nyelv?):

Nade hétvége.
Pénteken elkúsztam Camden Market nevű helyre, ahol csorgattam a nyálan a gothic shopok előtt a ruhákat tapperálva. Hát nem gyönyörű? :sóhaj:

Imádom az ilyen ruhákat, de sosem hordanék ilyet, mert mi van, ha megsérül, vagy bármi. Viszont szívesen felvenném őket, megnézni, milyen vagyok bennük, csinálni pár fotót... igen, ha valaki ilyen ruhákhoz modellt keres, állok rendelkezésére :)))

Aztán irány a National History Museum (katt), láttam csontvázakat, állatokat, Hogyan működik az emberi test-et is. Ez utóbbi különösen érdekes volt, mivel szerintem inkább gyerekeknek szólt, de azzal kezdődött, hogy háttöö... khmm... szóval hogyan lesz a gyerek, rajzon, hogy akkor az oda bele, és akkor úgy. Interesting.
Viszont a dínógalériában igencsak érdekes színeket használtak a táblákon. A képen (ide is katt) nem látszik, de a narancs és a zöld faszán vibrált egymás mellett, olvass, nesze.

Szombaton Cambridge (erre is lehet katt), számomra érthetetlen idegenvezetővel, de a város szép, szerettem.

Vasárnap British Museum, megnéztem a múmiákat (képek itt), meg néhány dolgot, ami érdekelt. Sajnos ekkor már eljutottam odáig, hogy gyakorlatilag semmit sem olvastam el, csak mentem, néztem, ennyi. Hüpp.
Viszont belegondoltam, mi lenne, ha párezer év múlva megtalálnák csoffadt testemet, és kipakolnák üveg mögé, hogy deééérdekes, agytalan turisták hada meg jól fényképezne. Valszeg visszajönnék, és kinyírnék mindekit, hehe. Még egy érv a hamvasztás mellett.

Különben meg az emberek hihetetlenül primitívek, és késztetést éreznek arra, hogy mindent megtapogassanak, még akkor is, ha egy 3500 éves szarkofágról van éppen szó. Az egyikre végül rá is szóltam, hogy nem kéne atomra végigtapperásznia valamit, ami ennyire ősi. Meg amúgy is, semmit sem, főleg, ha ki van írva, hogy ne tapogasd vazzeg. Argh.

Ja, és ma elolvastam egy novellát a Fragile Things-ből, szótár nélkül. Sikerélmény.

Ma sikerült időre beérnem suliba (taps), bár az Oyster-cardomat otthon hagytam, így csengethettem utanként a 2 fontot a buszjegyért. Icc mí, tenklyú.

Érdekes dolog az iwiw. Látni, hogy általános iskolás osztálytársakból, normális aranyos csajokból nevük mellé idióta szivecskéket író, sexyyy Katababa, és Timikeee lesz, akik szeretnek buleezni és partyyyyzni, lávolják a barátjaikat. Gyász.

Megvannak az időpontok.
Szeretnék mindenkit arra kérni, hogy majd áramoltassanak erőteljesen csííííít, meg póóóvert, meg ilyen. Légyszilégyszi, kössz.

Nyelv: Angol
Szint: Felső

Vizsgarész: Szóbeli
Terem: E ép. 7.em. 705/a
Vizsga dátum, idő: 2008.09.04. 15:15

Vizsgarész: Magnós
Terem: K ép. alagsor 51.
Vizsga dátum, idő: 2008.09.05. 11:00

Vizsgarész: Írásbeli
Terem: K ép. alagsor 26.
Vizsga dátum, idő: 2008.09.05. 12:00

Úgy volt, hogy szóbeli egy héttel korábban lesz, de nem, hazaérkezésem után 2 héttel lesz... 2 hét, basszus, 2 HÉÉÉT! 4 retkes hétig vagyok itt, hogy tanuljak, 2 hét borzalmasan hosszú idő, egy örökkévalóság, MINDENT el fogok felejteni, nem fogok tudni beszélni, kijövök a gyakorlatból, és és és és...

Igen, tudom, eltúlzom a helyzetet, de attól még: PÁNIK. WáááááááááÁÁÁÁÁááááÁÁÁ.

Hány tevét érsz/ér a barátnőd? Számold ki!
Nekem ez jött ki magamra: well, i reckon your girl is worth more or less 31 camels, 1 goats and 0 sheep
Kevésnek találom, na. Ti mennyit értek?

A mai napról: a traffic nagyon heavy volt a környéken, magyarul kibebaszottmódon bedugult a város, nagy örömömre, of course. Reggel odafelé, mikor láttam, hogy na MOST kezdődött el az első órám, leszálltam a buszról, legyalogoltam a maradékot, és laza negyedórás késéssel be is libbentem. Wimbledon Village-ben a főút lezárva, rendőrök mindenhol, have fun.

Ezzel persze nem lett volna gond, ha délután visszafele jövet nem ugyanez a helyzet. Mármint a dugó, mert rendőröket nem láttam, csak kígyózó kocsisort (rövidgatya autóknak... érted... merthogy sort, és az rövidnadrág...). Szóval megint sétáltam. De nem az a fő problémám, hogy egy csomó idő elmegy vele, hanem az, hogy a busz elindul, megáll, indul, megáll, ami a double-decker buszon gyomrotpróbáló élmény.

Nem tudom tovább tagadni: birtoklásmániám van, már ami a könyveket illeti. Nem szabad könyvesboltba mennem. Viszont megtudtam, hogy itt Terry Pratchett nagyon népszerű, híresebb, mint pl Stephen King. Van ízlésük az itteni embereknek, na.

És újra rájöttem, hogy lilát hányok a csapatjátékoktól. Most nem a sportra gondolok, hanem mikor négyen együtt döntéseket kellene hozni, és a maradék három olyan csökönyösen ragaszkodik a saját hülye elképzeléséhez, hogy semmilyen érv, meggyőzés nem működik. Mert csak mondod, mondod, a másik meg csak néz, és kijelenti a végén: de akkoris azt csináljuk. Indoklás nulla, de akkoris.
Hogy tisztább legyen a dolog, leírom a szituációt: repülő lezuhan, három túlélő, egy vízhatlan táska, amibe három dolog fér. Van egy lista a dolgokról, 5 perced van eldönteni, mit viszel, utána úszás a szigetre, mert süllyed a roncs.
És mikor már percek óta magyarázok nekik, hogy ne vigyünk 1 liter vizet, mert semmi értelme, csak a helyet foglalja, 1 liter víz semeddig sem elég 3 embernek, csakazértis ragaszkodnak, hogy de elég, ha beosztják.
A játék persze folytatódik, amolyan lapozgatós kalandkönyv módon: kiúsztatok, 1 óra, és sötétedik, mit csinálsz? Vizet keresel a part mentén, bemész az erdőbe kaját nézni stb, és bejelentik, hogy menjünk kaját nézni, mert vizünk az van elég. Érvelés itt sem működött.
Ekkor dőltem hátra sóhajtva, hogy "We all gonna die..." és nem játszottam tovább.

Igen, tudom, ez csak egy játék, túl komolyan veszem stb stb, de ilyen vagyok: versengő és maximalista. Pech.

Ez egy ilyen összeszedetlen post lesz, előre is bocsánat.

Jól kezdődött a napom, nem is én lennék, ha nem bénáznék el megint valamit, hehe.
Szintet váltottam, így mától új csoportban, és hogy ne legyen olyan egyszerű, más épületben kezdtem. Pénteken recepción kérdem, merre, hát térképük az nincsen, de meg fogom találni, csak itt balra, ott jobbra, és a templom mellett. Oké, reggel megyek, nem találom, megszólítok valakit, aki elirányít egy épületbe, amiben aztán kiderül, hogy ez qrvára egy másik nyelvsuli, és nem, nem tudják, hova menjek. Már ekkor 5 perce kések az óráról, szemem enyhén tikkel, mikoris megpillantok egy másik, enyémhez hasonló papírt szorongató srácot. Letámadom, kiderül, hogy ő is ugyanazt keresi, mint én, de nem tudja merre. Legalább nem egyedül vagyok elveszve.
Bekktudö suli főépület, recepció, hát eltévedtünk, segítsenek már. Tanár jön, elvezet minket ajtóig, és komolyan mondom, egy darab tábla sem jelzi, hogy be kell menni a templom UDVARÁBA, megkerülni az épületet, ott van egy másik épület, amiben van egy terem, és na ODA találjál el. És sehova nincsen kiírva, hogy ez még mindig a Vimbeldonszkúlofínglis. Óhát BZMG, OMG.

És ma megint megállapították, hogy gót vagyok (amúgy nem). Mindig akkor persze, mikor viszonylag színes ruhák vannak rajtam. Deeztígyhogy?

Aztán megkaptam, hogy amerikai akcentussal beszélek, pedig én nem akarok, de tényleg nem, én a britet szeressem... és figyelek, hogy a can't-ot kántnak (nem pedig kentnek), a fast-ot fásztnak ejtsem (feszt helyett), meg minden ilyesmi, de úgy tűnik, az amcsi filmek, sorozatok, zenék megtették a magukét. Gyász.

Viszont a "ruhadarabok, amiket vonzónak találok férfiakon" csoport ma bővült a zakóval. Vagy csak azon a bizonyos Egyeden (figyeled? most nagy betűvel írtam!) tetszik ennyire? Franc se tudja.

Ezt a videót meg most kaptam, szép.

Red's Dream

Végül: ameddig a világ legkövérebb embere is párt talál magának, addig én is megnyugszom, hogy engem sem a macskáim fognak megzabálni öregkoromban. Juppíjé.

Ma Cambridge-ben voltam, hulla vagyok, és a magyar leányzóval bebűnöztünk: magyarul beszélgettünk végig, muhahahahaaaaaaaaaaaaaa!!! Viszont vicces, hogy valahányszor véletlenül megtapostuk vagy meglöktük egymást, mindig sorry-t mondtunk. Durva.

És mocskosul hiányzik minden és mindenki, májgombóclevest akarok, meg ölelgeti mindenféle arra alkalmas és érdemes egyedet, nyaff.

Egy hét múlva ilyenkor már hazafelé tartok Bp és Vp között, víííííj.

Sikerült összekevernem a BME nyelvvizsgát az Euro nyelvvizsgával, így mindeddig abban a tudatban éltem, hogy lesz diktálás is, meg olyan, hogy 2x hallasz egy szöveget, UTÁNA kapod meg a kérdéseket, aztán válaszolj vazzeg. DE NEM! Hátez, hátez, hátez. Jau. Vííííííj.

Ekkora egy retekszar napot, nem elég, hogy nem vagyok oda ezért az egészért, de ma még egy csomó bosszantó dolog is történt, amikkel egyenként, más napokon nem lenne bajom, de így enyhén kiborító. Előző héten is volt már egy ilyen napom, ez így nem ér.

Szóval most utálom a világot, megyek is Disturbed-t hallgatni.

Excuse me! I was wondering if it is possible to ask you to shoot me down, please... oh, really? Thank you very much. Yes, I close my eyes...

Nem tudom, miről írhatnék. Zombi vagyok. Apa leszívott agya vagyok.

Az utóbbi pár hónapban hetente valaki a vonat elé veti magát. Vidám hely ez a Wimbledon.

De találtam a suliban egy megtépázott példányt a Books Quarterly-ből, amint megláttam, mi van benne, le is nyúltam gyorsan. Neil Gaiman beszélget Terry Pratchett-tel a Korongvilágról, írásról, betegségéről (még most sem hiszem el... miért éppen őt??). Nem is tudom, hogyan lehetne fokozni ezt az élményt (mármint azt, hogy az egyik kedvencem interjút csinál egy másik kedvencemmel)... talán úgy, hogy ha Stephen King is ott lenne, és ő is, jól.

Az egyik tanárunk skót, és mesélt egy viccet is:
- Miért van a skótoknak szoknyájuk?
- ??
- Hogy mikor a birka mögé lopóznak, azok ne hallják meg, hogy ZIPP!

Hmm, önkritika?

És rég néztem már South Parkot is, hiányzik.

 South Park - Kyle's mom is a Bitch

Ez meg szerintem tökre jó :)

10 nap múlva ilyenkor már kocsiban ülök hazafele.
3 hét múlva nyelvvizsga.