AnnGel blogja

Csak a szokásos. Elkezdődött a regisztrációs hét, de több kötelező tárgyamnak, és még több szabadon választottnak nincsen még meghirdetve az időpontja. Nice. Szóval felvettem jópár szabvált vaktában (valamelyik csak jó lesz, nem ütközhet az összes), és izgatottan várom, hogy megjelenjenek az órarendinfók. Azt már most látom, hogy a hét nagy részében rám fog sötétedni az órákon csücsülve, élvezni fogom.

Vagyok ám. Megváltozott néhány dolog, de az élet már csak ilyen.

Tök gire (zsír... érted, zsír...) hétvégém volt heggyel, bográcskajával, emberekkel, akiket szeretek, és még megtanultam ostort pattogtatni is, annyira belelkesültem, hogy jelenleg jobb karom meg van húzódva, hátam jobb felében meg olyan izomlázam van, hogy minden mozdulatnál össze akarom pisilni magam. Jaéspersze otthon felejtettem a mobilom, így szülőknek kölcsöntelefonon tudtam csak hazaszólni ("megérkeztem, minden oké, szia!" "nem érek haza ebédre, szia!" "ma már nem megyek haza, holnap találkozunk, szia!").

Megnéztem három filmet is, milyen jó nekem.
1: 300 paródia (címét nem tudom) (update: Meet the Spartans, köszi Márk:) ), voltak benne jó poénok, és sikerült tökugyanolyan színeket, effekteket használni, mint az eredeti filmben, de ismerni kell hozzá az amcsi hírességeket, műsorokat (pl American Idol). Nem volt rossz, de nem lesz kedvenc.
2: Hellboy I. tetszett, zajos, hangos, helyenként vicces. Jövő hétre tervbevéve moziban a II. rész.
3: Parfüm. Mióta elolvastam, meg akartam nézni. A könyv nagy hatással volt rám, az érzések, a hangulat, a szagok... elképesztő. A film jó volt, de nem adta azt, amit a könyv, nem kerültem bele abba világba, ahol játszódott, csak kívülről szemléltem.

És angoloznom kellett volna már tegnap is, sokat, de a jó társaság miatt kinn ragadtam. Szeretem azt a helyet, sütött a nap, minden szép, minden csendes, leszámítva a seregélyűző riasztót nem messze. Szép.

And something completely different. WoW fan bátyám figyelmébe fogom ajánlani az alábbi videóban látható módszert (meg persze mindenkinek, aki hasonló helyzetben van, személyeskedni nem fogok, hehe), ezzel talán lefogyna, mert lassan eléri a vágósúlyt. 1:00 után jön a lényeg!

És most már tényleg húzok tanulni.

Igen, az.

De azt aktívan.

Fél 10 körül jött egy leányzó megnézni a lakást, de csak pénteken tud válaszolni, hogy okés-e. Dejó. Aztán vegetálás, fejbőlkinézés, poszterek falrahegesztése, új polcok belakása, délutáni szunya, nődoki látogatás (fertőzött vagyok azzal a vírussal, ami felelős a méhnyakrákért... az élet szép), és most éppen vacsi készül a sütőben, meglátjuk, ehető lesz-e. És csak egészen picit voltam szórakozott, a boltban a pénztártól rohantam vissza, hogy jaaaaaajatojáááástelfelejtettem.

Plötty vagyok.

Ez a gyönyörűség lesz kinn a falamon, amint találok neki helyet.

Még nem jöttem rá, hogy náthás, vagy pedig allergiás vagyok-e, de az orrom képes egyik pillanatról a másikra eldugulni, így többször ébredtem arra éjjel, hogy nem kapok levegőt. Ennek megfelelően ma annyira friss voltam, mint a... mint a.... mint a pinty (Vektor megvan?), így mikor megérkezett új lakótársam, csak enyhén voltam zombiforma ("öööööööö szóval ööööö ez a ööööö... konyha, igen, konyha. Kérdés?").

A polcokat végül meggyőztem, hogy ők oda akarnak csavarozódni a tartóhoz, így most ott vannak, és látám, hogy ez jó.

És este alkalmam volt ismét megtapasztalni, milyen olyasvalakivel találkozni, akivel az első pillanattól fogva van téma, és mikor beszél, az jut eszedbe, hogy te is ugyanígy gondolod, vagy hogy te is így érzel, és veled is ez történt/történik, és és és és... Köszönöm :)

Polcot felcsavarozni qrva fárasztó, leszakad a karom. Valaki férfi a közelben?

Ez lesz a ruhám Bátyám esküvőjén. Hát... szóval nagyon zöld. Elég furán érzem magam benne.

A kínzó kérdés most már csak az, hogy lila vagy vörös hajam legyen, vagy fessem vissza feketére (amit annyira nem szeretnék, mert fél év kell hozzá, hogy ismét színes lehessen), és akkor nem néznék ki úgy, mint egy bolond paradicsommadár.

Megjöttem! Vííííííííííííííííj!

Amúgy ma délelőtt még elhúztam Kingston-ba, mert "ott jót lehet shoppingolni" (a család nagyon nehezen dolgozta fel, hogy ez engem annyira nem érdekel), de legalább eltöltöttem valamivel az időt. Pl. voltam Apple boltban (én? kocka? dehogy!), és megtapogattam az új iPhone-t, és gyönyörű AKAROM.

Mint ahogy azt írtam, úgy volt, hogy 4re jön értem a kocsi, fél 4re összepakoltam, megéheztem, gondoltam megkajálok, erre csengetnek, hogy itt a kocsi, és indulunk. MOST. Fél órával a megbeszélt időpont előtt, naneeeee, sebaj, családtól el, kocsiba be, bő egy óra a reptérig, reptéren éhenhalás küszöbén check-in (egy KV meg egy kis müzli volt bennem, és fél 5 volt ekkor), néz rám a srác: elég korán jöttél, szóval gyere vissza később.
Fél órán át dekkoltam az előtérben, ahol persze semmi kajálási lehetőség nincsen, de végre bejutottam, keressünk kaját. Na, itt jött az, hogy mindenhol azt a csomagolt szendvicset árulják, amit ettem 4 hétig majdnem minden nap, szóval azt most egy darabig ne... de végül vettem kaját meg kávét, egy vagyonért természetesen (ne feledjük, Londonról van szó, méghozzá egy londoni reptérről), de legalább élek. És ezek után dekkolás. És tovább. És tovább. De legalább elkezdtem Neil Gaiman: Csillagpor-t, és majdnem be is fejeztem az út során. Mondanom sem kell, hogy nagyon tetszik.

És most ágy, alvás, holnap családolás, este Tapolca. Jó lesz.

Végre itthon.

(és eddig egy, azaz egy jelentkező van a szobára, találnom kell még egy embert szeptembertől, aaaaargh)

Egyél angol kaját!

Utoljára otthon mértem le magam, és most megint, eredmény: több, mint 3 kg-t fogytam. Ez persze nem tűnne soknak, ha pl 80 lettem volna alapban, de nem.
Rég voltam már 55 kg alatt...