AnnGel blogja

Mert hogy ma kezdődik az új félév. Sokan siratják a nyarat, és én is még egy csomó dolgot szerettem volna csinálni, de nekem ennyiből ennyi mindig elég volt. Szeretem, ha a napoknak, heteknek megvan a maguk ritmusa, még akkor is, ha az éppen estig rohadást jelent valami tré előadáson, vagy tömör szenvedést egy adag jegyzet fölött. Kell, hogy valami vagy valaki beossza a napjaimat, mert én magam képtelen vagyok rá.

És ezt most elmentem, és mikor elegem van az egyetemből, akkor újra elolvasom, hogy emlékeztessem magam arra, hogy valamikor vártam ezt, hehe.

A szomszéd szobából Deathstars szűrődik ki, előtte Alvin és a mókusok ment, azelőtt meg M. Manson. Az első lakótársaim, akiknek a zenei ízlése valamennyire átfedésben van az enyémmel, még akkor is, ha 5-6 évvel ezelőtti kedvenceimről van szó. Végre nem Tiesto és Sláger rádió borzolja az idegeimet.

Halálnyugodtan fekszem az ágyamban, a hifi távkapcsolóján nyomogatom a hangerő gombot, erre a TV fogja magát, és bekapcsol. Nice. Nem fostam össze magam tőle, csak egy egészen picit.

Megvan az órarendem, erre szokták mondani, hogy "ez a szopás, nem az orális szex!" Én értem, hogy kedden és csütörtökön miért vagyok hétig (amiből úgyis hat lesz, mert mindig előrébb pakolják), azok nyelvórák, én vállaltam be, mondván nem gáz, ha heti 2 napot estig vagyok benn. De hogy a többi kötelező óra miért szinte csak délután van... előre látom, hogy széjjel fogom cseszni csodás bioritmusomat mindenféle 3-4 körüli fekvéssel, dél körüli keléssel, nem is beszélve ujjaim közül kicsordogáló időről.
És igen, az ott egy ütközés, még jövő héten kiderül, mi lesz.

Karaktert kéne gyártanom, egyet M.A.G.U.S-ra, meg egyet Cthulhu-ra, ez utóbbihoz nem ártana elolvasnom az alapkönyvet, ugyebár. Neki is állok.

Szerintem még írni akartam valamit, de elfelejtettem. Plötty.

Vagyis juhhéj!

Remélem meglesz, de a lényeg, hogy túl vagyok rajta. A hétvégém meg jó lesz, érzem. Kellemeset nektek is.

"A szürke felhők elszálltaaaaaak..."

Összehasonlításképpen az eredeti:

... már túl leszek mindenen. Végre.

Nagyon szépen köszönöm a sok csíííít, az érdeklődést, annyi emberrel beszéltem a szóbeli után, hogy végül csak saját szüleimről felejtkeztem el... Aputól este 8kor jött egy SMS, amiben nem volt más egy kérdőjelen kívül. Sry! :irul-pirul szégyelli magát:

Nem vagyok aggódós típus, nem szoktam ideges lenni ZHk vagy vizsgák előtt, de most gyakorlatilag lebetegedtem, annyira idegeskedtem. Tudom, semmi nem ér ennyit, és próbálok lenyugodni, de basszus. ÁÁÁÁ. Amint befejezem ezt, főzök magamnak egy nyugtató teát, és ágyba bújok.

Na, de legalább végre felvettem az egyik csinos ruhámat, amit évekkel ezelőtt vettünk Anyuval, hogy majd milyen jó lesz valamikor. "Csocsirogyi" ruha, ahogy Anyu mondaná. Soha nem hordok olyan szoknyát, ami a térdem felett végződik, sőt, olyat is ritkán, ami a bokám felett, pláne nem magassarkúval. Így aztán persze nem is csoda, hogy mikor Garouval találkoztam vizsga után, nem volt kérdés, hova menjünk: qrvagyorsan haza, mert át akarok öltözni. Igaz, előtte még azon röhögött percekig, hogyan tipegek.... hát nem kedves? :)

Vizsga: beszélgetés személyes dolgokról (jól ment), önálló témakifejtés, ahol hirtelen nem is tudtam, melyik témát válasszam: tudomány és genetika, vaaaaagy bűnözés, fegyvertartás, halálbüntetés.
Végül ez utóbbit választottam, csak egészen kicsit cigányoztam, és sikerült az is finoman megfogalmaznom, hogy az lenne a legjobb, ha az aberrált gyilkosokat kivégeznék a p*csába... büszke is vagyok magamra.
Szituáció: munkát szeretnék vállalni az angoloknál, miért éppen ott, és milyen munkakörben? Beszéljek erről én, aki amúgy marhára nem szeretnék külföldre menni, és elképzelésem sincsen arról, hogy konkrétan mit szeretnék dolgozni. Nice.
Összességében nem volt rossz, csak holnap lesz a magnós feladat, amit nem is tudtam rendesen gyakorolni, és 44%ban beleszámít a szóbelibe így... kkrkhhhggg...  jajjdenagyon remélem, hogy nem bukom el miatta a szóbelit.

Vizsga után meg Garouval kajáltunk, Dead like me-t néztünk, legalább nem azon rágtam magam egész délután, hogy "jajjistenem, mileszholnap".

Ja, a kinn levő reklám annyira most nem is vészes, tegnap pl lekapcsolták a fényt éjfélkor, ha továbbra is így tesznek, akkor zsír.

Beszólogató szaktársakat fogok forró olajban sütögetni, persze miután megnyúztam őket egy kiskanál tompábbik végével (mert az jobban fáj).

Ideges vagyok.

Na, inkább hangolódok a mai szóbelire. Aztán küldjetek sok csít, meg póvert, 15:15től, bizonyám!

... mármint a bejegyzések gyártásába. Látszik, hogy tanulnom kellene.

Valaki, aki kockább, mint én, tudna segíteni? Firefox 3at használok, és mikor új tabot nyitok, feldobja ez a "you've opened a new tab" oldalt, így mielőtt beírnék egy címet, ki kell törölnöm az "about:newtab" szöveget (és azt nagyon nem szeressem). Ha pedig beklikkelem, hogy "don't show this page again" majd pedig close, az alábbi hibaüzenetet dobja fel: "ReferenceError: DTFox is not defined"

Ötlet?

Update: eszközök/kiegészítők-nél uninstallálni kell a megaupload toolbart.

Fény derült a jogelőadás arrébbakolásának rejtélyére: azért tették arrébb, mert *dobpergés* üt kettő olyan tárgyat, amiket régebbi félévekben kellett volna megcsinálni (az egyik egy első(!) féléves tárgy). Csak azt nem tudom, miért azoknak, akik normálisan haladnak, kell szopniuk azok miatt, akik annyira retardáltak, hogy még mindig a mikroval szenvednek. Értem én, hogy szar az óraütközés, de bazzeg: buktál, most szopsz! Azért küzdöttem át magam minden tárgyon, hogy nekem majd ne legyen szar órarendem, erre áh...

Viszont kipróbáltam az új KVfőzőmet, ami kicsit nagyon kínai, és megolvadt a tűzhelyen a műanyag füle. Nagyon hangulatos ez a szag a lakásban, nem kell ide füstölő...

Bőrgyógyász felírt nekem egy kencét, hátha az rendbehozza a bőrömet, és ma elmentem ide a gyógyszertárba, hogy én akkor azt kiváltom, jól.

A szokásos kép fogad: tömeg, sorbanállás, és gyógyszertárosok, akikhez képest a lajhár kapkodó idegbeteg. Receptet megnéz, tovább néz, elindul, pár perc múlva visszatér, pötyög valamit a gépen, recept vonalkódját lecsippant, gyógyszert szintén, pötyögés tovább, és fizethetünk is. Mindezt idegtépő lassúsággal.

Mikor sorra kerülök, a folyamat elkezdődik, viszont nem várt akadályokba ütközünk: ez bizony keverék, és ki kell keverni. Nő eltűnik, visszajön:
- Ezért vissza kell jönni.
- Rendben, és mikor?
Döbbent tekintet, erre a kérdésre aztán nem számított! Visszamegy hátra, fél perc múlva ismét jön:
- Hatra.
- Ok.
Ekkor megkezdődik a billentyűzeten pötyögés, de atyaég! Minden egyes összetevőt, és annak mennyiségét külön kell beírni, bizony, mindezt a "köröz-köröz-lecsap" gépelési taktikával. Laza 10 perc, agyvérzés, és mögöttem kialakuló lincshangulat után végre fizethetek. A biztonság kedvéért megkérdezem:
- Mikor visszajövök, soron kívül megkapom, vagy álljak újra sorba?
- Hááát... ha sokan vannak, újra sorba kéne állni...
HÁT LOGIKUS, NEM?!?! Ha sokan vannak, sorba kell állni, nem nem készítik ki előre a gyógyszert, hogy csak oda kelljen mennem, számot leadni, csomagot felmarkolni... Bahh. Tisztára kaland az élet.

A fent megnevezett állatot ajánlom szülésre néhány embernek. Farfekvéseset, of course.

Felállványozták azt a csodás háztömböt, amiben éldegélek, és hogy még jobb legyen, hirdetőhálót helyeztek el rajta. "Legalább a nap nem süt be", mondhatnánk, de nem mondjuk, mert 6 hónapig lesz fenn, télen, tehát amikor pont jól jönne. Mármint a napfény. Köszönjük Emese (igen, olyan reklám van kinn).

"A hirdetőháló élvilágítással (súrló fénnyel) lenne megvilágítva, ami a lakásokba nem világít be."

Aha, szóval azért van most éjjel nappali világosság! Mert nem világít be... Najó, lehet, hogy az alsó emeletek jobban jártak, de itt a 8-on... Értem én, hogy sok lóvé jön be belőle, de basszus... 6 hónapig??

Ugorjunk.

Lesz egy csodás tárgyunk, Üzleti jog címen. Eddig az órarendben úgy volt, hogy kedden lesz 8-12ig (igen, 4 óra tömbösítve, enjoy), de most áttették szerda 14-18ig! Milyen jó már, ugye? Tehát eddig így néz ki, hogy hétfőn és szerdán 6ig, kedden és csütörtökön 7ig leszek suliban (pénteken meg délig). És kettő olyan napom is van, mikor 14 óra előtt nincsen semmi sem. Hát !%=#&@!! Főleg, hogy szerdán szablyavívni szeretnék/szerettem volna menni, de ahhoz 5kor végeznem kéne legkésőbb...
Nem az a bajom, hogy sok órám van (mert nincsen sok), de ezt ennél szarabbul nehezen lehetett volna elrendezni.

Argh?

Így, 3 nappal a vizsga előtt, gondoltam, gyakorlok magnós feladatokat. A mintafeladatos könyvhöz adtak is CD-t, amit pakoltam ide, pakoltam oda, mindig útban volt, és tudom, hogy végül kivettem a könyvből, és elraktam máshova.

A folytatást gondolom sejtitek.

Szoba háromszor áttúrva, és most már csak abban reménykedem, hogy az albérletben van.

Amúgy olyat álmodtam, de olyat... hát jesszus. Majd megírom.