Bőrgyógyász felírt nekem egy kencét, hátha az rendbehozza a bőrömet, és ma elmentem ide a gyógyszertárba, hogy én akkor azt kiváltom, jól.
A szokásos kép fogad: tömeg, sorbanállás, és gyógyszertárosok, akikhez képest a lajhár kapkodó idegbeteg. Receptet megnéz, tovább néz, elindul, pár perc múlva visszatér, pötyög valamit a gépen, recept vonalkódját lecsippant, gyógyszert szintén, pötyögés tovább, és fizethetünk is. Mindezt idegtépő lassúsággal.
Mikor sorra kerülök, a folyamat elkezdődik, viszont nem várt akadályokba ütközünk: ez bizony keverék, és ki kell keverni. Nő eltűnik, visszajön:
- Ezért vissza kell jönni.
- Rendben, és mikor?
Döbbent tekintet, erre a kérdésre aztán nem számított! Visszamegy hátra, fél perc múlva ismét jön:
- Hatra.
- Ok.
Ekkor megkezdődik a billentyűzeten pötyögés, de atyaég! Minden egyes összetevőt, és annak mennyiségét külön kell beírni, bizony, mindezt a "köröz-köröz-lecsap" gépelési taktikával. Laza 10 perc, agyvérzés, és mögöttem kialakuló lincshangulat után végre fizethetek. A biztonság kedvéért megkérdezem:
- Mikor visszajövök, soron kívül megkapom, vagy álljak újra sorba?
- Hááát... ha sokan vannak, újra sorba kéne állni...
HÁT LOGIKUS, NEM?!?! Ha sokan vannak, sorba kell állni, nem nem készítik ki előre a gyógyszert, hogy csak oda kelljen mennem, számot leadni, csomagot felmarkolni... Bahh. Tisztára kaland az élet.
Ezt mondtátok