Mert hogy ma kezdődik az új félév. Sokan siratják a nyarat, és én is még egy csomó dolgot szerettem volna csinálni, de nekem ennyiből ennyi mindig elég volt. Szeretem, ha a napoknak, heteknek megvan a maguk ritmusa, még akkor is, ha az éppen estig rohadást jelent valami tré előadáson, vagy tömör szenvedést egy adag jegyzet fölött. Kell, hogy valami vagy valaki beossza a napjaimat, mert én magam képtelen vagyok rá.

És ezt most elmentem, és mikor elegem van az egyetemből, akkor újra elolvasom, hogy emlékeztessem magam arra, hogy valamikor vártam ezt, hehe.

A szomszéd szobából Deathstars szűrődik ki, előtte Alvin és a mókusok ment, azelőtt meg M. Manson. Az első lakótársaim, akiknek a zenei ízlése valamennyire átfedésben van az enyémmel, még akkor is, ha 5-6 évvel ezelőtti kedvenceimről van szó. Végre nem Tiesto és Sláger rádió borzolja az idegeimet.