Vagyok ám. Megváltozott néhány dolog, de az élet már csak ilyen.
Tök gire (zsír... érted, zsír...) hétvégém volt heggyel, bográcskajával, emberekkel, akiket szeretek, és még megtanultam ostort pattogtatni is, annyira belelkesültem, hogy jelenleg jobb karom meg van húzódva, hátam jobb felében meg olyan izomlázam van, hogy minden mozdulatnál össze akarom pisilni magam. Jaéspersze otthon felejtettem a mobilom, így szülőknek kölcsöntelefonon tudtam csak hazaszólni ("megérkeztem, minden oké, szia!" "nem érek haza ebédre, szia!" "ma már nem megyek haza, holnap találkozunk, szia!").
Megnéztem három filmet is, milyen jó nekem.
1: 300 paródia (címét nem tudom) (update: Meet the Spartans, köszi Márk:) ), voltak benne jó poénok, és sikerült tökugyanolyan színeket, effekteket használni, mint az eredeti filmben, de ismerni kell hozzá az amcsi hírességeket, műsorokat (pl American Idol). Nem volt rossz, de nem lesz kedvenc.
2: Hellboy I. tetszett, zajos, hangos, helyenként vicces. Jövő hétre tervbevéve moziban a II. rész.
3: Parfüm. Mióta elolvastam, meg akartam nézni. A könyv nagy hatással volt rám, az érzések, a hangulat, a szagok... elképesztő. A film jó volt, de nem adta azt, amit a könyv, nem kerültem bele abba világba, ahol játszódott, csak kívülről szemléltem.
És angoloznom kellett volna már tegnap is, sokat, de a jó társaság miatt kinn ragadtam. Szeretem azt a helyet, sütött a nap, minden szép, minden csendes, leszámítva a seregélyűző riasztót nem messze. Szép.
And something completely different. WoW fan bátyám figyelmébe fogom ajánlani az alábbi videóban látható módszert (meg persze mindenkinek, aki hasonló helyzetben van, személyeskedni nem fogok, hehe), ezzel talán lefogyna, mert lassan eléri a vágósúlyt. 1:00 után jön a lényeg!
És most már tényleg húzok tanulni.
Ezt mondtátok