Azóta megint voltam könyvtárban, és töredelmesen bevallottam, hogy nincsen meg a Lackfi kötet, és próbáltam helyette venni másikat, de nem is kapni, és most mi legyen. Aztán kiderült, hogy mégis visszavittem már azt a kötetet, csak időnként előfordulnak rendszerhibák, és hiába csippantotta le a könyvet, mégis úgy tűnik, mintha nem vittem volna vissza. Hetekig kerestem random helyeken, gyerekek szobájában, anyáméknál, oviban, közben trehánynak éreztem magam, és erre basszus, már visszavittem hetek óta.
Közben próbálok kikecmeregni olvasási mélypontomról, nehezen találok olyan könyvet, ami igazán lekötne, mert a figyelmem is gyorsan elkalandozik. De ez most egy ilyen időszek, az van.
Közben céges úton is voltam, ilyen nem volt, mióta megvannak a gyerekek. Leginkább azért, mert pont jött a covid, mikor visszamentem dolgozni a gyerekek után, aztán most sikerült meggyőzni a céget arról, hogy hadd menjünk el néhányan konferenciára. Jó volt a változatosság, az viszont irtó fura volt, hogy odafelé teljesen egyedül utaztam, amire évek óta nem volt példa, általában férjem intéz mindent, én meg csak megyek vele. Most meg figyelnem kellett, hogy honnan megy a vonat, hogyan jutok a szállásra, tökre el vagyok tőle szokva. Az előadások amúgy egész jó voltak, a város aranyos, jó volt kiszakadni a mindennapi rutinból.
És most a kanapéról dolgozom, miközben bújik hozzám a macska.
Ezt mondtátok