Hány tevét érsz/ér a barátnőd? Számold ki!
Nekem ez jött ki magamra: well, i reckon your girl is worth more or less 31 camels, 1 goats and 0 sheep
Kevésnek találom, na. Ti mennyit értek?

A mai napról: a traffic nagyon heavy volt a környéken, magyarul kibebaszottmódon bedugult a város, nagy örömömre, of course. Reggel odafelé, mikor láttam, hogy na MOST kezdődött el az első órám, leszálltam a buszról, legyalogoltam a maradékot, és laza negyedórás késéssel be is libbentem. Wimbledon Village-ben a főút lezárva, rendőrök mindenhol, have fun.

Ezzel persze nem lett volna gond, ha délután visszafele jövet nem ugyanez a helyzet. Mármint a dugó, mert rendőröket nem láttam, csak kígyózó kocsisort (rövidgatya autóknak... érted... merthogy sort, és az rövidnadrág...). Szóval megint sétáltam. De nem az a fő problémám, hogy egy csomó idő elmegy vele, hanem az, hogy a busz elindul, megáll, indul, megáll, ami a double-decker buszon gyomrotpróbáló élmény.

Nem tudom tovább tagadni: birtoklásmániám van, már ami a könyveket illeti. Nem szabad könyvesboltba mennem. Viszont megtudtam, hogy itt Terry Pratchett nagyon népszerű, híresebb, mint pl Stephen King. Van ízlésük az itteni embereknek, na.

És újra rájöttem, hogy lilát hányok a csapatjátékoktól. Most nem a sportra gondolok, hanem mikor négyen együtt döntéseket kellene hozni, és a maradék három olyan csökönyösen ragaszkodik a saját hülye elképzeléséhez, hogy semmilyen érv, meggyőzés nem működik. Mert csak mondod, mondod, a másik meg csak néz, és kijelenti a végén: de akkoris azt csináljuk. Indoklás nulla, de akkoris.
Hogy tisztább legyen a dolog, leírom a szituációt: repülő lezuhan, három túlélő, egy vízhatlan táska, amibe három dolog fér. Van egy lista a dolgokról, 5 perced van eldönteni, mit viszel, utána úszás a szigetre, mert süllyed a roncs.
És mikor már percek óta magyarázok nekik, hogy ne vigyünk 1 liter vizet, mert semmi értelme, csak a helyet foglalja, 1 liter víz semeddig sem elég 3 embernek, csakazértis ragaszkodnak, hogy de elég, ha beosztják.
A játék persze folytatódik, amolyan lapozgatós kalandkönyv módon: kiúsztatok, 1 óra, és sötétedik, mit csinálsz? Vizet keresel a part mentén, bemész az erdőbe kaját nézni stb, és bejelentik, hogy menjünk kaját nézni, mert vizünk az van elég. Érvelés itt sem működött.
Ekkor dőltem hátra sóhajtva, hogy "We all gonna die..." és nem játszottam tovább.

Igen, tudom, ez csak egy játék, túl komolyan veszem stb stb, de ilyen vagyok: versengő és maximalista. Pech.