Ma reggel csak annyira voltam kómás, hogy lazán "jó reggelt"-et köszöntem a buszsofőrnek. Így, magyarul. Nájsz.

Utálom, mikor nem veszik észre a szarkazmust a hangomban... annyira megszoktam, hogy mindig az ellenkezőjét mondom mindennek, most meg minden mondatom után magyarázkodok. Ma is: "igen, és erre városnézés közben eleredt az eső... nagyon élveztem." "Mi? Élvezted, hogy esett az eső?" És mikor elmondom nekik, hogy nem úgy értettem, hanem, akkor úgy néznek rám, mintha véres késsel hadonászva bizonygatnám, hogy teljesen normális vagyok.

Elegem van, hogy hányingerrel ébredek napok óta. Most is fáj a fejem, a gyomrom is, és nincsen kedvem enni semmit sem. Blöe.

És megtaláltam az antikváriumban The Hitch Hiker's Guide to the Galaxy-t, így visszavihettem a suliba a könyvtáras példány. Öröm é' bódottá.