AnnGel blogja

Egy hónap kihagyás után végre edzeni voltam. Már a bemelegítésnél szédültem, és karikákat láttam a szemem előtt, így le is kellett ülnöm, alacsony vérnyomás rulzik. Kezdett elkeseríteni, hogy ekkora szar gyenge fos vagyok (update: a kezem is vízhólyagos lett :'( ), mikoris beugrott, hogy hétvégén beteg voltam, és még nem hevertem ki. Közben az edző is rákérdezett, hogy mit ettem ma... rájöttem, hogy este 8-ig egy kávét és egy pici hotdogot sikerült tolnom, mert valahányszor megéheztem, mindig éppen dolgom volt. Ehheh.

Edzés után az Örsön vettünk sört, iszogattunk, majd elindultam haza, mert holnap mégiscsak ZH (megint) és nem ártana rá készülni. Hazafele battyogva megállít egy fiatal cigány srác, hogy italra gyűjt, adnék-e neki. Néztem rá, néztem a sörömre, és poénból mondtam neki, hogy bár megittam a felét, ha kéri, odaadom. És elfogadta. Bzmeg. Ennyire sose legyek rászorulva piára.

Számszing komplítli different.

Azt álmodtam, hogy tudok repülni (eddig semmi új), de nem csak én, hanem a Bátyám is. És egy helyes kis falusi házban laktunk, és összepakoltunk egy nagy hátizsákba, hogy mi elmegyünk ketten nyaralni, méghozzá repülve. Az összepakolás nehézkesen haladt (visszatérő álom, hogy nem találom a cuccaimat, és nem tudok elindulni), de sikerült, és már ott is voltunk egy gyönyörű táj felett, a háttérben kék tenger, körülötte zöld part dombokkal, szikrázó napsütés. Gyönyörű.
Az ilyen álmok után mindig elfog a szomorúság, mert rájövök, hogy mégsem igazak.

:sóhaj:

Dilemma: peckeljem fel a szemeimet, tanuljak éjjel, aztán aludjak sokáig, mert ZH csak 1kor kezdődik, VAGY feküdjek le most, keljek hajnalban, és úgy. Magamat ismerve a hajnali kelés eléggé valószínütlen, de most meg álmos vagyok... áááh, hagyjuk.

Hideg és sötét van, körülöttem tömeg, a vásárban vagyok, és pánikszerűen az utolsó pillanatban vadászom össze, kinek mit vegyek. Olyannak is keresek ajándékot, akit nem is ismerek, de hát ha egyszer őt húztam az osztályból... Így valahányszor december lett, mindig görcsbe rándult a gyomrom, mert nem tudtam, ki minek örülne, és ezt teherként, kínként éltem meg.

Ebben az ünnepben azt élvezem igazán, amikor otthon vagyok, sütit csinálok, vagy éppen egy hatalmas döglött pulykát szemlélek, amire Anyu kiadta az utasítást, hogy tömjem meg. Én. Jesszusom. És azt, mikor a fát állítjuk, finom gyantaszaga van, szúr, miközben díszítjük. És vacsora előtt az udvarról a teraszon keresztül belopózok a nappaliba, megcsengetem a benti csengőt, majd rohanok vissza a házba, mielőtt Öcsém rámtör, azzal, hogy halotta a Jézuskát csengetni, már itt az ajándék. Ő is felnőtt már, nincsen kinek előadni ezt a színjátékot...

Nem szeretem az ajándékozós részét... ne adjatok nekem semmit sem, én sem veszek senkinek. Nekem nem erről szól a karácsony, nem akarom, hogy erről szóljon. Ha valaki ajándékozni szeretne, tegye akkor, mikor rátalál arra a dologra, én is így szoktam. Sokkal nagyobb meglepetés alkalom nélkül kapni valamit, mint alkalomra.

Eső helyett igazán eshetne inkább hó. Az eső rossz, a hó jó, érteeeem?

Tegnap kinyitottam az ágyamat (alapban egyszemélyes, de szétnyitható), mert azon milyen faszán elférek a jegyzeteimmel együtt, s akkor majd azon tanulok. Ma reggel ébredéskor rádöbbentem, hogy laptoppal, tankönyvekkel, képletgyűjteménnyel, távirányítóval és egy kancsó teával egy ágyban aludni mégiscsak szánalmas, így inkább visszacsuktam.

A mai napomat egy fotelban ülve töltöttem, gyakorlatilag szünet nélkül tanultam, de sikerült a végére értem a tananyagnak. Viszont karikákat látok, és tuti Poisson-eloszlással fogok álmodni.

Holnap pedig meglátjuk, egy nap tanulással át lehet-e menni gazdaságstatisztikából. A kísérletet a Sir Morton, az Omnia és a Reergin tabletta támogatta. Köszönjük.

Ilyen híreket olvasva tűnődök el azon, hogyan jutottunk el idáig, hogyan lehetnek az emberek ennyire primitívek. Mi lehet ennyire fontos? Ez lenne a karácsony? És a tragédiát követően vásárolgattak tovább. Hova tartunk így? Jézusom. Felfordul a gyomrom.

Képrejtvényem megfejtése: számszeríj. Mert szám-szer-íj, éééérted... üssetek.
Gratulálok azoknak, akik kitalálták: ti sem vagytok normálisak :)

Ha Király Viktor kiesik, sírni fogok. Ő néz ki a legjobban, akarom mondani, neki van a legjobb hangja.

(igen, nézem, lehet fújolni)

Kevés ahhoz fogható élmény van, mint amikor gazdaságstatisztika ZH előtt kettő nappal kiderül, hogy a számológépem egy gombnyomásra számol átlagot, szórást, korrigált szórást, szummát, szummanégyzetet...

A gép kb 6 éve van meg, ha nem több, és én egész eddig sz*ptam a fentiek számolásánál, és paráztam, nehogy félreüssek valamit.

Én, a technikai és műszaki zseni.

Nem szoktam ilyesmiről írni, de a véleményem megvan. Most jól felkúrtam az agyamat, szóval vigyázat, fújderasszista fröcsögés következik.

Érzem, hogy betegség motoszkál bennem, így végrehajtottam magamon a Jajj ne, inkább meggyógyulok, csak ezt ne! rituálét. Anyum a profi benne, neki már tényleg sírva szoktam könyörögni, hogy hagyja abba.

1. Eresszünk meleg vizet a kádba, olyan meleget, amit el tudunk viselni, majd üljünk bele.
2. Sziszegjünk, hogy "áááez krrva forró", majd miután leégettük a bőrünket, kezdjünk izzadni.
3. Csorgassunk folyamatosan forrót a kádba.
4. Mikor már elviselhetetlen a hőség, igyunk a már odakészített forró teából.
5. Anyázzunk, mikor elégetjünk a nyelvünket.
6. Miután testünket egy nagy lángló izének érezzük, szálljunk ki a kádból, törölközzünk meg, majd irány az ágy.
7. Takarózzunk be sok réteg paplannal, és iszogassunk továbbra is teát, miközben hátunkon folyik a víz.

Ez akkor nagyon jó, ha mi kínozhatjuk ápolhatjuk a másikat, és tuszkolhatjuk vissza, mikor menekülni akar mi takargathatjuk be gyengéd szeretettel szívünkben.

Ha az áldozat a beteg feje már tele van takonnyal náthás, akkor egy inhalálást is közbe lehet iktatni.

...

Fáj a fejem, a torkom, és pletty. Nem betegedhetek meg, jövő héten csütörtök kivételével minden nap ZH + csinálnom kell excel beadandót, meg a konfliktus házit sem ártana legyártani. Ófakk, ófakk, ófakk.

A helyes megfejtők között kisorsolunk egy műanyag vonalzókészlet.

(a megfejtést kirakom hétvégén)