Céltalanul mászkáltam a könyvesboltban, mikor megpillantottam a könyvet, aminek borítóján egy szárnyas Neo-féle alak van. Európa Legjobb Sci-fi Írója 2007. áll rajta, a szerző Szélesi Sándor avagy Anthony Sheenard, az már persze az én műveletlenségem, hogy a név nem mondott semmit. Sheenard, Sheenard, ez meg ki? Jahogy a Mysterius Universbe (is) ír... így a H. Fawcett jó => MU is tuti jó => Sheenard sem lehet rossz logikát követve megvettem, hazavittem, elolvastam. Milyen jól tettem!
A kötet stílusra nem sci-fi, hanem a mostanában oly népszerű urban fantasy. Az általunk jól ismert Budapest... vagy mégsem? Ismerős helyszínek, melyek mellett naponta elmegyünk, de titkok és misztikum lengi körbe a történeteket.
A 14 novella összefügg, főszereplőjük legtöbb esetben maga az író, s miközben olvastam olyan érzésem volt, mintha Sándor itt ülne velem szemben, és egy ital mellett mesélné el a vele megesett furcsaságokat (az érzést erősítette az is, hogy ő szintén veszprémi). Nem tudom meghatározni, hogy pontosan mi fogott meg a stílusában, talán a közvetlenség, én azonnal megszerettem. És csakis emiatt nem tettem le a könyvet az első két fejezet után.
Sheenard jól építi fel novelláit, a feszültségkeltés mestere, de az első kettő novella csattanóját nagyon gyengének találtam. Ennél többre számítottam: húztam a szám a furcsa szomszédra, a különös rendőrtörténetre, de még így is megéri, mert a többi meg annyira jó, hogy nagyon. Kedvenceim: az Angyalok az éjszakában, annyira jó benne a két lány, annyira eltalált az ábrázolásuk... és ha körbenézünk, mindenki ismer olyasvalakit, mint ők. A Halál árnyékában is hangulatos, nade mikor a Halálodig halálomigban visszaköszön a történet (persze csak ha figyelünk!), attól egyenesen összekarmoltam magam (jó értelemben). Ki kell emelnem az Egy napló, kilenc arcképet is, szomorkás, megható, megrázó, nagyon megérintett. A kötet végül két filozofikusabb írással zárul, amikre lehet, hogy csak nem voltam ráhangolódva, de nem lettek favoritok.
Volt pár dolog, ami mellett nem tudok elmenni: ha valamit megváltoztatunk a múltban, akkor ha meséltünk valakinek arról, amit végül megváltoztattunk, akkor az új jelenben el sem mondjuk neki, mi történt, hiszen meg sem történt, nem?
És egy kis szőrszálhasogatás, ami fel sem tűnt volna, ha nem épp erről tanulnék.
A módszerünk azonban egy olyan egyedülálló szabadalmon alapul, hogy anélkül, hogy aláírnának egy titoktartási nyilatkozatot, nem mondhatom el.
Ha valamilyen találmányt szabadalmaztatunk, a technológia leírása nyilvánossá, bárki számára hozzáférhetővé válik, tehát nincs olyan, hogy titkos szabadalom. De ez már tényleg apróság.
Összességében nagyon ajánlom a könyvet, nem szoktam pontozni, de ha tenném, ez sokat kapna. Mindenesetre ha legközelebb térdelve kéregető koldust látok, megnézem, hogy ember-e, a karamell illatra meg minimum gyanút fogok...
Ezt mondtátok