Egy hónap kihagyás után végre edzeni voltam. Már a bemelegítésnél szédültem, és karikákat láttam a szemem előtt, így le is kellett ülnöm, alacsony vérnyomás rulzik. Kezdett elkeseríteni, hogy ekkora szar gyenge fos vagyok (update: a kezem is vízhólyagos lett :'( ), mikoris beugrott, hogy hétvégén beteg voltam, és még nem hevertem ki. Közben az edző is rákérdezett, hogy mit ettem ma... rájöttem, hogy este 8-ig egy kávét és egy pici hotdogot sikerült tolnom, mert valahányszor megéheztem, mindig éppen dolgom volt. Ehheh.
Edzés után az Örsön vettünk sört, iszogattunk, majd elindultam haza, mert holnap mégiscsak ZH (megint) és nem ártana rá készülni. Hazafele battyogva megállít egy fiatal cigány srác, hogy italra gyűjt, adnék-e neki. Néztem rá, néztem a sörömre, és poénból mondtam neki, hogy bár megittam a felét, ha kéri, odaadom. És elfogadta. Bzmeg. Ennyire sose legyek rászorulva piára.
Számszing komplítli different.
Azt álmodtam, hogy tudok repülni (eddig semmi új), de nem csak én, hanem a Bátyám is. És egy helyes kis falusi házban laktunk, és összepakoltunk egy nagy hátizsákba, hogy mi elmegyünk ketten nyaralni, méghozzá repülve. Az összepakolás nehézkesen haladt (visszatérő álom, hogy nem találom a cuccaimat, és nem tudok elindulni), de sikerült, és már ott is voltunk egy gyönyörű táj felett, a háttérben kék tenger, körülötte zöld part dombokkal, szikrázó napsütés. Gyönyörű.
Az ilyen álmok után mindig elfog a szomorúság, mert rájövök, hogy mégsem igazak.
:sóhaj:
Dilemma: peckeljem fel a szemeimet, tanuljak éjjel, aztán aludjak sokáig, mert ZH csak 1kor kezdődik, VAGY feküdjek le most, keljek hajnalban, és úgy. Magamat ismerve a hajnali kelés eléggé valószínütlen, de most meg álmos vagyok... áááh, hagyjuk.
Ezt mondtátok