AnnGel blogja

    Szavakkal nem kifejezhető, milyen szép ilyenkor a városom. Vissza akarok majd jönni ide.

Vagy velem van a baj, és roppant szarul kezelem a hozzám közel állókat, vagy mások hülyék, bár tételezzük fel ez előbbit, hátha nem mások jönnek velem szemben a sztrádán, hanem én megyek rossz irányba. De ha egy igencsak régen látott ismerős felhív pár héttel ezelőtt, és…

Pár hete még roppant mód örültem annak az időbeosztásnak, amit kialakítottam magamnak: minden napra van valami program, rohanok, ide-oda megyek, edzek, szerepjátszom, és rendszeresen látom a barátaimat is. Ez jó. Suliba el reggel, 5-6-ig órák, aztán futás az éppen aktuális…

Tételezzük föl, hogy 10 ember minden nap elmegy sörözni és összesen 100 dollárt fizetnek a végén. Ha úgy fizetnek a sörükért, ahogy most adót fizetünk, valahogy így néz ki a helyzet: Az első 4 ember (a legszegényebbek) nem fizet semmit. Az ötödik 1 dollárt…

Hideg és sötét van, körülöttem tömeg, a vásárban vagyok, és pánikszerűen az utolsó pillanatban vadászom össze, kinek mit vegyek. Olyannak is keresek ajándékot, akit nem is ismerek, de hát ha egyszer őt húztam az osztályból... Így valahányszor december lett, mindig görcsbe…

Azok, akik pár hónapja a benzin drágulására hivatkozva emelték áraikat (fuvarozók, pékek stb), azok most, hogy csökkent az ára, kussolnak, mint a hugyozó disznó. Érdekes.

Mindig is úgy képzeltem, mikor majd válság lesz, bármilyen, akkor megnyílik a föld, elszürkül az ég, és huplila döglött madarak fognak potyogni az égből. De nem. A kocsik mennek tovább, csapból továbbra is folyik víz, és a TV továbbra is sugározza butító műsorait. Ha nem…