Mindig is úgy képzeltem, mikor majd válság lesz, bármilyen, akkor megnyílik a föld, elszürkül az ég, és huplila döglött madarak fognak potyogni az égből. De nem. A kocsik mennek tovább, csapból továbbra is folyik víz, és a TV továbbra is sugározza butító műsorait. Ha nem mondanák be néha, hogy mi van, fel sem tűnne. Bizarr, hogy az életem megy tovább a saját kis örömeivel, és saját kis problémáival, miközben körülöttem a világ összeomlóban van.

Talán lassan aktuálissá válik a "húzzunk ki egy erdőbe, éljünk faházban, és szarjunk le mindent" projekt. Még mielőtt nem késő.