Elég sok film felgyülemlett az utóbbi időben (általában sorozatokra van időm), így ma úgy döntöttem, tartok egy jó kis horrornézős estét.
A Dead Silence bármennyire is egy klisékből építkező, elcsépelt történet, 20 perc után ki kellett kapcsolnom. Hasbeszélő baba, ami néz, és vér, és sikolyok, és sötét, és rothadó arcú szellemizé. Nem bírom én ezt már. Szomorú.
Lelkem megnyugatására nézek egy kis Better Off Tedet.
A nottinghami seriff elfogja Robin Hoodot és Little Johnt. Maid Marion felkeresi a seriffet, és könyörög neki, hogy engedje szabadon őket, mert nagyon szereti Robint. A seriff azt kéri cserébe, hogy Marion feküdjön le vele, amit Marion meg is tesz.
A seriff másnap
reggel szabadon engedi a foglyokat. Robin megkérdezi Mariont, hogyan
érte el, hogy kiszabaduljanak. Marion elmondja az igazságot, mire Robin
dühbe gurul, és soha többé nem akarja látni őt.
Little John
azonban Marion védelmére kel, meghívja magához a sherwoodi erdőbe, és
életen át tartó hűséget fogad neki. Marion elfogadja, és együtt
lovagolnak el.
Kinek a viselkedése felel meg a legjobban a te erkölcsi mércédnek, és kié a legkevésbé?
És az én kérdésem még: miért?
Egy légterű (vagy egylégterű?) irodában dolgozom, mindenki telefonál és beszél körülöttem, ami nem igazán segít a koncentrációban. Muszáj bedugnom a fülemet valami más zajjal, de kedvenceimet vagy rommá hallgattam már, vagy idegesítenek munka közben.
Olyan zenét keresek, amire lehet dolgozni, tehát nem vonja el a figyelmemet, mégis jó, nem tesz frusztrálttá, hanem segít kizárni a külvilágot.
Bármilyen stílus jöhet, most mindenre nyitott vagyok, kíváncsi vagyok, ti mit szerettek.
Amikor még gót akartam lenni* (aztán nem sikerült, kevés csipkés cuccom és túl sok életkedvem volt hozzá), nagyon örültem volna, ha eljárhatok olyan helyekre, mint a Gyár. Lepusztult telepen romos, betört üvegű épületek egyikében zene szól, és mindenki dark.
Öregszem, változom, kényes lettem, nem tudom melyik, de nálam egy helynél szempont, hogy lássak, legyen kávé, és maximum olyan hangos zene, hogy még kényelmesen beszélgethessek a többiekkel.
Túl korán érkeztünk, végtelenül unalmas feliratos filmet vetítettek, ültünk a tök sötét teremben, és úgy éreztük, mi is egy svéd művészfilmben vagyunk. Italt kértünk, kaptunk, felest műanyag pohárban (au), gépolajszagú dobozos sört (au-au), filmnek vége, de bárcsak tovább tartott volna, mert aközben legalább tudtunk beszélgetni, nem úgy, mint mikor már ment a(z amúgy nem rossz) zene.
Aztán megjelentek az arcok, magasvékonyhosszúfeketehajú, komoran álló, zenére lépegető, közben cigibe beleszívó. Én pedig keresztbe font kézzel egy padon ülve elaludtam.
Mondták, hogy lesz divatbemutató, lett is, de lámpát nem kapcsoltak hozzá. A színpadot világították csak meg, de a tupírozott hajú, tupírozott dekoltázsú, semmi extra ruhában felvonuló lányok a színpad előtt álltak meg, így hátulról érte őket a fény, amitől persze csak sziluett látszott belőlük. Bravó.
Poénnak egyszer elmenni jó volt, de maradok a csendesebb helyeknél, ahol fény is van. Illetve italválaszték.
*Ősszel azért befigyel ám a bokáig érő bőrkabát fekete szoknyával, bakanccsal, de van rózsaszín blúzom is, ezért nem lehetek trú.
Végy egy adag fagyasztva kapható levelestésztát, kezdd el kinyújtani jöjjél rá, hogy először ehhez fel kell engedni, próbáld újra. Egy tojás sárgájával kend be a tetejét, sózzad, majd szórd meg sajttal. Én fagyasztott reszelt sajtot használtam, haladók maguk reszelhetik, a színe miatt érdemes egy kevés pirospaprikával elkeverni.
Mivel eddig elfelejtetted előmelegíteni a sütőt, kapcsold be most, aztán vissza a tésztához, pogácsaszaggatóval csinálj amorf darabokat belőle, nem a szépség a cél, hanem a hatékonyság, tésztát nem pazarlunk, punktum. Félúton vedd észre, hogy nem elég nagy a tepsi, keress helyette egy másikat.
Miután végeztél, és a konyha tele van sajttal és liszttel, rakjad be a sütőbe a tepsit. Nézd. Mikor jónak tűnik, vedd ki. Egyél belőle. Konstatáld, hogy nyers belül. Tedd vissza. Vedd ki öt perc múlva. Még mindig nyers. Süssed még öt percig, nézd, ahogy a sajt feketedik, majd vedd ki az egészet, kóstoltasd tetszőleges családtaggal, nézzétek egymást eltorzult arcát, "Szerinted is lisztízű? Aham...".
Nézd elkámpicsorodva az elrontott pogácsát, majd menj, és pakold inkább össze a szobád.
(Feed helyett itt: frissült az at work blog)
A GPS-en időnként erőszakot kellett tenni, hogy ne a Margit-híd felé akarjon vinni, de aztán kijutottam Budapestről Apasim és D. hathatós segítségével, akik kórusban nyomatták, hogy igen, maradj ebben a sávban, jó lesz, egyenesen, az érzelemmentes géphang meg időnként megjegyezte, hogy újratervezés.
A jelenlegi lakók: dohányzó lakótárs (M), és az egynyári lakótárs (E) (aki csak júni-júli-augra vette ki), aki azért van itt, mert nagyon összebarátkoztak, és néha feljár (és őt nem zavarja a dohányfüst). Új lakótárs (B) jelenleg gólyatáborban. Meg én.
A: Szia M, figyelj, miért volt tömény dezodorszag éjjel? Még most is érzem.
M (nagy, kerek szemek, tettetett semmit sem tudás): Mi? Én nem érzem...
A: Pedig volt, nagyon tömény, nagyon rosszul lettem tőle.
E (mindeközben hallgat, néz, egyszercsak megszólal): Jaaa, a parfümömnek lejött a teteje, és beleömlött egy része a táskámba, és azt kiraktam a folyosóra szellőzni.
Aham...
Kimegyek a konyhába, nyitom a szemetest, tele van csikkel és hamuval, szabályosan arcon csap a bűz. Ilyen balfaszt... M szobájához megyek, kopogok.
A: Kijönnél? Beszélni szeretnék veled. Figyelj, ha titkolni próbálod, hogy a lakásban dohányzol, legalább ne a kukába dobjad ki a csikkeket.
M: Ööööö, jaa az nem most, hanem aaaaa, E barátjánaál voltunk és ott cigiztünk.
A: ??
M: Éss ööö, hazahoztam a csikkeket, mert egy ilyen fém dobozba hamuztunk, és azt hazahoztam.
A: ... akkor se dobjad ki csak így.
M: Miért?? Hogy kellene kidobnom??
A: Talán úgy, hogy belerakod egy zacskóba, bekötözöd és úgy.
M: De hát ezt úgy is dobtam ki!
(konyhába kivonulás, szembesítés)
M: legalábbis tettem valamit a tetejére...
B jövő héten költözik fel, ő nagyon utálja a dohányszagot. Ha M továbbra is dohányzik, meghirdetem a helyét és kirúgom a picsába. Már rég ezt kellett volna tennem.
Addig is... Mindig a tudomására fogom hozni, hogy tudom, hogy cigizett. Ott alázom meg, ahol csak lehet.
Én jól szórakozom.
"Fonákvágás az ellenfél gégéjére, szemgödrére"
Jó érzés, hogy még a két hónapos nyári kihagyás ellenére is suhog a szablya, hogy megverem azt, akit eddig is, és végig bírom a lovaglóállást. Az izomlázam két napig nem múlt utána, de akkor is.
Aztán érzem, hogy kampót martam ezzel a részmunkaidős dologgal, mert kedden az egyik feladat ráért volna még szerda délelőtt is, csak hát szerdán nem dolgozom, ezért csináljam meg akkor. És nem voltam túl boldog, mikor először a hastáncot, majd egyik barátnőmmel való találkozást mondtam le, és végül este nyolckor jöttem el az irodából szétzombulva, a világot hevesen utálva.
Szerdán lájtos ivászat, csütörtökön pedig spontán egymásraborulós-csajos-soktöménytivós-mostkicsitmásnapos találkozó. Azt a mézes meggyet nem kellett volna, komolyan rosszul éreztem magam a metrón hazafele jövet, és arra léptem be a lakásba, hogy tömény dezodorszag van (ergo a lakótársam dohányzott), amitől nem lettem sokkal jobban.
Kultúra: befejeztem egy másik Fejős Éva könyvet is, amint visszakapom mindkettőt (mert most kölcsönbe vannak), mindenre kiterjedő, részletes, idézetekben gazdag ajánlót írok róla. Mert perverz vagyok. Ezen kívül végére értem az Amerikai isteneknek, elkezdtem A sötét sebességét, sorozatokból vége a Big Bang Theorynak, most Better Off Tedet nézek, illetve maradt még Family Guy, bár az 5. évad nem volt annyira jó, remélem a 6. már sokkal.
És most kitakarítok, kaját szerzek, délután pedig bemerészkedek Az Pesti Forgalomba, tesztelem, hogy a GPS tényleg eljuttat-e Apasimhoz, vagy Csepelen kötök ki.
Wesselényi - Nagy Diófa utca sarka
Csapolt sör: 300,-
Üveges sör: 350,-
Tömények: 400-600,-
Ingyen földimogyoró
Free wifi
Honlap
Két-három hete nyílt meg az Alaptábor, de pénteken már tele volt vendégekkel, nem véletlenül: kedves kiszolgálás (pultos rendszer), hangulatos berendezés, olcsó italok.
Van sötét pince zöld lámpákkal, lehet földszinten ablak mellett ücsörögni, de nálam a kedvenc a heverészős-terpeszkedős nagy párnákkal ellátott galéria. Eddig tánc előtt a Gödör melletti füvön ücsörögve töltöttem az időt, és most már tudom is, télen hol fogom: kucorgok majd a párnákon, ölemben laptop, mellettem forró csoki, vagy az a finom kávé, alján mézzel, forró tejjel.
A vevőközpontúságról meg annyit, hogy egyik nap említettem az üzletvezetőnek (aki egyben a pultos is, és nem fizetett le sörrel, hogy írjak a helyről), hogy milyen kár, hogy nincsen kaja, erre fél óra múlva megjelent egy kosár tűzforró sajtos pogácsával. És azóta is tartanak pogácsát, illetve szereznek, ha kérünk.
Jó hely.
Hah, nekem nem kell olyan, menni fog nélküle, de tényleg. Ha kicsit elkeverem magam, majd visszatalálok, szeretnék megtanulni tájékozódni, nem bízom magam kapásból egy gépre - mondta A Lány Aki Eltéved Az Egyirányú Utcában Is, majd egyik este eltévedt nagyon, sírt kicsit, és vasárnap vett egy GPS-t (születésnapja terhére), ezzel beismerve vereségét.
Itt szeretném megköszönni a Media Marktban dolgozó fiatalembernek, hogy bár vasárnap délután volt, és a raktárból kellett őt előhorgászni, szóval nagyon utálhatott akkor, mégis lebeszélt majd rábeszért, magyarázott, majd még egyszer ugyanezt konyhanyelven (szóval az, hogy ez kelet-európai, azt jelenti, hogy ha átlépek Nyugat-Európába, lejövök a térképről? Aham... és a nagyvárosok sincsenek rajta? Ó, hogy semmi, aham...), szóval birtokosa lettem egy okos kis gépnek, ami még azt is mutatja nekem, hogy melyik sávba soroljak, éppen csak nem vezet helyettem.
Ezt mondtátok