A jelenlegi lakók: dohányzó lakótárs (M), és az egynyári lakótárs (E) (aki csak júni-júli-augra vette ki), aki azért van itt, mert nagyon összebarátkoztak, és néha feljár (és őt nem zavarja a dohányfüst). Új lakótárs (B) jelenleg gólyatáborban. Meg én.

A: Szia M, figyelj, miért volt tömény dezodorszag éjjel? Még most is érzem.
M (nagy, kerek szemek, tettetett semmit sem tudás): Mi? Én nem érzem...
A: Pedig volt, nagyon tömény, nagyon rosszul lettem tőle.
E (mindeközben hallgat, néz, egyszercsak megszólal): Jaaa, a parfümömnek lejött a teteje, és beleömlött egy része a táskámba, és azt kiraktam a folyosóra szellőzni.

Aham...

Kimegyek a konyhába, nyitom a szemetest, tele van csikkel és hamuval, szabályosan arcon csap a bűz. Ilyen balfaszt... M szobájához megyek, kopogok.

A: Kijönnél? Beszélni szeretnék veled. Figyelj, ha titkolni próbálod, hogy a lakásban dohányzol, legalább ne a kukába dobjad ki a csikkeket.
M: Ööööö, jaa az nem most, hanem aaaaa, E barátjánaál voltunk és ott cigiztünk.
A: ??
M: Éss ööö, hazahoztam a csikkeket, mert egy ilyen fém dobozba hamuztunk, és azt hazahoztam.
A: ... akkor se dobjad ki csak így.
M: Miért?? Hogy kellene kidobnom??
A: Talán úgy, hogy belerakod egy zacskóba, bekötözöd és úgy.
M: De hát ezt úgy is dobtam ki!
(konyhába kivonulás, szembesítés)
M: legalábbis tettem valamit a tetejére...

B jövő héten költözik fel, ő nagyon utálja a dohányszagot. Ha M továbbra is dohányzik, meghirdetem a helyét és kirúgom a picsába. Már rég ezt kellett volna tennem.

Addig is... Mindig a tudomására fogom hozni, hogy tudom, hogy cigizett. Ott alázom meg, ahol csak lehet.

Én jól szórakozom.