Ezt mondtátok

  • AnnGel: @isolde: de jó, nagyon menő vagy! (2023.07.24. 23:46)
  • isolde: Tök jó! Én 42 évesen csináltattam az első tetoválást. (2023.07.24. 16:41)
  • isolde: @AnnGel: itt Norvégiában azt az elméletet tolják, hogy a szülőknek haveroknak kell lenni, mert ha ... (2023.06.10. 14:07)
  • AnnGel: @isolde: sajnos nem tudok részleteket, hogy kivel megy hogyan szokott konfliktusa lenni a gyerekem... (2023.06.09. 13:08)
  • isolde: Én pont bírtam anno az oviban a verekedős gyerek anyukáját, mert jó fej volt. De lehet, hogy csak ... (2023.06.09. 07:32)
  • Utolsó 20

2023.03.24. 13:54 AnnGel

Te jó ég, milyen régen írtam ide.

Igazából azért nem tűnik fel, hogy már mióta nem írtam, mert minden barátomnak egyesével megírogatom messengerem a life update-ket, és ha már legépeltem, akkor kimegy belőlem.

Az elmúlt közel másfél hónapban egy csomó minden történt, néztünk Melancholy Rooms-ot a Katonában (az ötlet remek, a hangulatát imádtam, de mégis valahogy unalmas volt kicsit). Néztünk idióta francia zombis filmet is, ami nagyon jó volt, de az eleje wtf.

Letoltam 8 alkalom fizioterápiát, és javult a térdem szerintem, igaz, annyira megtanultam, hogy hogyan ne térdeljek rá, hogy most már sosem térdelek rá úgy. Voltam MR-en, jövő héten megyek vissza ortopédiára, és valami cisztát találtak benne, de remélem, hogy az lesz belőle, hogy majd felszívódik.

Aztán voltam beteg, többször is, amiből eléggé elegem van, illetve ezekhez a betegségekhez random kijön a herpeszem, ami aztán másfél hétig nem múlik el, és valahányszor eszem vagy arcot mosok, vérzik, és fufufufufu.

A gyerekekkel viszont az elmúlt 1-2 hét igazán fura, mármint jó értelmben fura, egy órát homokoznak a kertben felügyelet nélkül, meg a szobájukban játszanak közösen, én meg kínomban nokedlit szaggatok meg tűzhelyet zsírtalanítok, mert már nincsen más ötletem, hogy mit csináljak. Nyilván nem ülhetek le olvasni, akkor túl feltűnően ráérek. Oviból is az a visszajelzés, hogy könnyebb a kicsivel, kevesebb a konfliktus, illetve könnyebben megnyugszik. Most pakolok neki minden nap kaját, és amikor azt látják rajta, hogy lassan kitör rajta a hirig, akkor leültetik enni, és úgy tűnik, ez bevált, mert tényleg jobban érzi magát utána. Szegény gyerek.

Amúgy most éppen beteg, tegnap itthon voltam vele, dolgozni mellette esélytelen, de arra is rájöttem, hogy igazából nem a munkával van baj, hanem a munka típusával. Szóval azt nyilván nem bírja, hogy ülök a laptop előtt akár 10 percet is, de pl három órán keresztül gazoltunk az erkélyen, magokat vetettünk, locsoltunk, takarítottunk, és azzal meg remekül elvolt, terelgette a poloskákat meg ilyenek. Szóval most nagyon örülök, gyönyörű lett az erkély, rengeteg zöldséget vetettem, mindenből csak egy keveset, de így tudom tesztelni, mi az, ami aztán tényleg szereti, mi az, amivel érdemes volt vesződni, miből ültessek jövőre többet. Az eprek pl túlélték a telet, és már hozzák az első terméseket, a menta gyökérről újrahajtott, úgyhogy máris van kettő. Tavaly a paprika nagyot ment, de tavaly palántát vettünk, most meg csak magokat vetettem. Ja, és tudom, hogy rendes ember először külön csíráztat, és aztán a palántát ülteti ki, de én nem pöcsölök ennyit, csak szórtam magokat, oszt kész. Ha nagyon sok kikelne, akkor persze majd kidobálok néhányat, illetve tervezek még néhány ültetőzsákot varrni, és akkor azokba átültetem később. Na de most vetettem petrezselymet, metélőhagymát, paradicsomot, paprikát, uborkát, borsót, újhagymát. Vettem még retket is, de azt majd nyár végén fogom szerintem (tavaly nagyon szép, de nagyon keserű retkeim lettek), illetve szeretnék még venni rukkolához vetőmagot. Ha valami nem kelne ki, vagy nagyon döglődne, annak a helyét majd beszórom még rukkolával meg petrezsemmel szívbaj nélkül. Két évig próbálkoztam tépősalátával, de az is keserű lett, most már tudom, hogy a nagy melegtől meg a kevés víztől, de a melegen nem tudok segíteni, ez ilyen erkély. A vízzel most eléggé bajban vagyok, eddig mindig azt figyeltem, hogy nem kókadnak-e a növények, hogy jól néznek-e ki, de pl a retek is jól nézett ki, mégis ehetetlen lett, szóval tanácstalan vagyok.

Kipróbáltuk a falmászást, eddig nagyon tetszik. Igazából az az egyik vonzó benne, hogy nem kell bejelentkezni,  nem kell edzésre menni, hanem amikor éppen ráérünk, akkor elmegyünk, mászunk kicsit, dumálunk közben, de azért mégis valamilyen mozgás, amit megérzek. Tegnap elvittem a lányomat egy közeli terembe, 2.5 óra után úgy kellett elkönyörögnöm onnan, de közben én is mászkáltam a gyerekfalon, meg vannak súlyzók is, lehet erősíteni, szóval most izomlázam van. Tök jó lenne valami ilyesmit rendszeresíteni, amit a gyerekek is igazán élveznek, meg én is, de úgy alakítottuk ki az életünket, hogy kb felváltva vagyunk hétköznapokon otthon, és egyedül nem merek a két gyerekkel elmenni egy ilyen helyre.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://anngel.blog.hu/api/trackback/id/tr818079494

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása