Időnként én sem értem, hogyan tudom összerakni az életet, hogyan lehet ennyi mindent egyszerre csinálni. Ovi után közös fagyizás, zöldséges, utána kertben játszunk. Lehozom a tollast, tollasozok a két gyerekkel egyszerre (!). Aztán inkább felmennének, oké, előreküldöm őket, én addig összepakolok a kertben. Mire felérek a lakásba, addigra már a TV-t kapcsolják, és azon egyezkednek, ki mit szeretne nézni. Kicsit késő van már, fél 7, nincsen idő külön mesét nézni, aztán még leülni vacsorázni, úgyhogy kenek mogyoróvajas szendvicset, és megeszik mesenézés közben. Darabolok dinnyét, megtisztítom az epret, engedek egy kád vizet. Vége a mesének, 7 óra, rádumálom a fiamat, hogy menjen ő fürdeni először, mert akkor adok neki dinnyét a kádban. Amíg a kádban fürdik (és dinnyét eszik), addig lányom a macskával játszik, velem beszélget, én meg megfőzöm a másnapi ebédet. Mindent, amit elkészítettem, azt elzárom a mikróba vagy a sütőbe, mert megzabálja a macska. Mikor végzek, akkor fiam ki a kádból, lányom be a kádba, fiamat elviszem öltözni, mesét olvasni. Mire végzek a mesével, lányom végez a fürdéssel (és a dinnyeevéssel), őt is kiszedem, meseolvasás (én is olvasok neki, aztán ő is felolvas). Mire mindennel végzek és mindenki az ágyában játszódik, addigra háromnegyed 9 van.
És akkor ez egy tök jó este volt, senki sem veszett össze senkivel. Jaj de rohadt fáradt vagyok*.
Fuck it, veszek magamnak egy gördeszkát.
*nyilván az sem segít, hogy állandóan rosszakat álmodnak a gyerekek, valakihez tuti át kell menni éjszaka, vagy rosszabb esetben mellém fekszik, és akkor rosszul alszom, de közben tök cuki, hogy alszik mellettem, csak ma is 5 óta fenn vagyok, és ez eléggé fáj.
Ezt mondtátok