Állandóan fáradt vagyok, rosszul alszom éjszaka, és nem tudom magam kipihenni. Este könnyen elalszom, de hajnali három körül megébredek, és onnantól úgy érzem, hogy csak félálomban fetrengek. A kicsi is kel megint minden éjjel, de az már meg sem visel, mert úgy érzem, amúgy is pont ébren voltam. Tudnék napközben aludni, de nem akarok, azt a kevés szabadidőmet, ami van, nem alvással akarom tölteni.
A nyaralás óta többször is voltam beteg, egyszer egy napra elkapott a hányós-hasmenős szörnyűség, méghozzá férjemmel együtt, nem is tudom, hogyan éltük túl a napot két gyerekkel. Azóta a torkom fáj, meg a fejem, elmúlik egy napra, aztán visszajön.
Jártunk vendégségben is, ami pokol, eleve mikor menjünk, ha a gyerekek felváltva alszanak, meg amikor a háziaktól kaptunk néhány játékot, hogy elfoglalják magukat, akkor mindkettő csak begőzölt az újdonság varázsától, és állandóan marták egymást.
Amúgy most pont jobb, hirtelen megokosodott a kicsi, ha rászól a nővére, akkor látom, hogy már megáll, abbahagyja, amit éppen csinál. A nagy meg valahogy elnézőbb, türelmesebb lett, megenged az öccsének egy csomó mindent, meg elpakolja a féltettebb cuccait. Szóval most az lett, hogy már nem kell őket állandóan elzárni egymástól, hanem képesek egy légtérben létezni negyed órán keresztül. Óriási előrelépés.
Ezen kívül meg olvasok (China Miéville: A város és a város között), befejeztem a Mindhunter második évadját, elkezdtem egy kötött felsőt, ezek az izgalmak vannak.
Ezt mondtátok