4 hetes a legkisebb picinny, és még mindig nem romlott el egyik gyerek sem.
Múlt hétvégét a nagyszülőknél töltötte a nagylány*, mi pedig kiélveztük, hogy "csak" egy gyerekünk van. Fél 12-ig aludtunk szombaton, oké, hogy 3 óránként kelés volt, de azért mégis! Fél 12!! Aztán plázába mentünk, barátnőmmel ebédeltünk, vásárolgattunk, kávé a freiben. Jaj, olyan egyszerű egy ilyen kicsi babával, csak időnként meg kell szoptatni, pelenkát cserélni, aztán alszik tovább a babakocsiban. Nem kell neki kaját csomagolnom, nem akarja lenyúlni a csészémet, nem vág a szavunkba, nem rohangál be random boltokba.
Aztán persze megbetegedett a nagy, egész héten itthon voltunk, anyum besegített néhány nap, de a hármasban töltött napok is jól sikerültek. Ha csak hárman vagyunk, akkor a nagylány is jobban eljátszik egyedül, jól viseli, mikor a kicsivel foglalkozom, nem pörög annyira, mikor itthon van az apja vagy bármelyik nagyszülő. Egyik nap még a fürdetést is egyedül nyomtam le, és az is teljesen kivitelezhető volt. Persze most még egyszerű, mert a kisfiút bármikor le tudom tenni az ágyába, onnan nem esik le, nem mászik ki, nem lesz baja, max nyekereg.
Az együtt altatásról egyelőre letettem, túl stresszes voltam fektetésnél és éjszaka, az első nyekkenésre rohantam be, nehogy felébressze a nagylányt. Görgős lábai vannak a bölcsőnek, úgyhogy most azt tologatjuk, éjszaka általában az előszobában köt ki, a babát meg még nem zavarják az esti zajok, vagy az, hogy filmezünk mellette.
Szóval a gyerekekkel nincsen probléma, most már csak magammal kéne kezdenem valamit. Hirtelen hangulatváltozás, egyik pillanatról a másikra képes vagyok elveszíteni a türelmem. Fáradt is vagyok, de mintha minél többet pihennék, annál fáradtabb lennék. Ma ki sem mozdultam a lakásból, a gyerekek egyszerre aludtak egyhuzamban délután 3 órát, szégyentelenül sok Lucifert nézek és horgolok, mégis alig vártam délután, hogy végre este legyen, és megint aludjon mindenki, és tök plömplömnek érzem magam. Holnap este elmegyek fröccsözni a táncoslányokkal, az biztos, hogy segíteni fog.
*kicsit aggódtam, hogy akar-e majd ottaludni, nem lesz-e arra féltékeny, hogy én itthon maradok az öccsével, de mikor megjöttek érte a nagyszülők, akkor azonnal húzta a cipőjét, intett egy pápát és ment a lifthez. hát jó.
Ezt mondtátok