szokta kérdezni apám.
Reggel 8-kor CTG, 9-ig a kórházban vagyok, hazafele beugrom a tescoba, felfedezem, hogy van ananász és teljesen érett mangó (!!!!), utóbbiból csak kettőt merek venni, hátha rossz. Veszek chipset az esti filmnézéshez (ejnye), meg egy üveg bort fröccsnek, megpakolom a hátizsákom. Beugrom a pékségbe, mert az ottani tejet és joghurtot szeretem, kiderül, hogy nincsen nálam kp, kártyával nem lehet fizetni. Elsétálok a legközelebbi ATM-hez, aztán vissza, fizetek, viszem a két liter tejet meg a joghurtokat. Elmegyek a kedvenc zöldségesemhez, mert ott még sosem vettem rossz epret, kérek egy kilót, meg akkor már almát is, és árulnak kókuszzsírt, veszek abból is egy kilós kiszerelést. Hátamon hátizsákkal, kezemben két szatyorral beugrom a háziorvoshoz táppénzes papírokért, onnan meg haza.
Némi pihenés után nekiállok festeni - virágládákat csinálunk az ablakokba, a férjem léceket és polcokat már méretre vágta, megcsiszolta, a festést is elkezdte, de két rétegben kell, és a rétegek között várni kell egy napot. Mivel nincsen elég helyünk ahhoz, hogy minden száradjon, ezért napok óta folyamatosan festünk valamit, a higítószag már állandósult és utálom, szóval én is festek napközben, hogy haladjunk.
Festés után megebédelek, majd nekiállok lecsót csinálni, hogy legyen kajánk a következő pár napra. Takarítom a konyhát utána, gyengén szív a porszívó, szétszerelem, el van tömődve a szűrője, kipucolom, ismét jól működik.
Sajnos a mangó baromi finom, úgyhogy most pedig felöltözöm, és visszamegyek a tescoba felvásárolni a maradékot. Ma még fontos Game of Thrones néznivalóm van, este pedig vendégeim is lesznek.
Hacsak nem szülök persze.
Ezt mondtátok