Szent meggyőződésem volt, hogy írtam ide múlt héten, de ezek szerint csak a fejemben születtek meg ezek a blogposztok az álmosságról, Habibiről, meg a hülye álmaimról.
Mert persze nem múlt el mégsem, elég változatosak, valamikor egy régi épületben lakom, aminek a földszintjén mozi, a tetején meg egy szálloda van (engem pedig az elromlott lift a legtetején rak ki, és nem tudok lejönni, mert el van bontva a lépcső, de összebarátkozom egy kislánnyal, aki ott lakik az anyukájával).
Máskor tűz hullik az égből, megnyílik a föld, mi pedig valami kis szigeten vagyunk egy nagy házban, mert onnan tudjuk megmenteni a világot.
Olyan is van, hogy elrabolnak, késsel megvágnak.
De legalább pénteken tele volt szívalakú héliumos lufikkal az iroda, amiből egy kreatív kolléga kettőt összekötött és egy angry bird plüsst pakolt rá. Békésen lebegett körbe-körbe.
Fontos mérföldkő még, hogy elengedtem a karikát, és befejeztük a Bron/Broen-t is, a közös bennük, hogy mindkettő megviselt.
Ezt mondtátok