Már a második nap után összefolytak az események, nem is tudom, mikor mit csináltam és kivel merre voltam. Utólag persze rájövök, hogy menet közben kellett volna írni minden napról, nem pedig utólag valahogyan összesűríteni, de most már mindegy, itt ülök sok-sok nappal a fesztivál után, és vakargatom a fejem, ahogy bedurrant torokkal két orrfújás között igyekszem összelapátolni az élményeket, ami persze nem nagyon megy. Pedig nem is ittam olyan sokat.
A délutánok mindig ugyanúgy kezdődnek: bakancs, zsebes nadrág, és a legfontosabb cuccok csak. Iratokat még otthon kipakolom, csak bérlet marad, lekéssük a buszt, pont jön a villamos, sodródunk a tömeggel, izzadok a héven, tűz ránk a nap, "jegyet veszek, jegyet eladok!", beérünk, por van, sok ember, kajaszag, zene.
Szerdán kissé elveszettnek érzem magam, nem értem, mit keresek én itt, hiszen ez hangos, és drága és hatalmas meg különbenis, messze van a világzenei színpad, túl sok a félmeztelen külföldi, fáj a lábam az acélbetkósban, de aztán hamar belejövök. Némi sör és fröccs után már nem zavar annyira a por sem, meg aztán rátalálok az ingyenchipses kóstoltató sátorra is, amit aztán a következő napokban mindig útba kell ejtenem. A nagyszínpadnál bokáig gázolok műanyag poharakban, belehallgatok a Hives-be, aztán bor mellől a Madnessbe, veszek pizzás kiflit a pasimnak, meg forró kürtős kalácsot is. Egy ponton elfáradok, le akarok ülni, majd az üléstől megfájdul a fenekem és fel akarok állni. Csak később jövök rá, hogy a mászkálás és ücsörgés megfelelő kombinációja tart frissen, meg a kávé. Ezen a napon még egészen korán hazamegyek, mert puhány vagyok, de aztán később már nem.
Csütörtökön már rutinos módon pakolok szendvicseket, milyen jó lesz ez majd éjszaka! felkiáltással (kicsit olyan lettem, mint anyám), megnézünk egy készülő homokszobrot, találkozunk exBrighttal és isoldéval, aztán a pasimmal mászkálok, mindenhol csak 2-3 számig maradunk. Megállapítom, hogy az mr2 színpad kivetítőjének a vágója (vagy hogyan mondják ezt) egészen pocsék, hogyan lehet gitárszóló közben a dobost mutatni, meg egy percig mozdulatlanul álló kamera képét közvetíteni. Később este isolde újra felbukkan, és elmeséli, hogy Tereskova a mellét mutogatta, én pedig ekkor hallok először az Illatos a pinám c. slágerről, amit másnap lelkesen meg is keresek youtube-on. Találkozunk a pasim spanyol haverjával, aki később az ismerőseivel együtt gyanús arccal meggyes-mákos rétest majszol, majd a blues sátorná állunk asszem. Éjjel fél kettő körül helyben sütött chipset eszünk, és a szomszédos sátorban a B-terv játszik, elképesztően jó népzenés modern valamit, amire ugrálunk egy keveset, elraktározom a fejemben őket, majd elindulunk haza.
Aztán pénteken fesztiválozás helyett inkább pihenünk, este bemegyünk a városba de korán hazajövünk. Az éjszakai vihar Veszprémben kicsavarja gyökerestől az udvarban levő fenyőfát, illetve az egyik óvoda tetejét egyben leszedi, ezért Anyu másnap délelőtt felhív, élek-e, örül neki, hogy igen.
Ezt mondtátok