Meg kell találnom az egyensúlyt aközött, hogy minden nap akarok valamit csinálni, illetve hogy napi 8 óra alvásra lenne szükségem. Ez még nem sikerült, és igen, az alvás rovására ment, de ezt nem csinálhatom így tovább, nem állapot, hogy péntekre teljesen kikészülök. Az utóbbi egy hetem konkrétan úgy nézett ki, hogy hétvégén Pécs-Villány, hétfőn sörkülönlegesség iszogatás és filmezés, kedden tánc, szerdán mozi, csütörtökön ruhacsere, ma pedig hazaút Veszprémbe. Ezek közül egyiket sem hagytam volna ki, és mindegyik nagyon jó volt, és örülök, hogy ott voltam, meg minden. De a jövő héten semmit sem akarok csinálni, de tényleg nem, kíváncsi vagyok, sikerül-e betartani.
Hogy tetőzzem, ha meleg van, amiatt nem alszom, ha nincsen, akkor rémálmaim vannak, egy órával az ébresztő előtt felriadok, aztán elszunnyadok a vonaton, amitől minden csak sokkal rosszabb lesz. A rémálmok terén mostanában nagyon kreatív vagyok, az egyikben gyerekem lesz, de terhesség nélkül, egyszercsak ott vagyok vele, tolom a babakocsiban, rájövök, hogy nincsen cumija sem, meg ruhái sem, meg gyest kéne intéznem, és miközben a boltban akarok neki venni dolgokat, ránézek, és az jut eszembe, hogy basszus, vajon mikor evett utoljára? A másik álmomban csak szimplán üvöltésig összeveszek a pasimmal, kidobom a lakásból és elküldöm a francba, és tényleg elmegy, eltűnik, nem jön vissza.
De gondolom ez csak a front.
Ezt mondtátok