... meleg van.
Anyum tegnap felhívott, hogy elmesélje, mit álmodott.
Mindig, mikor feljövök Pestre, amint felérek, írok mindkettejüknek sms-t, hogy megjöttem, minden ok, de vasárnap Anyum nem vette észre, hogy küldtem neki. Erre az agya kapásból beindult. Álmában öcsémet elrabolták a gyerekrablók, futás, bújkálás, menekülés, szóval minden, ami jó. Éjszaka felébredt, majd megállapította, hogy ez mekkora hülyeség, hiszen öcsém otthon van, és én vagyok az, akiről nem tudja, hogy van. Erre visszaaludt, és az álom folytatódott onnan, ahol félbeszakadt, azzal a különbséggel, hogy engem raboltak el, nem a tesómat.
Anyai szeretet, hihi.
Tegnap megnéztük a Stephen King's Nightmares and Dreamscapes sorozat Crouch End részét. A novellát is már nagyon szerettem, a film jól visszaadja a hangulatot, tetszett. Éppen végeztünk, mikor valami koppant az erkélyajtón, majd enyhe szívroham szélén megállapítottam, hogy valami nagy rovar. Nem éppen megszokott a dolog, a környék eléggé betonplacc, a lakás meg a 8. emeleten van, semmi nem szokott ide betalálni a szúnyogon kívül.
Erre meg ott van valami szöcskeszerűség, és elkezd a szobában repkedni (szóval valszeg sáska volt), nagyon vidám. Nagy nehezen kipateroltuk, mindenesetre jó késő esti program: ijesztegetős film, megspékelve dolgokkal, amik bejönnek a szobába.
Viszont elfelejtettem enni. Éreztem dél körül, hogy éhes vagyok, aztán már csak fél 5 körül jöttem rá, hogy nem ettem semmit. Ehh.
És írtam már, hogy meleg van?
Ezt mondtátok