Rendeztünk céges farsangi bulit, és annak ellenére, hogy sokan nem is szerettek volna beöltözni, nagy jó jelmezeket láttam. A legsikeresebb az a kolléga volt, aki négernek maszkírozta magát, parókája is volt hozzá, szóval nagyon hatásos volt. Néhány kör ital és pár óra után velem együtt mások is bekenték magukat, így lettem én:
Rosszul ültem/feküdtem olvasás közben, és iszonyúan beállt a hátam. Próbáltam nyújtani, hajolgatni, de nagyon fájlt, úgyhogy végül vettem be fájdalomcsillapítót, meg izomlazító fürdőt. Most már minden oké, csak az utóbbi néhány órában megtapasztaltam, milyen lesz majd hátfájós öregnek lenni.
Különben a penészölés sikeres volt, legalábbis ott, ahol észrevettem, mert azóta fedeztem fel új helyeket. Jógán is voltam, két napig izomlázban fetrengtem tőle. Nem az a "felveszel egy pózt és úgy maradsz egy percig" típusú volt, hanem a "felveszel egy pózt, és akkor még emelgeted közben a lábad".
Cégnél elkezdtek oldalakat letiltogatni. Már egy ideje nem megy a Velvet (micsoda tragédia), szerda óta pedig a tumblr dashboard sem. A tumblr-ek külön-külön bejönnek, de hát csak nem kattintgathatok végig mindent basszus, valamikor dolgozni is kell a netezés mellett.
A héten végre újra eljutottam jógára, amire kicsit mérges vagyok, mert addig pakolgatták az időpontokat, míg végül egy sem lett jó, viszont a bérletemből még mindig volt egy alkalom. Azóta kinéztem már egy másik helyet, és oda fogok járni. Amúgy hihetetlenül gyorsan lehet benne fejlődni, már sokkal jobban megy, mint öt alkalommal ezelőtt, jól is esik, és teljesen felpörget.
Nem is tudom, miért nem jutott ez előbb eszünkbe, de levelezgetés helyett kitaláltuk, hogy skype-on beszélgetünk Dublinba szakadt barátnőmmel, 02:22, nem, ez nem perc:másodperc, és tök jó volt dumálni, és elhatároztuk, hogy minden héten kell egy ilyen.
Aztán láttam a Némafilmes-t (jó), voltam összeöltözős farsangi buliban, befejeztem a Terra Nova-t, besüt a lakásba a nap, és most elmegyek és megölöm a mindent beborító penészt.
Hónapok óta megvan már a Game of Thrones, végignézni.
Megnézni végre a Twin Peakset.
Újranézni a Firefly-t.
Krumplifőzelék.
Végre sütött ma a nap, és tudatosítani kellett magamban, hogy a téli nadrágom alá ne vegyek se sztreccsnadrágot, se harisnyát. Az ablakomról leolvadt a jég, majd be is penészedett ennek örömére. Újra elkezdtem a munkával álmodni.
Mai próba után elmentünk sörözni, de eszembe sem jut már 11-nél tovább maradni bárhol is, mert aludni akarok, ez tényleg a vég.
Elfelejtettem a dolgokat, amiket feltétlenül le akartam írni.
Az egyszerűség kedvéért inkább gyűlölöm az egész hetet, ez egy szar és vacak, és sírni lenne kedvem. Mert én próbálok, meg csinálnám, de minek, meg tökre felesleges, maradjon a régiben, közben másik oldalról meg rágják a fülem, ez miért van így, én meg mutogatok, hogy ezt a főnökömmel beszéld meg, mert nem tudok segíteni.
Hálisten már péntek.
A hét eddig elég szar, és még csak kedd van. Az utóbbi két napban a munka elég stresszes (de legalább van, és nem akarok meghalni az unalomtól), viszont délutánonként nem volt semmi. A jógát addig variálták, míg végül egy órával korábbra tették hétfőn, így nem tudtam elmenni rá, hanem inkább hazajöttem, aztán nagyjából semmit sem csináltam (najó, hűtőt és fürdőszobát takarítottam, de ez összesen kb egy órát tett ki).
Keddenként amúgy sem szoktam semmi sem csinálni, max a szerdai oroszra kéne készülnöm, de órák óta kb csak kajálok és netezek/sorozatot nézek, semmi értelmeset. Ugyanennyi sorozatot néztem volna (és ugyanennyire nem csináltam volna semmi más értelmeset), ha 9-re érek haza, nem pedig 7-re. Pedig lett volna dolgom, csak túl fáradtnak éreztem magam ahhoz, hogy megmozduljak, de nem fáradtabbnak, mint ha elmentem volna táncra/jógára/bármire.
Tökre felesleges nekem munka után azonnal hazajönnöm.
Közben kötőhártya-gyulladásom is lett, én vagyok a harmadik az irodából, nálunk nem a nátha terjed, hanem ez, pedig nem dörgöljük egymáshoz a szemgolyóinkat. Szerencse a szerencsétlenégben, hogy amúgy is kell nődokihoz mennem, így elintéztem a szememet is.
Én értem, hogy péntek délután volt nekik is, de mikor odamentem, pont kijött valaki, és utána 30 percig nem hívtak be senkit, így hiába voltak csak ketten előttem, ezzel a tempóval eltartott egy órát, mire sorra kerültem. Aztán némán megvizsgált, receptet írt, és amikor rákérdeztem, hogy akkor most mi a bajom, akkor csak nézett rám, mint ha ez valami szokatlan kérdés lenne.
A nődoki utána meg lebaszott, hogy pénteken délután már nincsen labor, meg sem vizsgál, miért ilyenkor jövök, mindezt iszonyú hangerővel (alapvetően hangosan beszélt), szerintem kinn is hallották, mi a bajom. Nekem már az is nagy stressz, hogy elmondjam, mi a panaszom, attól meg teljesen lebénulok, hogy ha még le is oltanak, kis empátiát, vagy valami.
Ez az ablakom, a két ablaktábla közül a külsőnek a belső oldala. Tél van, 12 °C-os fürdőszoba van, reggelente konyhában (=szobában) fogmosás van, sztreccsnadrágot hordok a nadrágom alatt, két zokni van rajtam egész nap, a vonatok hol járnak, hol nem, mirelit cuccot tartok a párkányomon.
Kaptam megőrzésre minisütőt, boldog vagyok, továbbra is főzök magamra, egész jól, viszonylag változatosan.
Csomó minden történik időközben, csak sosem blogolok, mert az irodában dolgozok, itthon keveset vagyok, ha pedig vagyok, akkor sorozat, házimunka, ágybadőlés. Budakeszi, vadaspark, színházi nyílt próba (Musik, Musikk, Musique), mozi (Az öldöklés istene), néhány nap alatt bedaráltam a Társas|játék-ot, olvasom az Into the Wild-ot, befejeztem a Mythbusters 9. évadát, de az ennél korábbiakat semmi sem seedeli torrenten.
Lett galériaágyam, örök hála Anyunak, aki elém állt, és azt mondta, hogy nem aludhatok kanapén, úgy volt, hogy lesz ágyam, mondjam meg a tulajnak, hogy ez nem állapot. Meg is mondtam neki, még aznap talált használt galériaágy-keretet olcsón, hétvégén összeszerelte a barátaival*, én választhattam bele matracot, amit ki is fizetett.
Munkahelyen megint változás van, más lesz a főnököm, szomorú vagyok, meg nem is, lesz itt még káosz, pusztulás. A hangulat sem a legjobb, morog mindenki, morgok kicsit én is, kapjuk a fasza SZÉP kártyát, de lövésünk sincsen, hol fogjuk elkölteni a rátöltött kajapénzt. Csináltak well-being felmérést, volt egy csomó javaslatunk, a válasz mindegyikre "nem lehet, nincs, nem is lesz", de akkor minek megkérdezni?
Az orosztanárom felvetett egy lehetőséget, miszerint lehet jelentkezni önkéntes turista-útbaigazító/jegyárus/stb munkára Szentpéterváron egy filmfesztiválra, még nem tudni, mit állnának, meg pályázni kell, vízum kell, de feldobott a gondolat, hogy nyáron egy hétig lehetőségem lenne anyanyelvi környezetben gyakorolni az orosz nyelvet.
És akkor most alvás.
*Volt olyan változat, ami szerint én raktam volna össze, de jaj, ne fúrjak benne semmit, meg ne ragasszak, ja így ne, úgy ne, szóval megmondtam, hogy akkor rakjad össze te, én pedig addig elmegyek itthonról.
Napok óta motiválatlan vagyok, mindenben, munkában, tanulásban, este lefekvésben, reggel felkelésben. Fénypont volt a hétfő, amikor Veszprémben otthonról dolgoztam, aztán beültem Anyuval a kandalló mellé, és a ropogó tűz mellett elaludtam valami krimisorozatra. Apu nem beszél velem, nem érdeklődik, nem reagál. Ma kaptam egy újabb elismerést a munkámért, bekeretezett oklevéllel, és plusz két nap szabival jár. Lefényképeztem és elküldtem szüleimnek, de csak Anyu írt vissza.
Nekem volt egy tök jó családom, és nem értem, hova lett.
Amúgy a főzőcske meglepően jól megy, elégedett vagyok magammal. Amikor hazautazok, akkor úgyis hozok otthonról (mint eddig is), de mikor nem, akkor tényleg tudok pár órát szakítani arra hétvégén, hogy főzzek háromféle kaját és bedobozoljam. Mióta megvannak a hangszórók, azóta sorozatok mennek főzés alatt, így nem is unalmas, és nem érzem úgy, hogy a sorozataimból pihenésből vesz el időt.
A konyha is kezd már egy normális háztartáséra hasonlítani (azt leszámítva, hogy a szobában van), vannak fűszereim, tészta, dolgok a fagyasztóban, ilyenek. Meg hát a melegszendvicssütő, a boldogság forrása.
Ezt mondtátok