Jajj, és hát őt hogyan hagyhattam ki a linkek közül?
Pontosan... MKKP!
Ezt a számot meg küldöm minden irodában/egyetemen/egyébhelyen gürcölő embernek, aki érezte már úgy, hogy felrúgná a körülötte levőket. Egészségünkre!
Disturbed - Voices
Én meg 3 hét múlva ilyenkor már Londonban leszek, és olyasmi terveim voltak, hogy addigra milyen faszán átveszem majd a nyelvtant. Peeeheeerszeee....
Párom megkért, pofozgassam kedvemre blogját, és én újra belevetettem magam a html kódok világába.
Már csak azt nem értem, hogyha én fogom a saját sablonom kódját, és egy az egyben átmásolom az ő blogjába, akkor miért néz ki máshogy, mint a sajátomé?
Rejtély.
Tegnap családdal fogtuk magunkat, és kicsinosítottuk a szobámat (az albérletben), lefestettük a plafont, és kapott új tapétát is. Most halvány barackszín féle, és ez jó. Tudom, nem ez szokványos dolog albérletet felújítani, de már ótvarul nézett ki miután párszor beáztunk felülről (Bea! Bea! ééérted), és az a tulaj, aki az életveszélyes szivárgó gáztűzhelyet nem cseréli le, valszeg kitapétázni sem fog, meg különbenis egy nap alatt megvagyunk vele ésatöbbi. Meg jó családi program :P.
Szokásos családi kép: anyjapicsázás, "szíjjel vágom a fejedet a fejszível" és "a Zisten faszát" felkiáltások, "be tudok fordulni a sarkon!" "nem, nem tudsz, ráncos lesz, mint a vénasszony valaga" jelenetek (végül nem tudtak befordulni). A nap fénypontja pedig a lábujjamra az ágy rátolása (tudjátok, mikor visszahajlik a köröm, finicsiiiiii), én ordítok, család néz, Bátyám meg nagy kerek szemekkel, hogy "bocsibocsibocsi". De túléltem, hirtelen nem is fájt, aztán utána már de. Öcsém kiokosított, hogy az adrenalintól nem érzünk ilyenkor fájdalmat. Jó tudni. Szóval utána távol tartottam magam mindenféle mozgó bútortól, biztos, ami biztos.
Kialakult egy rövid Lynch-hangulat (lincshangulat, érteeeeed, höhö, deszar), mikor Bátyám két tapétacsík közben elkezdett valami undorítóan hímsoviniszta dumát nyomni arról, hogy nők dolga a takarítás, míg a férfi TVt néz. A téma ott kezdődött, hogy cikizte valami haverját, mert annak az asszonykája akkor takarít, ha a srác is segít neki, és én erre megjegyeztem, hogy aki nekem eddig volt párom (a jelenlegivel együtt kettő, höh), az mind főzött, takarított velem, segített kiteregetni, szóval tökre háziasak, és ez szerintem így van jól. Na innen rákezdett a dumára, és már Anyuval kezdtünk egyre jobban ledöbbenni, mikor végre elvigyorogta magát, és rájöttünk, hogy hülyül. Otthon ám ő is "Igen drágám, persze drágám, én fürdetem a gyereket drágám" hehe.
Ki lettem okítva tapétázásilag, pl hogy a tapétán maradt ragasztó pár év múlva bebarnul. Innen jött az ötlet, hogy fessünk fel egy nagy pöcst a falra, én addigra már úgy sem fogok ott lakni, és milyen poén, hogy pár év múlva kirajzolódik. Erre jött Bátyám sztorija:
egyik ismerősének munkatársát ki is rúgták az eset miatt. Fürdőszobában tükröt raktak fel sziloplasztal, vagy im a fészkes fenével kell ezt oda rögzíteni. A srác ezel az anyaggal felírta, hogy "PÖCS", rá a tükröt, szóval ezzel ragasztotta oda.
Pár nap múlva tulaj telefonál a főnöknek, hogy jöjjön ki. Ki is megy, nézi a tükröt.
- Nem látok semmit...
- Várjon csak...
A tulaj megeresztette a hideg vizet (a csövek a tükör mögött mentek), a tükör elkezdett párásodni, de nem mindenhol ám! A rögzítő anyag hőszigetelő volt, így annak mentén nem párásodott be az üveg, hanem szépen, hatalmas betűkkel kirajzolódott a "PÖCS" felirat...
Ma pedig izomlázam van, nagyon, wráá. És még mindig nem pakoltam ki... hazahoztam egy halom könyvet, valamelyiket még év elején vittem fel, és azóta sem olvastam el :S. A nyáron talán a végükre jutok, bár elég nagy kupac... A Setét Torony 7. kötete már tél óta befigyel, de nincsen elején összefoglalás, a 6-os kötetet régen olvastam, és már csak körvonalakban emlékszem rá. A Harry Pottert-ből az 5-et olvastam utoljára, pedig már meg van a 6-7 is. Sort kellene kerítenem rá, nehogy úgy járjak a 7-es könyvvel, mint a 6ossal. Addig halogattam, míg már mindenki elolvasta, és szénnéspoilerezték a sztorit. Még emlékszem is rá, gimiben egyik barátnőm felém fordul:
- Képzeld, E elmondta, hogy meghal benne a ***!
- Kösz V bazdmeg, erre az infóra szükségem volt, el szerettem volna olvasni...
Szóval ezek után elment tőle a kedvem erősen, ehh.
Jajjde fájok. Nem bírja a cigány a szántást, ahogy mondani szokás.
Nem mondanám magam tapasztaltnak "pasizás", randizás és ilyesmi terén. Nekem ez eddig mindig úgy sikerült, hogy barát, dejó barát, egyre jobb barát, aztán puff, egymásbaesés, a klasszikus "ismerjük meg egymást randik" kimaradtak. Meg amúgy is, 15 éves koromig rám sem nézett senki (tudom, nem nagy tragédia, de elég szarul éreztem magam, miközben mindenki körülöttem már bepasizott), utána meg elég egyértelmű volt a nyakamban a fél szív majdnem 4 évig. Na, ezzel csak oda akartam kilyukadni, hogy nem igazán volt részem leszólításokban, meg egyéb próbálkozásokban, de ami volt, az annál emlékezetesebbre sikerült. :)
15 évesen rokonlátogatni voltunk Floridában, a már említett nagybátyáméknál és családjuknál. Ekkor fél éve tanultam angolul (gimi első osztály, tavaszi szünet), szókicsem nyelvtanulás előtt pedig állt a halál-metál dalok szókincséből, és annyi, de rokonok noszogatására úgy döntöttem, én tökre egyedül fogok 3 fánkot kérni a pult mögötti bácsitól (micsoda nagy kaland!).
Az ősz eladó végigvigyorogta a mutogatással egybekötött nyökörgést, még a pult mögül is előjött, kaptam fánkot, de nem hármat, hanem négyet! Nézek, hogy E?! Erre ő: "Four pieces for the price of three... Just for you, honey!" Rokonok mögöttem jót derültek ezen, a bácsi tovább mosolyogva visszament a helyére, én meg álltam, mint a tök, mert egyedül én nem értettem, mit mondott...
A másik úgy másfél éve volt a Kék Yukban: egy ismerős bulijára mentem el, valami metál, én meg nagyon ráértem, gondoltam, miért ne. Ott beszélgettem egy sráccal, aki szimpatikus volt, de nekem volt barátom akkor. A következő párbeszéd zajott le közöttünk:
- Nem kérsz még egy italt?
- Ööö, akkor most mondanám el, hogy több, mint 3 éve van barátom. Még mindig meg akarsz hívni egy italra?
Rövid szünet, majd:
- Nem... de kapsz az enyémből!
A kis gyakorlatias! :)
Végül az utolsó: kb egy éve, szintén Kék Yuk, Emergenza, ahova Wendigo koncertre mentem (hova máshova?). Koncert vége, a többi banda annyira nem érdekelt, de meg akartam várni az eredményhirdetést, így maradtam még. Elkevertem magam a pulthoz, mellettem kettő, láthatóan irodából éppen csak idezuhant arc (ing, nyakkendő), rámnéztek, és hangosan megjegyezték: "Huh!". Na, de ez is a véleménynyilvánítás egyik formája, igazából azon lepődtem meg, hogy egyikük ezután még odajött ismerkedni. No, itt jön az képbe, hogy nekem a férfiideálom eléggé elüt a megszokottól: legyen nálam kicsit magasabb, mackós (férfi és a disznó is 100 kg fölött kezdődik!), hosszú haj, szakáll, szóval az a szőrös harcos típus. Az illető pedig magas volt, nyurga, első ránézésre 30 körüli (én 20 vagyok) de amúgy aranyos. Próbálta jóvá tenni az első benyomást róla a pultnál, és elkezdtünk beszélgetni.
Mondtam neki, hogy W koncertre jöttem, erre le is csapott hamar, gondolta, ezzel hogy bevágódik (és tényleg, ha nincsen pechje:)): bemutathat a zenekarnak, mivel ismeri az egyik tagot! Szegényt enyhén letörte, hogy én is, de hát ez van. Az élet kemény. Ez után még beszélgettünk felszínes dolgokról, suli, hobbik, ésatöbbi, majd:
- Bocs, nekem mennem kell, de nincsen kedved valamikor találkozni, meginni valamit, beszélgetni?
- Bocs, barátom van lassan 4 éve bla, bla...
- Értem... és hűséges típus vagy?
Itt enyhén félrenyeltem a szódámat, hogy hát jajj, hogy lehet ilyet kérdezni? Látva döbbenetemet, folytatta:
- Hát legyünk őszinték egymáshoz, nem?
Azóta sem találkoztunk...
Nem hiszem, hogy tudok bármit is írni erről a könyvről. Mások már írtak róla szépet okosan, én nem fogok.
Vannak történetek, amik fájnak, ha véget érnek. Nem azért, mert szomorúak, hanem mert végük. Nincsen több. És én is szembesültem azzal, amivel a főhős: a lenti világ megismerése után a fenti egyszerűen... unalmas? "Munka. Otthon. Pub. Lányok. Város. Élet. Ennyi az egész?"
A világa, a karakterek izgalmasak, érdekesek. A sztori pedig "Posztmodern punk tündérmese". Egyszerűen jó, na. Ennyi.
:sóhaj:
... még egy hete sem lakom itthon, de már mindenki az agyamra meg.
Lófaszt mindenkinek a seggébe, köszönöm.
Leadtam a rendelést egy ilyenre:
ASUS Eee 900, 1GB RAM, 20GB SDD (4 beépített+16 GB flash), 8.9"-es képernyő, Linux-szal. Windózos verzsönben csak 12 GB van (összesen), ezért maradtam Linux-nál, meg amúgy is, amire használni akarom, az elfut azon is: net, skype, zene, meg képek tárolása. Egyértelmű, hogy nem ezen fogok játszani, meg filmet nézni...
1 kg-os, méretre nem nagyobb egy könyvnél, elfér egy női oldaltáskában. A helyi boltban megtapogattam, kipróbáltam, gépeltem vele, nagyon baba.
Alapban olyat akartam, amilyet Vid.Eskin-nél olvastam. Ha ő nem ír róla, akkor nem tudom meg, hogy van ilyen (nem olvasok rendszeresen ilyen kütyükről cikkeket), szóval köszönöm neki :) Most meg aktuálissá vált, hogy kéne valami ilyesmi, szóval hosszas keresgélés, olvasgatás, és rendszergazda bátyámmal együtt arra jutottam, hogy ez jó, és kell. Kiderítette, Veszprémben hol lehet ilyet megtapizni, odamentem, megtapiztam, és látom, hogy ez nagyobb, és szebb, és drágább. Amúgy is vettem volna bele valami memóriakártyát, hogy némi zene elférjen rajta (4 gigás vinyón kb 1.5 giga marad a felhasználónak, ez nem túl sok, főleg, hogy nekem utazásra kell, képeknek is el kell férniük), rövid gondolkodás, és fejszámolás után (hát ez plusz 16 GB, így nem kell bele memókártya, és nagyobb a kijelzője, és nagyobb RAM) megállapítottam, hogy megéri.
Rengeteg cikket elolvastam a 700-as típusról, és több helyen is írták, hogy nyárra tervezik a szebbet-jobbat-nagyobbat, de linket sosem találtam rá, hogy na, megjelent. Gyász.
Más.
Tegnap strandolni voltunk, nem vagyok egy vízikacsa típus, de ezt most nagyon élveztem. Strandolás után pedig volt grillezés, de majdnem nyersen ettük a húst, mert alig akart begyulladni (a grill, nem a hús). Grillezés részleteiről majd szerintem Azbesztkertitörpém ír, arról, hogyan mentette meg a napot (én hősöm).
A hegyen persze nincsen más, csak mobilnet, az sem a gyors fajtából (pl blogbejegyzést nem küldött el sehogy sem), ebből született a modern népköltészet legújabb gyöngyszeme:
Lassú vagy te,
Lassú vagy te,
Szent György-hegyi
Vodáááás net!
Ezt mondtátok