AnnGel blogja

I wonder if I shall ever see her again, and I realise that I scarcely care. I can feel the sheets beneath me, and the cold air on my chest. I feel fine. I feel absolutely fine.

I feel nothing at all.

(méghozzá milyen jó kis novellákat hagytak ki a magyar kiadásból, hah)

Bővítettem a listát kedvenc szóviccgyártóimmal (Tadam, és Wendigo), és egy másik képregénnyel. Sajnos már hosszú ideje nem frissülnek, de szeressük őket.

A mágia színe az első korongvilág regény (1983), bár nekem csak most sikerült megszereznem. Emlékszem, még a Neil Gaiman-nel közösen írt Elveszett próféciákat olvastam először, nem tudva, melyik író adta a dark, és melyik a fárasztóan idióta részét. Azóta már rájöttem. Az elmúlt évek alatt elolvastam a Mozgó képeket, a Faust Eriket, Mortot, A Kaszást, Vége a mesének-et, Piramisokat... tehát a megjelentek felét. Ezen kívül pedig a Manák trilógiát, ami nem Korongvilág regény, viszont rendkívül aranyos, kedves történet.
Pratchett-nek 14 korongvilág regénye jelent meg eddig magyarul, és 22 még nem... szóval tényleg ideje nagyon rágyúrni az angolra, mert ez nem állapot, hogy ha a kiadókon múlik, ilyen keveset ismerek csak meg tőle.

Furcsa dolgok az emlékek, érzések, és az, hogy egy dallam vagy illat hatására visszajönnek (mit jönnek, szabályosan rohamoznak). Mármint az emlékek.

Sok zenét már nem tudok hallgatni, mert olyan dologhoz (vagy személyhez) kapcsolódik, amire nem akarok gondolni, mert bármilyen boldog is vagyok, fáj. Pedig jó zenék ezek, kár értük. De vannak olyanok is, amik feldobnak, ilyen ez a szám is: 

Igeeen, Tenacious D-től a The Pick Of Destiny film Beelzeboss száma. Oltári nagy ökörség az egész film, de imádom.
Kocsiban ülünk egy éve, nyár elején, száguldunk éjjel Veszprémben, vagy éppen Veszprém és Tapolca között, üvöltve énekeljük, hogy "Jesz júáre fákd" "náw ájm komplít end máj kák jú víl szák". Vagy éppen ülök éjjel a gép előtt, és MSNen vigyorogva gépelem fonetikusan a szövegét ("Ájemkomplííít!" "Ájmdödevil ájkendú vatájvant") olyasvalakinek, aki akkor még csak barát, de segített enyhíteni, ami fájt, és összeragasztgatta azt, ami összetört, csak azzal, hogy létezett, és lélegzett, és tiszta hüje (igen, pontos j-vel!), és és... És ilyenkor próbálom elfogadni, hogy kellett valaki, aki összetört, hogy aztán Ő meggyógyítson, mert lehet, hogyha nem vagyok annyira magam alatt, akkor nem kezdünk el újra találkozgatni...

Ha belegondolunk, hogy mekkora nagy szerencse kellett ahhoz, hogy egyátalán létezzünk, hogy micsoda véletleneknek kellett összejönnie, hogy éljünk - hogy Nagypapám éppen csak túlélte a tífuszt kinn a fronton, és ha meghal, Apum sosem születik meg; hogy Anyum gyűrűs menyasszony volt, mikor Apum megkérte a kezét, tehát majdnem máshoz ment hozzá, és akkor én nem lennék itt; hogy a sokmillió spermiumból pont én voltam a leggyorsabb, és pont én születtem meg... Hiszem, hogy minden okkal történik, hinni akarom, hogy ezeknek így kellett történnie, és nem puszta véletlenektől függ az életünk. Hinni akarom, hogy mindennek van értelme. Így talán könnyebb elfogadni, ha valami fáj.

Ejj de szentimentális picsa vagyok ma, hejj.

Nem vagyok egy vásárlós típus (plázás meg pláne nem), de ma Anyuval bementünk a városba "soppingóóni". Kaptam szép táskát, meg egy vászon ruhát, ami először úgy nézett ki, mint egy egybeszoknya, de mégis nadrág, aminek gumis a szárának az alja, és az eladóknak elképzelésük sem volt, az ilyet hogyan kell hordani, de én rájöttem. Asszem. Fel kell húzni térd fölé, és akkor ilyen buggyos "mintha szoknya lenne, de nem az" cucc lesz belőle. Kicsit zsákszerű, de szellős, melegben rohangálni tökre jó lesz benne. Csak napra ne menjek ki vele, mert fekete (mi más).
Drága Anyum bepróbálkozott még néhány ruhánál, hogy "nézd de helyes narancs színe van, ez meg de aranyos pöttyös", és végül sikerült is rámtukmálnia egy vörös-fehér rövidnadrágot, ami jó lesz nyaralásnál, hogy a strandra lemenjünk benne. Csak valaki ismerős meg ne lássa rajtam, mert oda a darkos imidzsem, hehe.

Sajnos a Diablo 2-t sem sikerült végigvinnem mert... mert izé... na, szóval mert béna vagyok. Ez van. Elakadtam a 3. pályán, szarul fejlesztettem a karaktert, és utáltam az apró futkározó lövöldöző kis emberkéket.
Igazából most nem is tudok olyan játékot mondani, amit valaha végigvittem volna. Asszem ez nem nekem van kitalálva. Egy darabig hentelek, aztán megunom. Kár.
Ja de, mégis tudok mondani: Return to Mysterious Island-et be tudtam fejezni, meg a Diablo 1-et is. Éljen.

Most nézem másik gépről a blogot, és látom, hogy más a bejegyzések címének betűtípusa. Pedig nagyon faszát találtam ám neki. De tényleg. :szip: Viszont állítólag a blográdióm látszódik Mozilla alól is. Tényleg? Most jelenleg én is látom (most otthon vagyok), de a pesti gépről meg nem látni. Ki mit lát?

És azt álmodtam, hogy a kertben szörnyek vannak, és ha sötétben kimész, megtámadnak, de a küszöbön belül biztonságban vagy. Nagyobbaktól kezdve a kis mutáns bogarakig minden volt. És köztük volt a tarkánfoltos végtelen oldalú srác is. Csak belém ne költözzön a gonoszotty. (Aki tudja, hogy ez miből van, azt nagyon fogom szeretni:))

Vannak olyan filmek, amibe ha csak picit is belenéztek, alig tudjátok kikapcsolni? Mert mi így jártunk: tegnap elindítottuk a Charlie és a csokigyárat (hogy működik-e kiírva), de nagyon leragadtunk előtte. És tök durva, hogy aki itt Willy Wonka, az ugyanazt a színész, aki Sweeney Todd. Meg Jack Sparrow. Szeressük Johnny Deppet. :rajong:

Beleolvasgattam a Smoke and Mirrors-ba, és az egyik novella nagyon nem tűnt ismerősnek (pedig csak pár hete olvastam el magyarul a Tükör és füstöt), olvasom, hát nem, még mindig nem vágom, melyik ez, kezembe veszem a magyar kiadást, az angollal összehasonlítom... hát nem hiányzik a magyarból 4 novella? De vajon miért?

... elmentünk a Természettudományi Múzeumba, hogy megnézzük a Jégkorszak kiállítást. Belépő, és fotójegy megvéve, erre a fényképezőgép bejelenti, hogy "Battery low". Szuper. Végül sikerült vele pár fotót csinálni. Ilyet pl.:

Ő fogadott minket a bejáratnál:

Maga a kiállítás nagyon igényes, érdekes és még olcsó is (800 a diák csak a Jégkorszakra, 1000 a diák kombinált jegy). Lehet dolgokat tapogatni, nyomogatni, szóval tisztára interaktív. Miután egy kisiskolásokból álló csoport elment, megrohamoztam a felszabadult játékokat. Itt éppen kirakósozok, és örülök:

Sajnos elszámoltuk magunkat, meg megnéztünk egy fotókiállítást is előtte, így aztán azt vettük észre, hogy szólnak, hogy 20 perc múlva zárnak, mi meg a felénél sem vagyunk, szóval a maradékot végigrohantuk. Kár, pedig az állatoknál még elidőztem volna egy darabig, például nála:

Szerintem holnap visszamegyünk, mert néhány állandó kiállítás is érdekel minket, amikre ma már nem volt időnk.

Sétálgattunk még kicsit, a múzeum közelében levő Orczy parkban, ahol nekem a "Biztonsági kamerákkal őrzött terület" feliratról csaholó, négylábú, vérengző kamerák jutottak eszembe, páromnak meg bunker mögül figyelő, puskával felszereltek. Egyikünk sem normális.

Végül hazafelé láttunk egy naggggyon dark fiatalembert: talpig fekete ruha (ez eddig oké, én is abban vagyok legtöbbször), félig kifűzött bakancs, éééés... FEHÉR ZOKNI! Lemaradtam valamiről, és ez divat lett, vagy mi?