AnnGel blogja

Szemdzsó ezen posztjánál a kommenteknél szabadon eresztettem fantáziám, olvassatok és okuljatok ti is.

Ma pedig megadtam magam az anyai nyomásnak, és elmentünk vásárolni. Lettek új nadrágjaim, amiket kb Londbonban fogok hordani, és utána a szekrény mélyére kerülnek (szoknya fan vagyok, télen-nyáron egyaránt), bár ki tudja. Éééés *dobpergés* nem feketék! Hanem az egyik barnás, a másik valami zöldes. Gyenge pillanatomban rábólintottam, hogy najó... ha így haladunk, jövőre tüncirózsaszínben, napszemcsiben,  szőkített hajjal, magassarkú topánkában fogok plázákban rohangálni, és márkás rucikat fogok hordani (muhahaha). Szüleim örülnének, idestova *számol* 6 éve várnak arra, hogy kinőljem a fekete és szörnyűzene korszakomat (meg a nagydarab, szakállas, morcoskinézetű pasikat :P).

Ma nem ártana valami értelmeset csinálni. Már kipakoltam a ruhásszekrényt, hogy mit vigyek, mit ne vigyek, elmásztunk gyerekorvoshoz is, 21. életévem felé haladva tényleg eljött az idő, hogy átjelentkezzek másik dokihoz.

Holnap szintén dokihoz megyek majd délelőtt, megvizsgál, találkoztam-e a méhnyakrákot okozó vírussal (e öröm, e bódottá), sakkor kaphatok oltást ellene. Veszélyeztetett vagyok, mert több rákos is van a felmenőim között, és állítólag tökre kár lenne értem, ha megmurdálnék.

... zöld húst? Neonzöldet? Mert én ma igen.
Tegnap este ismét grilleztünk (hahh, királyi többes befigyel, szóval maradjunk annyiban, hogy Garou sütögetett, én meg néztem vagy kockultam), íme az összetevők, hogy bárki tesztelhesse, neki is zőőőd lesz-e: karaj, pácolva mustáros-borsos gyorspáccal (márkát most nem tudom hirtelen), nyakon öntve sörrel, mert attól puha lesz. Nem pusztítottuk el az összeset vacsira, így maradt reggelire is. És mi lett belőle? A husik körül levő olaj zöld lett, de kajakra neonzöld, de nagyon durván, de tényleg. Brutál. Viszont az íze okés volt (igen, megettük :P).

Esténként kísérletet tettünk arra, hogy végre megnézzem a Vissza a jövőbe c. filmet, háromszor is, de nem sikerült. Mindig elaludtam, pedig jó film. Az volt a legjobb, mikor mindketten elaludtunk, a lejátszó meg végtelenítve volt, így valahányszor felébredtem éjjel, mindig ment a film...

Ja, és talpig öltözetben (amit a képen láthattatok az előző írásban, csak fegyverek nélkül) Tesco-ba menni, határozottan metal. Azt a sok fejet... máskor is csinálok ilyet. Embereket megdöbbenteni jó móka.

És asszem én vagyok az egyetlen lány, aki azon veszekszik az anyjával, hogy nem menjenek vásárolni, mert van elég ruhája.

Jó volt. Fáradt vagyok, és megint leégtem, wraagh. Íjásztattunk népet, volt íjászverseny is, láttuk Mátyás királyt (Helyey Lászlót), voltak ágyúk, sok ló, sok lovassal, és mégtöbb beöltözött emberrel. A rendezvény alapvetően a magyar-török harcokat idézi fel, így egyesületünk eléggé kilógott a sorból (honfoglalás-kori ruházat), de lődöztünk, és állítólag jó volt, látványos volt, meg minden. Pénteken lelkesen gyakoroltam arra, hogy a várból a török tábort eltaláljam, ennek eredményeképpen szombaton úgy fáj minden ujjam, hogy végül nem tudtam lőni. Szupeeeer. Így kívülről néztem a várostromot, hüpp.

Viszont van már saját fejfedőm, és nyilaim is, így végre a sajátjaimat töröm el, hagyom el, vérzem össze, miután ellövöm a kezem (szokás szerint).

Képek erre tovább... (katt, és nődögélnek)

Aki "csajozós dumák angolul"-t keresett, annak üzenem, hogy próbálkozzon a "How you doin"-nal, Joey-nak sokszor bejött a Jóbarátokból! :D

És esik az esőőő, naneeeeeeeeeeeeeeeeewrraaaaarrrgghhhhh.

Ezt a falumúzeumban fotóztam, ez egy tornácos ház előtti rész:

Nade mi az a pad, ott a kerítésnél?

Bizony: udvarlópad! Az udvarban ült a leányzó, a kerítésen kívül meg az udvarlója! Hát ebből aztán igen nehezen lehett bármit is összehozni, főleg, hogy az öregasszonyok az ablakból sasoltak, nehogy a fiatalok valami illetlenre vetemedjenek... Ilyen körülmények között én is alig vártam volna már, hogy összeházasodjunk, hehe.

(képekre katty, és megnőnek)

Nyaralásnak vége. Az arcom még mindig fáj. És MEGINT leégett az orrom, ez tökre nem ér. Mindig az ég le először, és mindig piros, egész nyáron. De sokkal jobban jártam, mint bátyám. Ő nagy fehér bálnából kövér piros malac lett.

És néha úúúgy letagadnám a családomat, hát teljesen kifeküdtem.
Erdei kisvasút állomásnál állunk Lenitben, azon tanakodunk, hogy venni kéne ásványvizet, mert anélkül tuti kiszáradunk, és elhalálozunk az egy órás úton. Anyu egy ott dolgozó sráchoz szól:
- Van itt az állomáson valami kocsma?
- Ööö, nem, nincsen csak ...-on van (oda mentünk a kisvasúttal).
Erre Apu:
- Oké, addig kibírjuk...
Úgy hangzott az egész, mintha alkoholisták lennének, és alig bírnák ki egy jó fröccs nélkül, áááá. Én meg fogtam a fejem, és vinnyogva nevettem, hogy ilyen tényleg nincs.

Holnaptól meg Gyulaffy-napok, és esőt mondanak egész hétvégére, naneeee. Csak nem. Remélem. Megázik a hagyomány.

Délután 2kor elaludni a napon kifejezetten kellemes.

Naptej nélkül. Hogyan máshogy?

Szeptember 1től az Örs Vezér terén egy 8. emeleti másfélszobás panellakás nagyszobája egy, de inkább kettő embernek kiadó (pároknak is!). A fél szobában én lakom, rendes vagyok, halk vagyok, rendszeresen takarítok, nem dohányzom, kedves vagyok, minden, amit akartok.

Lakás teljesen berendezett, a szoba nagyon jó állapotú, a lakásban van mikró, mosógép, net és TV előfizetés. Metró és HÉV végállomás 5 percnyire, BKF a szomszédban, buszvégállomás 10 percre. Árkád, Sugár (mozival), IKEA szintén van.

A szoba bérleti díja (2 személy esetén) fejenként 17ezer plusz a rezsi harmada (ha nincsen TVd, géped, értelemszerűen nem fizetsz netet és TV előfizetést).

Írj komment (automatikus tárgyrag befigyel), ha érdekel.

(júli 14 este)

Bár nem mindig látszik, érzékeny lélek vagyok, és törődök más élőlényekkel (csak az emberekkel nem, ehhehh :P). A pókot kirakom, a legyet kitessékelem, orrszarvúbogarat megmentem... Még mindig esik, s ilyenkor előmásznak mindenféle lények földből. Délelőtt netfelfedező körutam során gondoltam megmentek egy meztelencsigát (a csigák kifejezetten közel állnak a szívemhez), aztán mikor láttam, hogy egy négyzetméteren fél tucat van, letettem világ, akarom mondani, csigamegmentő ötletemről. Aztán mikor este mentem újra a kávézóba, stand up comedy-zni, láttam, hogy rengeteg elpusztult példány fekszik mindenfele, végig arra kellett figyelnem, hogy rájuk ne lépjek. Erre fél 11kor este csámpáztam vissza, minimális fénynél, pocsolyákba bele-belelépkedve, és az utat alig láttam, nemhogy rajta mászkáló dolgokat... szóval nem mertem megnézni a talpamat.

Viszont megmentettem egy békát. Egy életképtelen szar (nem, bocsánat, úgy kell mondani, hogy SZAAAAR) volt, mert szabályosan átestem rajta (nem hallotta, hogy jövök?). Nem ráléptem (micsoda mák), hanem megbotlottam benne (elég nagy példány volt), aztán gyorsan lábbal az árok felé motiváltam, pont akkor jött egy kocsi, ami faszán el is gázolta volna. Mai napi jócselekedet kipipálva.

Jajj, és Annácska okos, Annácska lusta, Annácska átvág a búzatáblán, mert nincsen kedve sokat sétálni. Okoooooos. Már egyszer levágtam arrafelé az utat, akkor volt fény, száraz volt minden, és már úgy sem volt egyszerű. Már a szélén, mikor cuppogott, gyanút kellett volna fognom, de nem tettem, aztán néztem pöszén, mikor a tábla közepén bokáig besüllyedtem. Kaptam sarat és követ a szandálomba (tiszta wellness, nem?), de a maradék távot hősiesen leküzdöttem.

Ja, és a stand up comedy. Én nagyon szeretem Kiss Ádámot, több előadását is hallottam már (ehhez képest csak egy pármondatos sztorit ismertem az egyórás műsorból, minden más új volt nekem), és tetszett ez is. És megtapasztaltam, miben más egy ilyet végigülni, mint a TV/Youtube előtt: itt hallod, ha valaki nagyon nevet. Kifogtam egy nyerítő srácot nem messze tőlem, de végül nem volt zavaró. Örülök, hogy végül elmentem, mert nagyon jól szórakoztam.
De most aludni kéne, fél7kor úgyis gyerekkel fogok ébredni.

(online)

Zalaegerszegen van egy falumúzeum, ma azt néztük meg. Nagyon kellemes hely, több, mint 2 órát elsétálgattunk ott, hangulatos. Amit hiányoltam, az az információ hiánya, egy tábla volt csak a házakon, rajtuk semmitmondó nevekkel, de sem az nincsen kiírva, mikori a ház, se semmi. Szerencsére Anyu elég sokat tud ezekről a dolgokról, így tudott mesélni. De pl azt egy ott dolgozó nénitől tudtuk meg, hogy az egyik ház 18. századni, és úgy hozták ide, hogy lefényképezték kívül-belül, majd feldarabolták, és itt összerakták. A múzeumnak egy részén északi népek házait állították ki, ami szintén nagyon érdekes volt. Csináltam pár képet, majd rakok ki.

Tudom, hogy nem volt könnyű az akkoriak élete, de nekem sokkal tisztábbnak tűnik, mint ami most van. Akkor mindenki tudta, mi a dolga, az emberek a természettel harmóniában élve teremtették meg azt, amire szükségük volt. Ha nem igazodtál a szabályokhoz, meghaltál. Ha megbetegedtél, meghaltál. Ha rosszul csináltál valamit... meghaltál. Más volt akkor minden, egyszerűbb, és ez nem jó irány, ami felé haladunk (stressz, túlhajszolt élet, mert lakás kell, kocsi kell, karrier kell, megfelelni, mint anya, mint nő, mint alkalmazott stb). Korcsosul az emberiség (mindenkinek rossz a szeme, mindenki allergiás, egyre több az asztmás), arról nem is beszélve, hogy a Föld egyszer csak megunja élősködőit, és leirtja a francba. Természetvédelem, bah... A természet faszán megvédi magát, egyedül nekünk van félnivalónk, ha így folytatjuk, akkor kidöglünk mind. A Föld pedig rendberakja magát párszáz év alatt...

Jajj, pedig ma vidámat akartam írni.

-

Update: közben rájöttem, hogy a videó valszeg valami belső vállalati mittoménmicsoda, és annak nem rossz, csak mikor elindítottam, és ráismertem a narrátor hangjára... sokkoló na. :P :)